Kedves Barátaink!
Imádom a nagyon okos embereket. Szeretnék minden nap beporozódni az ő lábuk porával, ahogy az „atyák mondásai” is mondják.
Áldott emlékű bölcseink egész életüket arra szentelték, hogy megmutassák a világnak, hogy a Jóisten illetve az Ő Tórája milyen tökéletes és milyen igaz.
Feladatul kaptuk mindannyian, hogy ezen gondolkozzunk!
Hiszem és tudom, hogy a Tóra tökéletessége, olyan mint az emberi lélek tökéletessége. Isteni eredetű ám mireánk van formálva.
Mózes 3. könyvének népformáló fejezeteit olvassuk. Múlt héten a zsidó “szentség”-ről olvastunk. A bennünk rejlő erőről, lehetőségekről és eredendő jóságról. Vagy élünk vele, vagy elveszetjük. Előttünk van út és bennünk a szabad akarat.
A következő részben, azaz ezen a héten olvasandó részben Isten “emeli a tétet”. Átadja az ünnepeket a zsidó népnek.
Mi is a zsidó ünnep lelki háttere? Nem más, mint kapcsolódás.
Istennél levő szeretetteljes barátság.
A zsidó ünnep szabad választás. Ez nem október 23 vagy karácsony. Ami egyszerűen rám zuhan. Nincs iskola. Zárva vannak az üzletek. Zászlók vannak a városban. Beleütközöm lépten-nyomon.
A zsidó ünnep nem ilyen. Vagy megtartom vagy nem. Jom kipur vagy pészah? Nem öltözik az ország ünneplőbe.
Legfeljebb a szívem. Ha ezt választom.
A zsidó ünnep isten barátságos ajándéka.
Hogy elfogadok-e egy barátságot? Azt nem lehet elfogadni. Azt ápolni kell.
Nincs a világon meg egy ilyen érzés. Az ünnepeket is ápolni kell. Megismerni. Ezt nem egy velünk született állapot. Mi teremtjük. Mi nevelgetjük. Minden pillanata a szabad választás gyönyöre.
Ünnepelni és szeretni nem lehet önzésből vagy érdekből. Az nem ünnep és nem barátság.
A zsidó ünnepben az a csodás, hogy Isten nem akart semmi extrát, csak azt, hogy egyszerűen érezzük jól magunkat vele – együtt. Ne dolgozzunk, ne zuhanjunk szét, hanem vedd észre, csak tudd, hogy jó együtt lenni. Lett légyen az pészah vagy ros hásáná.
Nekem az ünnepek mindig adnak egy különleges érzést, hogy ezt egyszer már valamikor, réges régen megéltem.
Olyan természetes minden pillanata, mintha ősi és örök életünkben együtt ünnepeltük volna. Az ősök és én.
Ezt érezzük az igazi barátsággal is. Ez csak egy átfutó élmény egy szellő, de érezzük.
Ebben az érzésben az a legcsodásabb, hogy hazaérkeztem. Otthon vagyok ebben ünnepeimben, mint a legkedvesebb barátom mellett.
Megkaptuk az ünnepeinket. Mindösszesen hat darabot. Hat baráti, szerető üzenet Istentől. Hat érintés.
Hatszor nézünk össze. Áldást mondunk egymásra. Ünnepeljük egymást.
Néhány hónapja felkertek, hogy írjak belső ajánlást egy könyvre, amelyik a halálfélelemről szól.
A leírt esetek, rémálmok, pánikrohamok egy jelentős része onnan ered, hogy mindenki szeretne még egy napot együtt tölteni azzal az emberrel, akit szeret.
Igen, ő az, aki megérdemli a szeretetünket! Sőt ő az, aki úgy szeret minket, ahogy saját magunk szerint ezt megérdemeljük.
Meg egy nap vele és meg egy.
Ezt a szent kötődést tanítja meg nekünk az Örökkévaló az ünnepekkel.
Hogy élni nem más, mint szeretni. Ez igazolja az ember életét, a bennünk elő isteni lélek tökéletes finomságát.
Ahogy az embert az emberrel ez a szeretetszál köti össze, a szabadon választott, mindig adó élmény, aképpen a zsidó ünneplés, az Istennel való találkozás és szeretetszál a zsidó lélek létezésének alapvetése. |
|
