Napi Tóra, zoom
|
 |
|||
Ki tiszá hetiszakasz 4. kommentár, 5781. Ádár 19.
A sábáti liturgiában fontos szerepet tölt be a וְשָׁמְר֥וּ בְנֵֽי־יִשְׂרָאֵ֖ל אֶת־הַשַּׁבָּ֑ת, vagyis „őrizzék meg Izrael gyermekei a szombatot” kezdetű rész (31:16-17). A szöveg utolsó szava a וַיִּנָּפַֽשׁ (vájináfás), melynek fordítása nem egyértelmű. Általában úgy értelmezzük, hogy Isten megpihent a teremtés befejezését követően. Látható, hogy a vájináfás szó tartalmazza a „váj” kifejezést is, ami jajgatást jelent, erre épül Rés Lákis talmudi (Taanit 27b) megállapítása: „ne böjtöljenek vasárnap a „plusz lélek” miatt, ahogyan Rés Lákis mondta: „plusz lélek” adatik az embernek a sábát előestéjén, és a sábesz végén elvétetik tőle”. Ennek alapján a tórai vers így magyarázható: „váj nefes, vagyis „jaj a léleknek”, melyet visszavettek az embertől. Ebből következik, hogy vesztesége okán az ember gyenge vasárnap, és jobban teszi, ha tartózkodik a böjtöléstől. OK, de mi ez a „plusz lélek”? Holnap innen folytatjuk.
Szép napot mindenkinek!
19.00: mááriv
