„A mesterséges intelligencia nem tudja az adott esetet diagnosztizálni” – Póta György szerint az orvosi bizalmat semmi nem pótolja
A Pirkadat adásában M. Kende Péter dr. Póta György házi gyermekorvossal beszélgetett a mesterséges intelligencia egészségügyi szerepéről, az öndiagnózis veszélyeiről, az orvos-beteg kommunikáció fontosságáról és a magyar kórházi infrastruktúra állapotáról. Póta szerint az AI hasznos eszköz lehet, ha megbízható adatokból dolgozik, de nem képes kiváltani az orvosi vizsgálatot, a személyes mérlegelést és az évek alatt kialakuló bizalmat.
Az AI nem feltétlenül mond butaságot
Póta György szerint hiba lenne eleve lebecsülni a mesterséges intelligenciát.
Úgy fogalmazott, ha releváns és szakmailag megbízható információkból dolgozik, akkor a válaszai is használhatók lehetnek.
„Ha a mesterséges intelligenciát olyan adatokkal töltjük föl, amelyek releváns adatok, akkor a mesterséges intelligencia nem mond hülyeséget.”
A valódi korlát szerinte ott kezdődik, amikor a beteg a saját tünetei alapján diagnózist vár tőle.
Ugyanaz a tünet rengeteg betegséget jelenthet
Póta példaként a fertőző betegségeket említette.
A láz, fejfájás és rossz közérzet sok teljesen ártalmatlan és több súlyos betegség kezdeti tünete is lehet.
Ha valaki ezeket beírja egy AI-rendszerbe, az a lehetséges betegségek széles skáláját fogja felsorolni.
„A mesterséges intelligencia nem tudja az adott esetet diagnosztizálni.”
A probléma szerinte az, hogy a beteg gyakran éppen a legsúlyosabb lehetőséghez kezd ragaszkodni, és olyan vizsgálatokat követel, amelyekre valójában nincs szüksége.
Nem minden náthához kell CT és MR
Póta ironikusan úgy fogalmazott, mintha ma már „egy sima náthát MR és CT nélkül nem nagyon szabadna meggyógyítani”.
Szerinte a modern diagnosztikai eszközök nagyon fontosak, de minden vizsgálatnak van költsége, kockázata és esetenként mellékhatása is.
Az orvos egyik alapvető feladata annak mérlegelése, hogy egy vizsgálat várható haszna nagyobb-e a kockázatánál.
A fejlettebb és gazdagabb egészségügyi rendszerekben sem végeznek automatikusan minden lehetséges vizsgálatot minden betegnél.
A fölösleges antibiotikum komoly veszélyt jelent
Póta külön kitért az antibiotikumok túlzott használatára.
Szerinte még mindig erős az a társadalmi elvárás, hogy fertőzés esetén antibiotikumot kell kapni, miközben sok megbetegedést vírusok okoznak.
A fölösleges antibiotikum-használat az antibiotikum-rezisztencia terjedését gyorsítja.
Póta szerint a polirezisztens kórokozók terjedése már most súlyos egészségügyi veszély, mert egyre több olyan baktérium jelenik meg, amely ellen a rendelkezésre álló gyógyszerek nem hatnak.
A kórházi fertőzések adatainak nyilvánossága fontos lépés
A házi gyermekorvos pozitívumként említette, hogy az új egészségügyi kormányzat nyilvánosságra hozta a kórházi fertőzések adatait.
Szerinte ez ugyan önmagában nem oldja meg a problémát, de fontos első lépés.
A rezisztens kórokozók terjedése ugyanis közvetlenül összefügg az antibiotikum-használattal és a kórházi fertőzések kezelésével.
„A kommunikáció az egyik legfontosabb tantárgy kellene legyen”
Póta szerint az AI terjedése még fontosabbá teszi az orvos és a beteg közötti kommunikációt.
„A kommunikáció oktatás az egyik legfontosabb tantárgynak kellene legyen az orvosegyetemen.”
Saját képzési idejében erről gyakorlatilag semmit nem tanítottak, és szerinte ennek a következményei ma is érezhetők.
Az orvosnak nem elég közölnie, hogy a betegnek nincs igaza. Meg kell hallgatnia, milyen információból indult ki, mitől fél, és érthetően el kell magyaráznia, miért látja másként az esetet.
Nem ugyanúgy kell beszélni mindenkivel
Póta szerint nincs egyetlen jó kommunikációs stílus.
A beteg gondolkodásához, élethelyzetéhez és kérdéseihez kell igazítani a magyarázatot.
„Tudni kell a beteg gondolkodásának megfelelő módon vele beszélni.”
A cél az, hogy a beteg megértse, miért nem indokolt egy adott vizsgálat vagy gyógyszer, és azt is tudja, milyen tünet esetén kell visszatérnie.
Bizalom nélkül szakadék nyílik orvos és beteg között
A beszélgetés egyik központi témája a bizalom volt.
Póta szerint az egyik legsúlyosabb kommunikációs hiba, ha az orvos lényegében azt üzeni: neki van igaza, mert ő az orvos.
A másik véglet, amikor a beteg az első nézetkülönbségnél kontárnak minősíti az orvost.
A jó kapcsolat hosszabb idő alatt épül ki, és akkor működik, ha a beteg azt tapasztalja, hogy kérdéseit meghallgatják, félelmeit komolyan veszik, az orvos pedig következetesen megbízható döntéseket hoz.
A régi kórházakba már nehéz beilleszteni az új technológiát
A beszélgetés végén M. Kende Péter a magyar kórházi épületek állapotáról kérdezte Pótát.
A gyermekorvos szerint sok 19. század végi és 20. század eleji intézmény egyszerűen nem alkalmas a mai technológiai igények kiszolgálására.
Példaként a robotsebészetet említette, amely teljesen más műszaki és térbeli feltételeket követel, mint amelyekre a régi klinikai épületeket tervezték.
Felidézte, hogy Angliában már évtizedekkel ezelőtt olyan kórházakat építettek, amelyeket eleve 20–25 éves élettartamra terveztek, számolva azzal, hogy az orvostechnológia gyorsan változik.
„A jó korszerű kórházakat újonnan kell fölépíteni”
Póta szerint a magyar egészségügyben sokszor túl sok pénzt költenek régi épületek folyamatos javítására.
A János kórházat hozta példaként arra, hogy egy jó helyen fekvő, értékes ingatlanból korszerű intézményt kialakítani rendkívül nehéz.
„A jó korszerű kórházakat, azokat újonnan kell fölépíteni.”
A Heim Pál Gyermekkórház kapcsán felidézte, hogy már az 1980-as években készült terv egy új sebészeti pavilonra, amelyből évtizedek alatt sem lett működő épület.
Póta szerint a magyar egészségügy egyik alapvető problémája éppen az, hogy a korszerűsítés sokszor toldozás-foldozás marad, miközben a technológiai fejlődés teljesen új infrastruktúrát követelne.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
