Már a rendszerváltoztatás előtt sem úgy oktatták a Tanácsköztársaságot, ahogy az valójában lezajlott.
Kende János történész a száz évvel ezelőtt kikiáltott Tanácsköztársaságról beszélt a Heti Tv Pirkadat című műsorában, többek között a szervezett munkásság és a zsidók szerepéről is szó volt.
A történész szerint a Tanácsköztársaságnak, mint annyi más forradalomnak is elég különös utóélete volt. A forradalom bukása után egy elég erős ellenhatást gyakorolt a fehérterror, a Horthy rendszer, negyedszázadon át a Parlamenttől kezdve a templomi szószékekig, még az óvodákig is egy véres diktatúraként mutatták be a Tanácsköztársaságot.
Kérdésre válaszolva azt mondta a történész, hogy az I. világháborúnak, annak elvesztésének nem volt közvetlen köze a Tanácsköztársaság megszületéséhez, sokkal inkább az 1918 őszi nagy összeomlásnak, az abból eredő politikai válságnak. Ez a helyzet idézte elő azt a forradalmi hullámot, ami végül elérte Ausztria-Magyarországot, Németországot, ebben a hullámban egy epizód volt a Tanácsköztársaság.
Arra a felvetésre, hogy egyes vélemények szerint Trianonért a tanácskormány és az azt megelőző Károlyi kormány volt a felelős, Kende János elmondta, ez egyáltalán nem állja meg a helyét, ezt a történetet a Horthy rendszer találta ki egyfajta önigazolásként. Károlyi Mihály kormányának már azért sem lehetett felelőssége, mivel nem rendelkeztek még önálló hadsereggel, amivel megvédhették volna az ország történelmi határait. Az, hogy az ország sorsa mennyire el volt már korábban is döntve, az látszik az úgynevezett Vyx jegyzékből, amit március 20-án adtak át az antant hatalmak a magyar kormánynak. Ebben egy sokkal kisebb Magyarország képe rajzolódott ki, mint például a mai. Károlyi tudta, semmi esélye sincs az ellenállásra, először a jobboldal vezetőit kerestette meg, Bethlen Istvánt, aki csak azzal vállalata volna el a kormány vezetését, ha bejöhetnek Magyarországra a megszálló csapatok. Károlyi kormánya lemondott, ezt követően a Szociáldemokrata Párt összeült, úgy döntöttek, hogy a kommunistákkal együtt, a szervezett munkásságra támaszkodva tudnak felvázolni egy olyan hatalmi struktúrát, aminek ven ereje visszautasítani a Vyx jegyzéket. Ami meg is történt.
A Tanácsköztársaság vezetésében is sok zsidó vett részt, emiatt is lett később egyfajta Káin bélyeg a magyarországi zsidókon. Arra a kérdésre, hogy mennyire vettek részt a magyarországi zsidók a szervezett mozgalmakban a történész kifejtette, a korrekt és pontos válasz megadásához vissza kell menni a kiegyezést követő évekre. 1867-et követően a zsidó aranykorban megnyíltak a lehetőségek, többek között az addigi kisvárosi, kistelepülési zsidó kisvállalkozók számára is, hogy legális vállalkozásokat indítsanak. Mellette igyekeztek beiskoláztatni a gyermekeiket, ők is még kisiparosok lettek, hozzátéve, ebben az időszakban még nem voltak nagyobb gyárak, később ezek megalakulása után ide áramlott a hazai zsidó iparosok egy jelentős része. Ezt igazolta vissza az 1910-es népszámlálás, amely szerint az össznépességben a zsidók aránya 5 százalék volt, az ipari munkásságon belül 12 százalék. A munkásságon belül előnyt jelentett a zsidók számára, hogy otthonról hoztak egy bilingvis világot, azaz németül és magyarul egyaránt beszéltek, általában a polgári iskolát is elvégezték, így belőlük is lettek később a munkásértelmiségiek, a munkásmozgalom vezetői. Így fordult elő, hogy a XX. század legelején a szervezett munkásság vezetői között sok zsidó származású volt, ők már nem voltak vallásosak.
Persze az is igaz, hogy a magyarországi zsidókra nem csak a szervezett munkásság, hanem a kormányok is támaszkodtak, hiszen a kiegyezés után minden kormány számára fontos volt, hogy a népszámlások alkalmával a magyar anyanyelvűek, a magyar etnikum aránya 50 százalék felett legyen, ebben partnerként tekintettek a zsidókra.
A Káin bélyeget illetően arról beszélt a történész, hogy a baloldal, a szervezett munkásság és a zsidóság kapcsolata vádként már a Horthy korszak előtt megjelent, hiszen a XIX. század végén megjelent egy erős antiszemita áramlat a tiszaeszlári per, az Antiszemita Párt megjelenésekor. A per lecsengése után az antiszemita vélemények leginkább a katolikus egyház által támogatott Néppártban, a katolikus sajtóban volt tapasztalható, Kende János felidézte, a jakabozás szinte folyamatosan jelen volt a cikkekben, megszólalásokban.
Az I. világháború kitörését a Szociáldemokrata Párt eleinte támogatta, ezt az akkori kormány nem igényelte. Később a háborús események kapcsán a szociáldemokrácia életében egy erősebb balratolódás volt tapasztalható, tulajdonképpen ez tekinthető a Tanácsköztársaság egyik kiindulópontjának. 1918 őszén a szocdemeknek komoly vitáik voltak a kommunistákkal, ám nagyon sok szervezett munkás, a szakszervezetek egy része is elismeri, a kommunisták álláspontját, a Szociáldemokrata párt ekkor még a két európai áramlat, a bal- és a jobboldal között helyezkedett el.
A Tanácsköztársaságnak az oktatásban történő szerepét illetően Kende János elmondta, a rendszerváltoztatás előtt sem úgy oktatták a forradalmat, ahogy az valójában megtörtént. Példaként hozta fel az 1919-es önigazgatási szervezetek hiányát a tankönyvekből, ezek voltak azok, ahol nem az állam játszotta a főszerepet, hanem az érintettek, külön érdekesség, hogy ez nem csak az iparban, hanem a művészetekben is megjelent, például az alkotók maguk döntöttek bizonyos dolgokról, az állam csupán a pénzt biztosította. A gyárakban szintén nem a kormány döntött, hanem a helyi szakszervezeti vezetés, a szervezett munkások.
