Napi Tóra és Talmud-tanulás
 |
x |
|
||||
K”K,
Emor hetiszakasz 4. kommentár, 5779. Ijár 10.
„És számláljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, mikor hozzátok a lengetés ómerjét, hét teljes hét legyen” (23:15). A Peszáh és Sávuot közti hét hét fő feladata, hogy felkészüljünk a Tóraadásra, erről már beszéltünk. De arról nem, hogy ez pontosan mit is jelent. Vajon az a cél, hogy Sávuot ünnepén idézzük fel a 2448-as zsidó esztendő (nem volt unalmas év: egyiptomi kivonulás, Tóraadás, aranyborjú) kimagasló csodáját, és próbáljunk a legszebb gondolatokkal, szavakkal, érzésekkel emlékezni e felemelő eseményre? Ilyen jellegű emlékezés idegen a hagyományos felfogástól, bölcseink állandóan arra törekedtek, hogy ne fennkölt gyászbeszédekkel idézzük meg a múltat, hanem próbáljuk a jelenbe emelni, életben tartani, új tartalommal megtölteni minden fontos mozzanatát, vagyis értelmezhető módon hitet tenni amellett, hogy Isten Örökkévaló, és ebből adódóan nem lehet lezártnak tekinteni Vele a kapcsolatunkat. Ennek kapcsán írja a midrás (Smot rábbá 28:6): „minden próféta a Szináj-ról kapta próféciáját. Ugyanígy minden egyes esztendőben mindenki megkapja ezen az ünnepen (Sávuot), hogy a jövőben mit kell megértenie a hagyományból és hogyan kell megújulnia a Tórában/tanulmányaiban”.
Szép napot mindenkinek!
17.30: Talmud-tanulás a Hegedűsben
