Az egész ünnep lényege, hogy a gazdaember nem csak fizikailag végzi a munkáját
Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (MAGOSZ) vezetője a Heti Tv Pirkadat című műsorában Magyarok Kenyere programról, a gazdaember természetéről, a vízgazdálkodásról.
A politikus beszélt a Bazilikában történt kenyérmagvak áldásáról, megjegyezve, a Magyarok Kenyere Program a kenyér, az élet tiszteletéről, az egymás iránti tiszteletről szól, a másikról való figyelésről, a hagyományok ápolásáról szól. Éppen akkor kell figyelni, segíteni, amikor a világban őrült pillanatokat élnek át az emberek.
Ez a hazai program arról szól, hogy a magyar gazdaember az, aki független, akinek csak egyetlen parancsolója van, a Jóisten, a természet. Nem a gazdaember az, aki a környezetét alakítja, hanem éppen az, aki alkalmazkodik, aki képes erre. Alkalmazkodik a földhöz, az évszakokhoz, a növények által megkövetelt minkákhoz, az állataihoz. Egész életében alkalmazkodnia kell, mellette az is igaz, a szélsőséges időjárás miatt nehéz helyzetbe kerülhet. Ezért kezdődik számára az év a búzaszenteléssel, kérve Isten áldását, ma már egész Kárpát-medence minden gazdaembere ezt teszi. Ezt eredetileg Csíksomlyón rendezték volna, der sajnos a járvány közbeszólt. Ezt követi a búzaösszeöntés ünnepe, amit Szarvason tartottak meg, hiszen ez a település a történelmi Magyarország mértani közepe. A Kárpát-medence minden területéről jöttek össze a gazdák, hogy összeöntsék a búzájukat, ezzel megalkotva az összmagyarság kenyerét, hiszen a nemzet tagjaként mindenki tiszteli a másikat. Az összegyűjtött gabonából készülő lisztet pedig nélkülöző családoknak adják át. Jakab István kiemelte, az egész ünnep lényege, hogy a gazdaember nem csak fizikailag végzi a munkáját, de lélekkel is, még most is, amikor a járvány alatt ez is nehéz volt. Dolgoznak a gazdák, lesz liszt, lesz kenyér is, ez a legfontosabb. A gazdaember rendelkezik tudással, a legmodernebb technikákat is képesek alkalmazni, éljenek az anyaországban, netán másutt.
Arra a felvetésre, hogy van-e utánpótlás a gazdatársadalomban, a MAGOSZ elnöke úgy felelt, szerencsére itthon van utánpótlás, jól is áll Magyarország, szinte minden megyében vannak ifjúgazda szervezetek, a XXI. századi tudást megkapják a fiatalok. A MAGOSZ csupán azt kéri tőlük, jelezzenek vissza, szerintük mit és hogyan kell tenni. Az ifjúgazdák a hagyományokat tisztelik, de mindezt úgy teszik, hogy a legmodernebb technikákkal rendelkeznek, remek képességekkel, mindez azt is jelentheti, hogy a felnövekvő gazdatársadalom csodára lehet képes.
Jakab István a hazai vízgazdálkodás jövőjével kapcsolatos kérdésre azt mondta, ez azért fontos, mert ma már nem a klímaváltozásról, hanem a megváltozott klímáról kell beszélni, amiben a víznek fontos szerepe van. A csapadékeloszlás is megváltozott mára, nem akkor és nem annyi csapadék esik. Tenni, lépni kell, ezért is határozott úgy a kormány – erősítette meg a képviselő, hogy évi 17 milliárd forintot fordít a vízügyi infrastruktúra fejlesztésére, ehhez jön még hozzá a megemelt uniós forrás. Így jut a vízügyi infrastruktúra mellett a korszerű öntözési rendszerek kialakítására is. Úgy fog működni, hogy például az egyes térségekben kialakuló hatalmas eső okozta villámárvizek vizeit ki kell vezetni csatornarendszerekkel, vízgyűjtőkkel. A korszerű vízgazdálkodáshoz a magyar agrárium jelentős segítséget kapott például Izraelből is.
Ma már zajlik a korszerű tározók építése, az embernek az a dolga, hogy megtartsa a vizet, ez komoly feladatokat jelent. Emelni kell a vízszintet, erre van most nagy szükség, a vízfelhasználással kapcsolatos gazdaságnak ez jelenti a jövőt. ha ez megvan, akkor képesek lehetnek olyan növényfajták telepítésére, amihez egyébként öntözésre van szükség. Hazai termesztéssel kell megtermelni például a GMO-mentes szóját.
A hazai állattenyésztés során kiemelten foglalkozik a kormány az őshonos állatok tenyésztésével. Jakab István szerint nagy szerencse, hogy a genetikai alap biztosított, az őshonos állatok tekintetében. Az állatok szaporítása egykor divathullámokba ütközött, ma már természetvédelmi, állattenyésztési szakemberek együttműködnek, a javaslataik alapján például ma már legeltetnek többféle állatot, ami egyébként a hagyományos állattartást segíti, de mellette a növényeket is védi. Ez az együttműködés még a kezdeteknél tart, de már van előrelépés. Ugyanígy megkezdődött a párbeszéd a gazdák és a vadászok között is, ami szintén sokat fog segíteni.
A magyar gazdaoktatás is egyre inkább fejlettebb, a közép- és felsőfokú oktatásba egyre többen jelentkeznek. Az agrárfelsőoktatás átalakítása folyamatban van, hiszen valóban az egyre modernebb technikák elsajátítására van szükség. Nem egy-egy műhelyben kell eredményeket elérni, hanem egységesen kell képezni. Jó gazdasághoz a jól megszervezett oktatás, kutatás és a gyakorlat is összetartozik. A középfokú oktatásban már elindult ez a folyamat. Például egy kombájn ma már százmillió forintba kerül, nem mindegy, hogy ki ül fent rajta, hogyan használják ezt a gépet.
Az agrárgazdasághoz a feldolgozóipar is hozzátartozik, nem mindegy, hogy milyen termék kerül a feldolgozóüzemekhez, hiszen az élelmiszer is bizalmi termék, legyen szó belföldi értékesítésről, exportról. Ez utóbbi kapcsán Jakab István kiemelte, 2010-ben a hazai export nem érte el a 6 milliárd eurót, 2019-ben már 9 milliárd euró értékben exportáltak magyar agrártermékeket. Mindez a magasabb feldolgozottságnak köszönhető. Egy mai családamya már azt várja el a termékektől, hogy azokból a lehető leggyorsabban állítsa össze a családi ebédet, vacsorát, ezt a hazai termékekkel meg is tudja valósítani.
