Napi Tóra és Talmud-tanulás
|
||||
K”K,
Softim hetiszakasz 4. kommentár, 5777. Elul 1. – Ros Hodes Elul 2.
Bölcseink igyekeztek egyértelművé tenni, hogy az év minden napján kötelesek vagyunk legjobb tudásunk szerint szolgálni a Teremtőt és teljesíteni parancsolatait. Ezzel együtt – ismerve hittestvéreik természetét – az esztendő utolsó hónapját előtérbe helyezték azt sugallva, hogy noha minden kétséget kizáróan akkor cselekednénk helyesen, ha egyenletesen magas szinten lennénk micvatartók, nem várnak tőlünk lehetetlent. Ezt a gondolatot tovább folytatva eljuthatunk-e olyan következtetésig, hogy aki a többi tizenegy hónapban precízen tartja a parancsolatokat, annak Elul nem hozhat semmi újat? Esetleg mondhatjuk-e, hogy a többi hónapot akár teljesen el is hanyagolhatjuk, és koncentráljunk minden erőnkkel az utolsóra? Ha valaki úgy érzi, hogy nincs javításra szoruló cselekedete, jelleme tökéletes, akkor nem értette meg a hagyomány egyetlen betűjét sem, de az sem jutott messzebbre a megértés rögös útján, aki azt feltételezi, hogy alap nélkül lehet házat építeni. A tisztánlátás a megtérés megkerülhetetlen feltétele, aminek gyakorlati alkalmazásában az lehet az első lépcsőfok, ha az ünnepekig hátralévő időben nem embertársaink hibásnak vélt cselekedeteivel foglalkozunk, nem kritizálunk, még ha teljesen biztosak is vagyunk igazunkban, ezzel szemben megpróbáljuk elfogadni és elmélyíteni azt a bonyolult gondolatot, miszerint nem vagyunk tökéletesek, és e szomorú, egyben előremutató tény okán talán az a leghelyesebb, ha az év végét megelőző időszakot kizárólag saját jellemünk, tetteink vizsgálatával töltjük.
Hodes tov, jó hónapot mindenkinek!
TALMUD-TANULÁS a HEGEDŰSBEN: 17.45
