Napi Tóra
|
||||
 |
||||
Pinhász hetiszakasz 4. kommentár, 5781. Támmuz 20.
„Hónapjaitok elején mutassatok be égőáldozatot az Örökkévalónak… egy kecskebakot vétekáldozatul az Örökkévalónak” (28:11,15). A tórai ünnepek között találjuk az újholdat (Ros Hodes) is, aminek az alapja, hogy ez is olyan alkalom volt, amikor többlet-áldozatot (muszáf) mutattak be amíg a Szentély működött, illetve ebből következően a Szentély pusztulása után muszáf-imát iktattak be Ros Hodes napjára (napjaira) is. A T’náh (Éhá-Jeremiás siralmai 1:15) az újholdat is moéd-nek (rendelt, rögzített időnek nevezi, hasonlóan az összes többi ünnephez (Pszáhim 77a). A Szentély működésének idején trombitákat szólaltattak meg ilyenkor is: „Örömnapjaitokon, ünnepeiteken, újholdjaitokon fújjátok a trombitákat” (10:10). Bölcseink szerint a „hold csökkenése a teremtésben meglévő hiányosságokat szimbolizálja – a lélek leszállását, amikor megérkezik ebbe a világba, és minden kudarcot, amelyet az ember élete során átél. Mindezek a kudarcok és hiányosságok előfeltételei a későbbi növekedésnek, mert a nehézségekkel való megbirkózás elősegíti a nagyobb magasság elérését a végén, ahogy Rabbi Abahu mondja: „A teljesen igazak nem állhatnak ott, ahol a bűnbánók állnak” (Bráhot 34b). Az újhold célja megmutatni nekünk, hogyan fakad új kezdet a hold csökkenéséből. Ezért Ros Ḥodes jó alkalom az új kezdetekre és a bűnbánatra, és bár amíg a világ nem változik meg, addig az újhold öröme kissé el van rejtve, és nem teljesen tárul fel, de ettől függetlenül a hold növekedésének kezdete jelzi az embereknek, hogy új lehetőséget kaptak a felemelkedésre.
Szép napot mindenkinek!
