Gondolatok egy ember életéről
Ormos Mária, történész professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Pécsi Egyetem professor emeritusa beszélt életéről a Heti Tv-nek.
A történész Debrecenben született, ahogy elmondta, boldog gyermekkora volt neki és testvéreinek is, mert foglalkoztak velük, jól foglalkoztak velük. Elemi iskolába a város egyik református iskolájába járt, annak ellenére, hogy édesapja katolikus, édesanyja pedig lutheránus volt. Középiskolába egy katolikus iskolába járt, akkor Debrecenben három gimnázium volt, ahova lányokat felvettek, egy katolikus, egy református és egy zsidó. Utóbbi kettőbe is felvették volna, de miután katolikus volt, így dupla tandíjat kellett volna fizetni, maradt a katolikus iskola, ahová 1940-től járt egészen 1947-ig, amikor is az utolsóelőtti évben eltanácsolták. Utólag visszagondolva azt mondta Ormos Mária, mindez azért is történhetett meg, mert akkor elkezdett lázadozni, hogy az iskolában nem tanítják tisztességesen sem a magyar irodalmat, sem a történelmet, nem beszélve arról, hogy ennyi idősen nm foglalkozott azzal, hogy csak katolikus közegekben lett volna szabad eljárnia. Mindezek helyett a reformátusoknál működő Csenki-kórus tagja lett, mellette egy felekezeten kívüli tánckörbe is belépett. El kellett jönni innen, végül az egyetem gyakorlóiskolájába került magántanulónak. Ebben a minőségében rengeteg ideje lett, hiszen csak vizsgáznia kellett bemennie az iskolába, így bejárt az egyetemre hallgatni, sőt még vizsgázhatott is, igaz azzal a feltétellel, hogy majd később számítják be ezt neki, ha érettségizik és fel is veszik.
Ormos Mária elmondta, egy olyan közegből, amiből ő jött, el kellett telnie egy időnek, míg elfogadta, megszerette a zsidókat, elsősorban az eszük, az illeszkedő képességük miatt.
A sikeres egyetemi felvételi a folyamatos bejárásnak és előzetes vizsgáknak köszönhetően egyből másodévesként kezdett Ormos Mária, azonban 1949-ben az egyetemi átszervezés következtében a történelem kivételével minden más tantárgyat, amit hallgatott megszüntettek, plusz fel kellett vennie egy másik szakot is, ez lett a magyar nyelv és irodalom. A professzor asszony szerint a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején még szabadon lehetett mozogni az egyetemen belül, olyannyira, hogy ő bölcsészhallgatóként még be is iratkozhatott egy matematika kurzusra is. Nagyszerű tanárok tanítottak az egyetemen, mint Szabó István agrártörténész, Szabó Árpád ókortörténész. Az egyetemet végül 1952-ben fejezte be. Innen Szegedre került, ahonnan 1957-ben fegyelmivel távolították el 1956 miatt. Ekkor jelent meg viszont első műve, ezt szerette volna doktori disszertációként elfogadtatni, Debrecenből elutasító választ kapott, politikai okokra hivatkozva. Később a Történettudományi Intézet adta ki a könyvet, ahová Ránki György hívására ment dolgozni. Itt ismerkedett meg, dolgozott együtt nagyszerű kollégákkal, mint Kosáry Domokos, Incze Miklós, Márkus László.
Az intézeti munka mellett vállalta el, hogy Pécsre megy tanítani az egyetemre, ahol kis idő múlva az egyetem rektora is lett. Később is professzor maradt, egészen hetven éves koráig volt az egyetem állományában.
Arra a kérdésre, hogy mit vár az elkövetkezendő évektől, Ormos Mária azt mondta, először s azt, hogy megéli, de mellette egy kis nyugalmat, egy kis rendet, kevesebb hablatyot.
A történész legújabb könyve, a Gondolatok az ember történetéről megírása kapcsán egy dolog vezérelte, megpróbálni a hazai közéletet egy picikét kimozdítani, mely szerint csak az számít, ami a 93 ezer négyzetkilométeren áll rendelkezésre vagy pedig csak az számít, ami Európában van, így a világ többi része szinte nem is létezik. Ebben a kötetben azt a világot igyekszik bemutatni a professzor asszony, amikor a világ egyik része nem is tudott a másikról.
Ormos Mária nemrégiben kapta meg a Mensch Alapítvány kitüntetését, ezzel kapcsolatban elmondta, több olyan kitüntetése van, amire számított, de vannak olyanok is, amelyek meglepetést okoznak, ez is ezek közé tartozik, már azért is, mert ezt a díjat nem igazán szokták nem zsidók megkapni.
Jelenleg a Magyarok ügyei és bajai 1918-1938 című köteten dolgozik Ormos Mária.
