„Tiszteletben tartani az újságírókat is” – Lattmann Tamás szerint a politikának szüksége van a valódi kérdésekre
A Pirkadat június 4-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogász, egyetemi docens volt. A beszélgetés a média átalakulásáról, a politikusok közösségi médiás kommunikációjáról, az újságírói kérdezés szerepéről, a közmédia jövőjéről, valamint Magyarország és az Európai Unió viszonyáról szólt. Lattmann szerint a politikus nem kerülheti meg tartósan a közvetítő médiát, mert a nyilvánosságnak joga van látni, hogyan válaszol valódi kérdésekre.
A nyomtatott sajtó hanyatlása nem csak magyar ügy
A beszélgetés elején Breuer Péter a Népszava helyzetét és a nyomtatott sajtó átalakulását vetette fel. Lattmann Tamás óvatosan fogalmazott: szerinte nem lehet biztos következtetéseket levonni szórványos hírekből, de a történet jól mutatja, milyen állapotban van 2026-ban a nyomtatott sajtó.
Úgy látja, ez nem magyar sajátosság. Világszerte kérdés, hogy húsz év múlva hány nyomtatott sajtótermék marad az asztalokon. A médiatérben egyre nagyobb szerepet kapnak a közösségi platformok, ahol politikusok, államfők és kormányfők közvetlenül próbálnak beszélni a közönséghez.
A közösségi média nem pótolja az újságírót
Lattmann szerint a közvetlen politikusi kommunikáció önmagában nem probléma. Ha valaki arra kíváncsi, mit gondol egy politikai szereplő, megnézheti a közösségi oldalát. A gond ott kezdődik, amikor a politikus azt hiszi, hogy ezzel ki is válthatja az újságírói kérdéseket.
„Ez egy nagyon korlátolt politikusi attitűd” – mondta arról a hozzáállásról, amikor valaki nem akar nyilatkozni, csak a saját közösségi felületére irányítja a médiát.
Szerinte a közvetítő médiának éppen az a feladata, hogy olyan kérdéseket tegyen fel, amelyekre a politikus nem feltétlenül akar válaszolni. A saját kommunikációs stáb által előállított tartalom nem helyettesíti a számonkérést, a tisztázó kérdéseket és az élő reakciót.
Ha nincs válasz, azt is ki kell mondani
Breuer Péter arról beszélt, hogy a politikusok sokszor nem válaszolnak időben, miközben az újságíróknak másnapi vezetőhírt kellene készíteniük. Lattmann szerint normális helyzetben a politikus korrekt módon elmondhatja, ha valamire nincs azonnali válasza.
A fontos az, hogy utána valóban megérkezzen a válasz. „Ezt akkor lehet bebukni, hogyha utána nem megy a válasz” – fogalmazott.
A beszélgetésben többször visszatért az a gondolat, hogy a politikai kommunikáció nem lehet puszta önbemutatás. A nyilvánosság nem csak azt akarja hallani, amit a politikus közölni szeretne, hanem azt is, hogyan reagál kellemetlen, váratlan vagy szakmailag részletes kérdésekre.
Kell-e közmédia?
A közmédia ügyében Lattmann markáns álláspontot képviselt. Szerinte a közmédia nem feltétlenül a klasszikus sajtó része, inkább a kormányzati működéshez kapcsolódó intézmény. Hozzátette: ez az ő személyes véleménye, és ebben a kérdésben sok más legitim álláspont is létezik.
Úgy látja, állami televíziós csatornát nem feltétlenül kell fenntartani azért, hogy például parlamenti közvetítéseket vagy kulturális tartalmakat sugározzanak. A parlament előállíthatja a saját közvetítéseit, a kulturális tartalmaknál pedig a minisztériumok vagy intézmények pályázati alapon is létrehozhatják a szükséges anyagokat.
Szerinte a hírek világában is működhetne erősebb piaci és önszabályozó logika, mert ha az állam sok közpénzzel beavatkozik a médiába, ott mindig felmerül a politikai cél lehetősége.
Uniós pénzek: előrelépés, de nem lezárt ügy
A beszélgetés végén az Európai Unióval való viszony és az uniós források kérdése került elő. Lattmann szerint az új kormány kommunikációja elnagyolja a helyzetet, amikor sikerként állítja be a pénzek hazahozatalát.
A választási ígéret valóban az volt, hogy „hazahozzuk az uniós pénzeket”, de a jogász szerint ezek csak akkor érkezhetnek meg, ha teljesülnek a feltételek. Az előző kormány nem akart érdemben együttműködni az uniós intézményekkel, az új kormány viszont láthatóan más irányt vett. Ez önmagában előrelépés, de nem jelenti azt, hogy minden pénz automatikusan megérkezik.
Ukrajna csatlakozása: tárgyalni még nem beléptetés
Lattmann fontos fejleménynek nevezte, hogy Magyarország állítólag feloldotta vétóját Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak megkezdése előtt. Hangsúlyozta: ez nem Ukrajna azonnali felvételét jelenti, hanem a formális tárgyalási folyamat elindítását.
A csatlakozási folyamatban szerinte később is sok ponton lehet vitázni, blokkolni vagy vétózni, hiszen minden fejezet lezárása konszenzust igényel, a végén pedig a magyar parlamentnek is döntenie kell.
Lengyel példa és magyar különút
Breuer Péter felvetette, miért nem lehet azt követelni, hogy Magyarország ugyanúgy kapja meg a pénzeket, mint Lengyelország. Lattmann szerint a két ország helyzete nem azonos: más a felfüggesztett források szerkezete, mások a jogállamisági problémák, ezért a magyar ügyet külön kell kezelni.
A beszélgetés végén a jogász jelezte: az uniós pénzek kérdését és a konkrét mérföldköveket érdemes lesz külön folytatni. Breuer Péter pedig azzal zárta az adást, hogy a politikusoknak és az újságíróknak kölcsönösen tisztelniük kellene egymást – mert kérdések nélkül nincs valódi nyilvánosság.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
