Napi Tóra, sábát Ki tiszá hetiszakasz 6. kommentár, 5780. Ádár 17.
 |
x |
|
||||
 |
||||
K“K,
Ki tiszá hetiszakasz 6. kommentár, 5780. Ádár 17.
בֵּינִ֗י וּבֵין֙ בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל א֥וֹת הִ֖וא לְעֹלָ֑ם כִּי־שֵׁ֣שֶׁת יָמִ֗ים עָשָׂ֤ה יְהוָה֙ אֶת־הַשָּׁמַ֣יִם וְאֶת־הָאָ֔רֶץ וּבַיּוֹם֙ הַשְּׁבִיעִ֔י שָׁבַ֖ת וַיִּנָּפַֽשׁ
„Köztem és Izrael fiai között jel az örökre, mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és felfrissült” (31:17). E jel nem más, mint a sábát, amelynek tényleg üdítő hatása lehet, ahogy erre a vers utolsó „vájináfás” szava is utal, melyben ott rejtőzik a „nefes” (lélek) kifejezés. Ennek kapcsán jegyzi meg a Talmud (Bécá 16a): „Rés Lákis mondta: Isten az embernek plusz lelket ad szombatra, amit aztán a sábát végén elvesz tőle”, erre utal a vájináfás szó váj szótagja, ami annyit jelent „jaj”, és a plusz lélektől való búcsú traumáját fejezi ki. De szerencsére megvan a gyógyszer (Tur, O”H 297:1), mert a szombatbúcsúztató hávdálá során használt fűszer a magányosan maradt lélek megnyugtatását szolgálja.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
péntek
17.00: Tanulás
18.00: Szombatfogadás
