50 ÉVE TÖRTÉNT München 1972
A XX. Nyári Olimpia és rendező városának, Münchennek a neve minden emlékezetben összeforrott azzal, hogy palesztin terroristák a világot leginkább összetartó sporteseményt addig elképzelhetetlen módon terrorcselekmény végrehajtására használták fel, ami 11 izraeli sportoló és egy német rendőr halálával végződött. Ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elérkezzen a számadás ideje, ami – ha életeket vissza nem is hozhat – valamiféle tanulsággal mégis szolgálhat, ha az áldozatok családjainak megnyugvással nem is. A németek már hosszabb ideje készültek az önvizsgálatra: erről tanúskodik az az egy éven át tartó eseménysorozat is, amit Münchenben és Fürstenfeldbruckban tartanak (ld. bővebben erre a linkre kattintva). A 2022-es Európai Bajnokságok elnevezésű sorozatot is az 50-éves évfordulóra való emlékezésnek szentelték, a fenti forrásban egyebek között ezt írva: „Az Olimpiai Faluban végrehajtott merénylet és a tragikus müncheni események elválaszthatatlanok a Müncheni Olimpiai Játékok történetétől és a német történelemtől. Az 50. évfordulóval kapcsolatos egész évi megemlékezések során emlékezni fogunk a 12 áldozatra és párbeszédet kezdeményezünk a megemlékezésről.” A mai szembenézés nem könnyű voltára utal ugyanitt, hogy az izraeli sportolókat ért igazi tragédiára egy hosszabb bekezdés végén történik csak utalás: „A XX. Nyári Olimpiai Játékok sokkal többről szól, mint sportról: Németországról mint demokratikus és modern országról szól és jelzi Münchennek nemzetközi nagyvárossá való fejlődését. Az emlékezetben egyaránt ott vannak az izgalmas Játékok, a sport, a művészet és kultúra, de éppúgy az izraeli csapat ellen szeptember 5-én végrehajtott tragikus merénylet is.”
Hogy milyen nehéz az emlékezés, mutatja, hogy az évfordulóra Münchenbe érkezett Herzog izraeli államelnököt fogadó Scholz német kancellár örömmel tudta bejelenteni, hogy előző nap a német államnak sikerült megegyeznie a kárpótlásról az áldozatok családjaival. Maga a több, mint kétórás, a sátor alatti hőségben szinte embert próbáló emlékünnepség nem nélkülözte a pozitív nyilatkozatokat. Egyértelműen elismerte az akkori német felelősséget Steinmeier német államelnök, Markus Söder bajor miniszterelnök pedig határozottan kiállt az antiszemitizmus bármely formája elleni küzdelem mellett, ezzel kapcsolatban felemlegetve Mahmoud Abbasz pár hete Berlinben tett „ötven holokauszt” megjegyzését is. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének, a német Thomas Bachnak a szavai is a múlttal való számvetésről szóltak: „Ami békével és örömmel kezdődött, elképzelhetetlen szenvedéssel zárult. Osztozunk az áldozatok, a tizenegy izraeli sportoló és a német rendőr hozzátartozóinak fájdalmában. Ez a barbár támadás mind a mai napig rémülettel, szégyennel és felháborodással tölt el bennünket.”
Herzog izraeli elnök ugyancsak visszafogottságtól mentes beszédében így emlékezett és egyben nézett a jövőbe: „A világnak sohasem szabad elfelejtenie, mi történt az 1972-es Müncheni Olimpiai Játékokon. A világ nem felejtheti el: a terror elleni háborút, legyen az bárhol is, egységben, eltökélten és elkötelezetten kell megvívni. Az emberi társadalom jövője érdekében szentnek kell tartanunk a jót, és egyben visszautasítanunk és kiirtanunk a rosszat, az antiszemitizmust, a gyűlöletet és a terrort. Ebben, de nemcsak ebben az értelemben, Németország napokban hozott döntése, amiért én újra köszönetet mondok barátomnak, Frank-Walter Steinmeier elnök úrnak, a Szövetségi kormánynak, a Bajor kormánynak és München városának, hogy felelősséget vállalnak a tömeggyilkosság alatti és azt követő hibákért, és hogy lehetővé tesznek egy objektív és alapos vizsgálatot, és rendezik az áldozatok családjai felé a kártérítést, mindez része a jó nak a rossz feletti győzelme szentként való tiszteletének. Mindez egy fél évszázad múltán fontos lépés az áldozatok, családjaik és a történelem erkölcsi igazsága felé.”
Mindezen szavak mellett azonban lehettek olyanok, akik számára a legmélyebb nyomot talán az egyik áldozat, Andrei Spitzer feleségének szavai hagyták. És talán nem is maguk a szavak, hanem az, ahogy az özvegy nem is a közönséghez, hanem férjéhez beszélt a pódiumról, férjének beszámolva családja történéseiről azon idők óta, amióta azok nem láthatják már édesapjukat.
Egyébként a megemlékezések részeként, másnap, Herzog elnök 35-perces beszédet tartott a Bundestagban, amelyben kitért a palesztin kérdésre és Iránra egyaránt. A palesztinokkal kapcsolatban aláhúzta, hogy Izrael fáradhatatlanul dolgozik azért, hogy jó kapcsolatai legyenek a palesztinokkal, de ehhez az szükséges, hogy mindkét fél szembenézzen a realitásokkal és azokat a jó irány felé terelje. Ehhez mindenek előtt az szükséges, hogy „palesztin szomszédaink küzdjenek a terrorral szemben és azt azonnal számolják fel.” Iránnal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „a nemzetközi közösségnek a történelem igazságos oldalán kell állnia, erős és létfontosságú szankciókat kell alkalmaznia, áthatolhatatlan akadályt kell állítania Irán számára a nukleáris technológia megszerzése előtt, cselekednie kell, nem pedig visszalépnie. Izrael meg fogja védeni magát és állampolgárait minden szükséges eszközzel.” A Bundestag képviselői az izraeli államelnököt felállva köszöntötték elhangzott szavai után.
