Képek helyett dalok
Benda Iván fotóművész, fotográfus a Spinoza Fesztiválon kivételesen nem a képeit mutatja be, hanem dalokkal lép a nagyérdemű elé. Erről, meg természetesen Jeruzsálemről is beszélt Breuer Péter és Fazekas Ágnes előtt.
Egy kicsit más oldaláról mutatkozik be a Spinoza Zsidó Kulturális Fesztiválon.
Valóban, énekelni és gitározni is fogok, meg egy kicsit mesélni is. Természetesen olyan dalokat énekelünk majd, mert Bíró István barátommal lépek fel, amelyek a zsidósághoz kapcsolódnak.
De a dalokhoz kapcsolódó versekkel Ön is kapcsolatba hozható, hiszen teremtett egy műfajt is.
Verses képnek hívom ezt, pontosabban versesképnek. Született is egy kötetem, aminek a témájául az I. világháborúban alkotott költők munkái voltak, ezeket a verseket képesítettem meg. A kötethez olyan verseket szedtem össze, amelyek a háborúborzalmairól szólnak, ezzel is igyekeztem felhívni a figyelmet arra, hogy nem kellene annyit búsongani ma, mert Magyarországon már több mint hetven éve béke van. Ismert és a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen alkotók műveit szedtem össze.
A Spinoza Fesztiválon is lesznek képek?
Nem, most ez nem erről szól majd.
De mégis, ha Benda Iván fotográfusról beszélünk, akkor ott vannak a közel-keleti képek, a világvallások, Jeruzsálem.
Egyet ígérhetek, Jeruzsálem ott lesz a szeptember 12-i előadáson, de most zenében és egy-két történetben, mert e város nélkül én sem vagyok. Olyan történetek lesznek, amelyek az elmúlt évtizedekben történtek, amelyek nekem fontosak. Példának okáért, van egy negyed Jeruzsálemben, ahol én mindig is jól éreztem magam, ez pedig a Meá Sárim. Tudni kell, ez egy magyar zsidók által alapított negyed, a XIX. század végén, amikor szűknek érezték maguknak az Óvárost, fogták magukat és létrehoztak egy saját és sajátságos települést, magyar házakkal. Azt is lehet mondani, az újkori Jeruzsálem története itt kezdődött, amikor is a zsidók kimentek az addig védett közegből és megpróbáltak egy más életet élni.
Meg kell vallanom, nekem mindig vannak olyan pillanataim Jeruzsálemben, amikor azt érzem, hogy meg kell állnom és csodálkoznom, itt egy város, a három nagy vallással, az emberekkel, ha mindez itt van, akkor miért bántjuk egymást?
Nekem ez nagy öröm, ilyenkor azt mondom, itt az új Jeruzsálem.
Ha énekesként kérnénk meg, hogy énekeljen egy dalt, ami Jeruzsálemre emlékezteti, akkor az melyik lenne?
Mindig egy dal, egy dallam jut eszembe, a nagykállói rebe dala, a Szól a kakas már.
Köszönjük a beszélgetést.
