Az emberiség kultúrtörténetében csak a változás örök”
– A héber hónapok / Benedek István Gábor rovata/
Tévész
A zsidó vallást és általában a zsidó közösség életét át- és átszövi az
idő. A fogalom már-már meghatározó tényező, perdöntő lényeg,
szimbolikus centrum, gondoljunk csak a szombat bejövetelére, az újhold
kezdetére, a böjt vagy az ünnep végére.
Szent irataink megőrizték az év kezdetének négy időpontját, amiből az
a fontos, hogy eleinknek választaniuk, dönteniük kellett, mert az
esztendő, az esztendők folyamát illik jól, hibátlanul kezdeni. Hiszen
ettől kezdve millió fontos dolgot csakis így, ehhez kötve mérhetünk.
A zsidó és a nem zsidó számítás eltér egymástól. Az askenáz és a
szefárdi világ természetesnek veszi a különbséget, ez nem okoz zavart.
A hónapok neve is más. Tanult és művelt emberek tudomásul veszik az
eltérést. Ne is a hindu, a moszlim, a kínai gyakorlatra gondoljunk,
hanem Bonaparte Napóleon forradalmi tettére, ami csak iskolai
tanulmányaink idején terhelt meg minden diákot. De ebből is
megértettük: az emberiség kultúrtörténetében nincsenek igazán állandó
dolgok; csak a változás örök.
A zsidó naptár – tudomány. A naptárhoz kapcsolódó vallási ismeret,
hagyomány, szabályrendszer, aggadikus kincsestár – egész egyetem.
Megjelenik benne az ó- ókori Egyiptom és Mezopotámia megannyi leszűrt
és a judaizmus gyakorlatán átszűrt hagyatéka, a görög és a latin
eszmerendszer gyémántos értéke, a modern tudomány megannyi kapcsolódó
eleme. A múlt század közepén a pesti bölcsészkaron Hahn István
professzor újra és újra meghirdette szemeszterét az ősi naptárról,
hogy tanóráin alkalma legyen elmondani növendékeinek a jesivák fényes
örökségét.
Kiszlév és Tévész határán a Föld északi térfelén rövidülnek a napok,
az idő hidegebbre fordul. Túl a nyári-őszi munkákon, figyelmünk
családi, közösségi életünk felé fordul. Fontosabbá válik együttlétünk
a szabadságban (gondoljunk a Hanukára); szilárdabban állunk egymás
mellett a zsinagógában; keressük a szomszéd, a régi barát társaságát;
több időt töltünk szeretteink körében. És nagyobb kedvvel is tanulunk
régi és új dolgokat. Például a naptárról, a napok, a hetek, a hónapok,
az évek, az évmúlások titkairól. Mert lehet, hogy a zsidóság maga az
Idő.
A végtelenség, a tér és a múlt, a jelen, a jövő, s ezek különös,
alkotó és ösztönző keveréke. Amiként az ősatyáktól megszabatott
számunkra!
