Napi Tóra Szukkot hete 1. kommentár, 5782. Tisri 13.
|
||||
Szukkot hete 1. kommentár, 5782. Tisri 13.
Rabban Gamliél és Rabbi Akiva jóízűen elvitatkozgattak arról (Szukka 23a), hogy a szukkoti sátornak mennyire kell masszívnak lennie: az előbbi szerint annyira, hogy akár a tengeren fújó, a szárazföldön rendkívül erősnek számító szélnek is ellenálljon, az utóbbi szerint elegendő, ha a szárazföldön normális mértékűnek gondolt szél nem dönti össze. Bár ezt ők nem tudták, legfeljebb látomásban értesültek róla, de a Sulhan Aruh (O”H 628:2) Rabbi Akiva nézetét kodifikálja. Ez számunkra talán technikai vonatkozásában fontos legkevésbé, sokkal inkább azért, mert a szukkoti sátor az átmenetiséget szimbolizálja, hiszen olyan épületet építünk ideiglenes élettérnek, ahol a körülmények jelentősen eltérnek a normálistól. Ebből fakadóan arra is emlékezhetünk, hogy amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy ebben az évben is várnak ránk előre nem látható események, és/de ezekre fel akarunk készülni, akkor tudnunk kell, hogy bármennyire is előrelátók vagyunk, kizárólag a jelenlegi ismereteink alapján kalkulálhatjuk a jövőt. Ez nyomasztóan is hathat akár, de érdemesebb a felszabadító érzésre is rátalálni e kockázatok mögött és kimondani, hogy bár gyerekkorunk óta azt halljuk, hogy „jobb félni, mint megijedni”, de az igazság az, hogy bölcsebb megfordítani e kijelentést, mert a gondolkodó, „előrelátó”, tehát a kiszámíthatatlanságot nem elsősorban veszélyként, hanem lehetőségként kezelő ember inkább megijed egyszer-egyszer, ahelyett, hogy folyamatosan féljen. Szóval, a sátor által, illetve abban ülve készüljünk 5782 normális szeleire, és ne viharosakra, mert azokra valójában úgysem lehet.
