Egy beszéd 1989-ből, aminek máéig ható történelmi távlatai voltak
Dr. Bajkai István, a Fidesz országgyűlési képviselője a Heti Tv Pirkadat című műsorában beszélt Nagy Imrére emlékezve a politikusokról, akik életüket áldozták a magyarokért, de szóba került a mecenatúra polgári kultúrájának fontossága is.
A politikus elmondta, az Országgyűlés mai ülésén emlékeznek meg nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 31. évfordulójáról. Mint hozzátette, 1989. június 16-án az egész világ megismerte Orbán Viktort, aki azt mondta el többek között, hogy a Hősök terén lévő hatodik koporsóban temetik el az 1956 utáni magyar fiatalság jövőjét, reménységét. A későbbi miniszterelnök arról is beszélt, hogy 1956-ban volt lehetőség egy békésebb, polgári jövő építésére, ezt szerencsére a rendszerváltozással, jóval a forradalom után, de mégis sikerült megtenni. Orbán Viktor akkori szavainak a máig is ható történelmi távlatai voltak – jegyezte meg Bajkai István.
A képviselő beszélt az általa benyújtott javaslatról, ami érinti a jövő évi költségvetést, ebben a Róheim villa megőrzését, felújítását tűzte ki célul, arról az épületről van szó, ahol Tisza István miniszterelnök élt és ahol 1918-ban politikai merénylet áldozata lett. Itt a tervek szerint egy emlékhelyet hoz létre a kormány, a megvalósításra több milliárd forintot különítettek el. Itt kívánnak emléket állítani a meggyilkolt miniszterelnöknek, életének, de itt kívánnak emlékezni arra a világra is, ami Tisza István halálával egyetemben veszett el, hiszen ő egy olyan mérvadó politikus volt, akire az akkori világ figyelt, aki egy világos képpel rendelkezett az országot illetően. Tisza István is egy olyan ember volt, sajnos a magyar történelemben nem egyedüliként, aki tehetséges politikusként áldozta az életét mindenkiért. Az épületet a felújítás után pedig a Corvin-lánc bizottság kapja majd meg.
Bajkai István az Országgyűlésben beszélt még az Egészséges Budapest Programról is, amelynek lényege a főváros összes egészségügyi intézmények a megújítása, a centrumkórházak létrehozása, ez a program is mutatja, óriási léptekkel halad Budapesten is az egészségügyi intézmények fejlesztése, erre az egészre 700 milliárd forintot költ a kormány, a következő évben pedig a felújításokra 25 milliárdot fordítanak. Ezen összegek alapvetően nemzeti erőforrásokból érkeznek.
A politikus beszélt a magyarországi mecenatúráról, megemlítve először is azt, hogy az állami szerepvállalás nem csekély, például a következő évi költségvetésben a nehéz gazdasági helyzet ellenére is emelkednek a kultúrára fordítható összegek. Azonban az is igaz, fontos lenne, ha az emberek magánszemélyként is tudnának támogatni kulturális intézményeket, eseményeket, szociális programokat, azaz képesek legyenek adni, jótékonykodni. Régen ez így volt, az természetes volt, hogy emberek, akik megtehették adakoztak. Ma sajnos elmondható, de nem csaqk Magyarországon, hogy a közadakozás szintje alacsonyabb, mint akár 80-90 évvel ezelőtt. talán az lehet ennek az oka, hogy a XX. század történelmi viharai azt tanították az emberek többségének, hogy amíg lehet, addig őrizzék meg, amijük van, mert tartanak attól, hogy elveszik tőlük. Az adakozás, a jótékonykodás azt jelenti, hogy bízunk a saját, a családunk, a társadalom jövőjében. Ma már szerencsére van jövő, amiben bízni lehet. Kell egy kis idő arra, hogy az adakozás, jótékonykodás, a mecenatúra polgári kultúrája újra nagyobb szerephez jusson az emberek életében.
