Napi Tóra
| x |
|
||||
 |
||||
K”K,
B’résit hetiszakasz 2. kommentár, 5779. Tisri 25.
“Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. És a föld puszta és kietlen volt…(1:1-2) A Hátám Szofer (1762-1839) – akinek ma van a jahrzeitje – szerint nem csak a teremtés első (egy) napjáról szól a szöveg. Az ég és a föld az égi Szentélyre utal. A következő vers megállapítja, hogy a föld puszta és kietlen volt, ami azt sugallja, hogy amíg az égi Szentély örök, addig a földi csupán rövid életű. Nem azt írja a Tóra, hogy a föld kietlen, hanem puszta és kietlen, ami a két jeruzsálemi Szentély pusztulására vonatkozik. Ebben a kontextusban a mélység színe fölötti sötétség arra a sötétségre vonatkozik, amely elnyelte a zsidó népet, amikor száműzetésbe került. De nem veszett el minden, mert a vizek (a Tóra metaforája) színe felett lebegett Isten, vagyis a Messiás eljövetelének, a megváltásnak a szelleme. “És mondta Isten: legyen világosság” – világosság lett a gálutban (diaszpóra) a Tóra tudósainak, ők nemzedékeik valódi fényforrásai. “És látta Isten a világosságot, hogy jó” – vagyis a Teremtő értékelte Izrael népe erőfeszítéseit, „és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől”, vagyis megóvta népét a teljes asszimilációtól. A sötétséget éjjelnek, a világosságot nappalnak nevezte, vagyis megszabta a diaszpóra végső idejét. “És lett este és lett reggel: egy nap” – ez a vers Góg, Magóg királya Izrael elleni támadására utal, amely a zsidó nép győzelmével végződik. Erről szól a próféta (Zehárja 14:8): “és lesz egy nap: élő vizek erednek Jeruzsálemből…”. Sötétség lesz, amikor rázúdulnak Góg csapatai a zsidó népre, de hamarosan felragyog a megváltás fénye.
Szép napot mindenkinek!
7.30: Sáhárit (Bét Jehuda)
