Becsület és alázat legyen

Becsület és alázat legyen

Suchman Tamás volt szocialista politikus, egykori miniszter, zsidó hitközségi vezető beszélt arról az örökségről, amit a szülei hagytak rá, valamint arról, hogy mit is kellene ma tennie egy szocialistának. Breuer Péter és Kovács András, az Origo főmunkatársa kérdezte a volt minisztert.

 

Ön az MSZP volt politikusa, aki Marcaliban él, onnan is jött az interjúra?

Nem, én hétfőtől péntekig vagyok a fővárosban, ma reggel a Dohány utcai zsinagógában kezdtem, ott imádkoztam. Régebben Kaposvárra jártam, aztán az ottani zsinagógát lebontották 1963-ban, majd később Keszthelyen, addig, amíg Marcaliban dolgoztam, végül Budapesten járok zsinagógába.

Ön a mai napig is hallatja a hangját a szocialistáknál, de mi újság most az MSZP-nél?

Én mindig is szocialista voltam, vagyok, maradok is. 1944-45 megtanította valamire a szüleimet, ők a háború után a baloldalról gondolkodtak, azt érezték, ami a felszabadulás után jön, az megmenti a családot, a Holokauszt során hetvenkét családtagunk halt meg, alig jöttek vissza páran. Így neveltek, én így lettem úttörő, KISZ tag, MSZMP tag, végül pedig MSZP-s.

Egykori privatizációs miniszterként azért a kapitalizmust segítette.

Szerintem nem, de nemsokára megjelenik a könyvem, megfogadtam, hogy az csak az események után huszonöt évvel jelenik meg, még ebből van hátra két és fél év. Ám előre annyit mondhatok, nekem akkor eszembe se volt a gazdaságot átalakítani, egész egyszerűen nem volt pénze az államnak. Nem beszélve arról, hogy 1990-től 1994-ig több mint egymillió ember lett munkanélküli, ezt nem akartam folytatni, nem volt más lehetőség, mint a cégek eladása, működtetése, hogy az emberek dolgozhassanak. A privatizáció során 42t céget értékesítettünk, így többet lehetett megtartani, embereket, munkahelyeket megőrizni. Ha ma is ilyen lenne a helyzet, akkor ugyanezt tenném most is. Privatizációs miniszterként hat hónapot dolgoztam, ahogy ipari miniszterként is, egyik sem volt azért egyszerű.

Önt elismerik még ellenfelei is, a jelenlegi kormány kikéri néha a véleményét?

Én azért 1990 óta ismertem meg néhány embert, azóta is beszélő viszonyban vagyunk, vannak olyan kérdések, amikről érdemes beszélni, persze vannak olyanok, amelyekről meg nem. A jelenlegi gazdaságnak vannak pozitív döntései, ezt el kell fogadjuk, de továbbra is van négymillió ember, aki szegény, akiknek közel a fele valódi szegénységben, ínségben él, róluk ma sem gondoskodik senki. A Szocialista Pártnak szerintem ez kell legyen a legfontosabb elképzelése, feladata, mert szörnyűség, ahogy kinéznek az emberek.

Az előbb említette a szülei által megkapott következetességet, amit képviselt is politikusként, zsidó vezetőként. Látja ezt a mostani MSZP-ben, képesek lesznek újra vezető erővé válni?

Miután már évek óta betegeskedem, így érdemben nem igazán foglalkoztam a Szocialista Párttal, ám miután a hétvégenként otthon vagyok, meg amúgy is járom a kisebb falvakat, úgy döntöttem, valamit változtatni kell! Ennek a pártnak az legyen a feladata, amit még 1990-ben elkezdtünk Horn Gyulával és másokkal. Azért van amit meg kell jegyezni, Orbán Viktornak ugyanaz a posztja immár 27 éve, nálunk meg már tíz elnöke is volt a pártnak, ezt nem lehet megcsinálni.

Ön szerint hogyan kellene indulnia az MSZP-nek a választáson, együttműködve a többi ellenzéki párttal, netán külön?

Együtt kell működni mindenkivel a demokratikus ellenzékben, nézzük csak meg a német választások utáni helyzetet, ahol Merkel tisztességgel akarja az országot kormányozni, nekünk is ez a feladatunk.

Kell önálló miniszterelnök-jelölt az MSZP-ben?

Én már egy ideje mondom, adjunk magunknak egy kis időt és aztán alakítsuk át az egészet, ha kell. Én abban a „rossz” helyzetben vagyok általában, hogy a barátaim felhívnak és tájékoztatnak.  Én azt javasoltam a pártelnöknek, hogy egy ilyen döntést alaposan, városonként, kisebb községenként kell megvitatni, majd azt kell vinni a párt testületei elé. Olyan nincs, hogy egy hétvégén csak úgy lemond, felmond a jelölt. Figyelni kel jobban. Nekem anyám azt írta a születésnapomra, hogy a metropoliszban is figyeljek a kicsi házra. én a mai napig is egy kis 57 négyzetméteres házban lakom Marcaliban. Anyám azt is megígértette velem, megparancsolta nekem, hogy becsület és alázat legyen. Szerintem ezek nélkül nem lehet a politikában élni.

Ha Ön lenne most az MSZP elnöke, mik lennének az első döntései?

Ma nem foglalkoznak azokkal az emberekkel, akikkel elindult egykor az MSZP, kérdeztem is a pártelnököt, beszélnek-e újra azzal a közel háromszáz emberrel, akik egykor képviselői voltak a pártnak, akikk kiléptek egykor a pártból, szerintem kellene velük beszélgetni. Sok mindenkivel kell még beszélgetni, mert az emberek többsége bizony baloldali. Van több százezer ember, aki dühöng ma amiatt, mert az MSZP rosszul áll. Egykor közel kétmillióan voltunk, ma csupán néhány százezren. Én ezekkel az emberekkel foglalkoznék.

Köszönjük a beszélgetést.