Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 9. rész – Pallay Anna

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. A válogatás vállaltan szubjektív lesz, de talán idővel kialakul benne valamilyen rendszer.

1917-ben viszonylag kis sajtóvisszhang mellett mutatták be az Operaházban Bartók Béla táncjátékát „A fából faragott királyfit”. A királyfi szerepének eljátszását a kor egyik legnépszerűbb táncosnőjére Pallay Annára bízták. Évtizedekkel később, 1959-ben az „Ország-Világ” hasábjain így emlékezett rá a művésznő:

„Az első próbán Bartók Béla zongorán lejátszotta a művét, majd Balázs Béla is elolvasta a balett meséjét. Ezután három hónapig tanultuk a házi színpadon Bartók remekművét. A szerző jelen volt minden próbán, s gyakran magyarázta, miképpen képzeli el a táncmozdulatokat, sokszor adott hasznos tanácsot, új megoldást a koreográfiát készítő Zöbisch Ottónak.”

Pallay Anna Szegeden született 1890. május 24-én. Az Operaház balettnövendéke volt 1902-1905 között.

Első fellépése 1907. december 16-án volt az Operaházban, ezután szerződést is kötött az intézménnyel. Az első méltatás róla 1912-be jelent meg a Pesti Hírlapban, amikor a Delibes Lakméjának bemutatójáról tudósítva írták, hogy „megtapsolták Pallay Anna pompás táncát”. 1919-ig maradt az Operaház tagja. Táncművészeti akadémiát nyitott, miközben kísérletezett a balett-pantomim műfajának megteremtésével. 1920 elején a Fővárosi Orfeum színpadán láthatta a közönség. Majd az év végétől európai és amerikai városokban turnézott, miközben haza-hazatért, hogy itthon táncestélyeket szervezve lépjen fel. Saját maga készítette előadásainak koreográfiáját, amit rendszerint önállóan, vagy pedig egy kisebb csoport élén adott elő. 1921-ben egy különleges előadásra is vállalkozott. Egy filmrészletekkel tarkított vidám előadásban (Ben Kolumbusz volt a címe) nem csupán táncolt, hanem énekelt is.

A külföldi turnékról hazatérve a magán balettiskolájában tanított. Itt – többek között – artistapályára készülő növendékekkel is foglalkozott. Tanítványaival sorozatosan tartott táncbemutatókat. Egyik ilyenről számolt be a Népszava 1929 májusában:

„A növendékek természetét, alakját nagy gyakorlattal, ötletesen kihasználó számai ismét tetszetősek voltak. Pallay Anna kevésbé komponál, mint inkább testhezálló rövid jelenéseket eszel ki tanítványai számára…”

1931-1939 között, táncakadémiájának megtartása mellett, mozgást, ritmikát és plasztikát (a tánc térbeli törvényszerűségei) tanított a Zeneakadémián, ahová 1931 őszén nevezték ki főiskolai tanárnak. A korabeli újságok folyamatosan beszámoltak munkájáról, tanítványai fellépéseiről. A korszak lezárásaként érdemes újból egy Népszava cikket idézni, amely 1938-ban jelent meg:

„Pallay Anna táncpedagógiai működését nem csupán ötletesség és jóízlés tünteti ki, hanem emberismeret is […] Éles és gyakorlott szemmel fedezi fel, ki mire született és milyen keretben, milyen jelmezben mutatkozik meg legelőnyösebb oldaláról.”

1939 után tovább működtette táncakadémiáját és táncosai, ha a korábbinál ritkábban is, de továbbra is felléptek egészen 1943-ig.

1944-ben, amikor a Goldmark-terem színpadán már teljes értékű operákat játszottak, ő volt a Sába királynője, az Aida és Gounod Faustjának koreográfusa, valamint a táncok betanítója.