Napi Tóra, saharit
|
 |
|||
Hájé Szárá hetiszakasz 2. kommentár, 5783. Márhesván 20.
Tegnap tanultuk, hogy a szolga és tevéinek megitatása jelentősen befolyásolta az eseményeket, hiszen ennek köszönhetően született meg Izsák és Rebeka házassága, vagyis ez tényleg nem hétköznapi esemény volt. Ennek alapján érthető, hogy mestereink minden apró részletre nagyon figyeltek, például arra is, hogy amikor Rebeka feltűnik, akkor éppen „lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és feljött.” (24:16). Amikor megitatta a tevéket, arról ezt olvassuk: „újra futott a kúthoz, hogy merítsen, és merített összes tevéinek.” (24:20). A gyanútlan olvasónak talán fel sem tűnik, ami egyes rabbiknak igen: a második alkalommal merített a kút vizéből, az első esetben csak megtöltötte korsóját, ami akár azt is jelentheti, hogy „először csoda történt, a kút vize felemelkedett neki” (Rási). Ha egyszer csoda történt, akkor a másik alkalommal miért nem? Nos, a „kézenfekvő” magyarázat szerint először szomjas volt az ősanya, és Isten nem akarta azzal nehezíteni az életét, hogy a vízmerítéssel is fáradoznia kelljen, mert ennyire kedves volt a személye az Örökkévaló számára. Másodszor viszont micvát teljesített, és Isten nem akarta csökkenteni a micva értékét azzal, hogy megkönnyíti a dolgát, ezért nem a víz emelkedett, hanem neki kellett merítenie”. Tanulság? Lehetünk mégoly kedvesek is az Örökkévalónak, csak erőfeszítések által teljesedhetünk ki Előtte.
Szép napot mindenkinek!
8.00: Saharit (Hegedűs)
