Napi Tóra, saharit
|
 |
|||
Nicávim hetiszakasz 5. kommentár, 5782. Elul 26.
Akkor visszahozza Örökkévaló Istened foglyaidat és irgalmaz neked, újra összegyűjt téged mind a népek közül, ahova elszórt téged Örökkévaló Istened” (30:3). Általában így fordítjuk ezt a verset, de a „visszahozza” kifejezés nem egyértelmű, mert az eredeti szövegben álló וְשָׁ֨ב (v’sáv) azt is jelentheti, hogy az Örökkévaló megtér. Ez azt jelenti, hogy Isten is követ el hibákat, amelyek okán kénytelen tesuvá-t végezni!? Rav Johanan Luria elmagyarázza, nem erről van szó. Az Örökkévaló megbánja, hogy száműzött minket, még akkor is, ha (nyilvánvalóan) nem követett el bűnt. A tanulság ebből az, hogy nekünk sem kell szégyellni a bűnbánatot. Sőt, ha Ő, aki nem járt rossz úton, megígéri, hogy megváltoztatja az útjait, akkor bizonyára mi is elhagyhatjuk és el is kell hagynunk a rossz utat. Mihez hasonlítható Isten ígérete? kérdezi Rav Luria. Ahhoz az orvoshoz, akinek a betege fél bevenni a felírt gyógyszert. Hogy megmutassa a betegnek, a tabletták nem ártalmasak, az orvos maga is lenyel belőlük néhányat. Ugyanígy az ember is félhet attól, hogy a helyes irányba forduljon, mert egy ilyen változás annak hallgatólagos beismerését jelenti, hogy a régi útjai tévesek voltak. Egy ilyen beismerés kínos és fájdalmas lehet. Az Örökkévaló ezért azt mondja: „először én változtatok, aztán követhetsz engem”.
Szép napot mindenkinek!
8.00: Sáhárit (Hegedűs)
