Elveszett presztízs
Jeszenszky Géza történész, az Antall kormány volt külügyminisztere, egykori nagykövet a Heti Tv Pirkadat című műsorában a magyar-angol kapcsolatok XIX-XX. század fordulójának történetével foglalkozó könyvének legújabb kiadásáról beszélt.
A kötet alapját az a tény adta, hogy 1848-49-ben Magyarország a civilizált világ rokonszenvét vívta ki, ezt követte egy gyászidőszak, majd a kiegyezéssel, a dualizmussal egy páratlan gazdasági fejlődés vette kezdetét, aminek az egyik csúcspontja a Millenium volt. Számosan eljöttek a Városligetben rendezett kiállításra, ekkor újra fellángolt az érdeklődés az ország iránt. A történész arra kereste a választ, hogy ezt követően pár évtizeddel már egy súlyos ítélettel büntették Magyarországot a trianoni döntés következtében. Azaz volt valamikor egy nagy magyar presztízs, ami sajnos elveszett, ennek okaira világított rá Jeszenszky Géza. Ami az elvesztett presztízst illet, azt emelte ki a történész, hogy a trianoni határokat meghatározó politikusok azt írták meg emlékirataikban, hogy az akkori személetüket jelentősen meghatározták olyan személyek, mint a Times akkori bécsi tudósítója, valamint egy történész. Ők eleinte rokonszenvvel tekintettek az országra, ám ezt később kiábrándulás követte. eleinte barátilag figyelmeztették a magyar elitet, de erre nem kaptak semmilyen választ. Úgy gondolták a magyar vezetők, hogy pont Bécsből akarják Magyarországot befeketíteni. A kritikai hangok a háború kezdetekor erősödtek meg, innen egyenes út vezetett Trianonig. Ezt az állapotot előzte meg egy hagyományosnak, a két ország alkotmánya, a Magna Charta és az Aranybulla közötti hasonlóság miatt is lévő angol-magyar barátság. A háború változtatta meg ezt a helyzetet, hiszen a két ország egymással szemben lévő táborhoz tartozott, de a jó viszony fennmaradásában például az éltalános választójog hazai bevezetése is segített volna. Ahogy a nemzetiségek és a magyar társadalom viszonya is jó lett volna, akkor is megmaradhatott volna a presztízs. A háborúba való belépés rengeteget ártott az országnak. A történész kijelentette, bár olyan nincs a tudományban, hogy mi lett volna ha, de érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi történik, ha 1914. június 28-án nem sikerül a merénylet Szarajevóban, Jeszenszky Géza szerint egy apró v életlenen múlott, hogy sikerült meggyilkolni a trónörököst, Ferenc Ferdinándot, ha ez másképp alakult volna, akkor egészen biztosan nem tör ki ebben az évben a világháború. Ha nincs háború, akkor talán a magyar politika is jobb útra tért volna, akkor talán ez nem vezet Trianonhoz. A kötet immár harmadik kiadását érte meg, a történész szerint ma már a korszakkal foglalkozó alapműnek tekintik, nagyon sokan hivatkoznak rá.
Külügyminiszterként is tudták a tárgyalópartnerek, hogy eredetileg történész volt, olyan ember, aki alaposan ismeri a közép-kelet-európai régió történelmét, ez különösen a jugoszláviai válság idején volt jelentős.
Visszatérve Trianon problematikájához, Jeszenszky Géza szerint annak ellenére, hogy születtek hasznos és kiváló művek, ám a mai kor emberét, különösen a 30 év alattiakat nem foglakoztatja ez az esemény, sokan nem is tudják, hogy mi és miért történt egykor. Véleménye szerint nem a sebeket kéne nyalogatni, hanem meg kell nézni, mi vezetett a döntésig, ebben milyen hibái voltak a magyar vezetésnek, a társadalomnak. A megoldás az oktatásban van, mert látni kell, a mai diákok bizonyos szempontból tele vannak programokkal, de az agyuk az nincs túlterhelve, mindehhez kellenek a nagyszerű pedagógusok, ilyen volt Antall József is.
Az Elveszett presztízs már angolul is olvasható, elsősorban a témája miatt is, egy magyar kötődésű amerikai kiadó jelentette meg végül.
Jeszenszky Géza szerint a könyve elsősorban azoknak lehet fontos, akik majd a jövőben szeretnének a politikával foglalkozni, akik így tisztában lehetnek azzal, mit és hogyan vesztett el Magyarország.
