Napi Tóra
|
 |
|||
Mátot-Mászé hetiszakasz 5. kommentár, 5781. Támmuz 28.
„Ha valaki fogadalmat tesz az Örökkévalónak, vagy esküt tesz, hogy megkösse magát megszorítással, meg ne szegje szavát, úgy tegyen, ahogy kijön szájából” (30:3). Felmerült a kérdés, hogy mi a tórai forrása annak az elképzelésnek, hogy az ember nem csak azon fogadalmait kell megtartsa, melyeket kimondott, hanem azokat is, amelyek csak a szívében fogalmazódtak meg? A Hatam Szofer a Talmudot (Sevuot 9a) idézi válasza elején: „egy kecskebakot vétekáldozatul az Örökkévalónak” (28:15) – e verset úgy magyarázzák bölcseink, hogy a kecskebak azon bűnökre hoz engesztelést, melyek csak Isten által ismertek”. Ugyanígy, „ha valaki fogadalmat tesz az Örökkévalónak”, vagyis, ha gondolatban tesz fogadalmat, amiről csak az Örökkévaló tudhat, azt ugyanúgy meg kell tartsa, mint „ahogyan kijön(ne) a szájából”. Aki ezen az úton halad, az eljuthat arra a magas szintre, hogy „igazat beszél a szívében (is)” (Zsoltárok 15:2), amit igazán nagyra értékel Isten”.
Szép napot mindenkinek!
