Dvárim hetiszakasz 1. kommentár, 5782. Áv 3.
“E szavakkal szólt Mózes egész Izraelhez a Jordán másik oldalán, a pusztában, a síkságon, a Nádas-tengerrel szemben, Párán, Tófel, Láván meg Hácérót és Di-Záháv között” (1:1). Mózes búcsúbeszédének bevezetéseként a Tóra földrajzi neveket említ, látszólag csak felsorolja azokat. Mestereink szerint többről van szó, mert olyan helyek kerülnek itt említésre, ahol Izrael népe megharagította Istent, vagyis Mózes nem rögtönzött földrajz órát tartott, hanem a létező legfinobb módon kritikát gyakorolt. A következő fejezetekben részletesebben is megemlékezett az elkövetett vétkekről, és ez bölcseink szerint megmagyarázza a visszafogott felvezetést. Mózes azt akarta érzékeltetni, hogy ő sem volt hibátlan a vándorlás idején, és ami ennél is fontosabb: kritikus szavai népe iránti szeretetéből fakadnak. Rabbijaink szerint minden kritika, amely felfedi a szeretetet, pozitív változásra ösztönöz. Esetleg azt gondolhatnánk, hogy a nem kifejezetten szeretetteli kritikára nem kell (szabad?) figyelnünk, de a rabbik figyelmeztetnek, előfordulhat, hogy nem a beszélő személyére és irántunk táplált érzéseire kell koncentrálnunk, hanem az általa megfogalmazott tartalomra, ami akár Isten üzenete is lehet. A finom kritikát ne elvárásként kezeljük vagy reméljük, hanem tegyük saját gyakorlatunk részévé.
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
19.00: Tanulás zoom-on (Szerb Gábor sorozata)
us02web.zoom.us/j/83574815054?pwd=TE5ScDFlbDlzbzV3NUdIbHA3S1BnZz09
Meeting ID: 835 7481 5054
Passcode: 468556
