A magyar cirkuszművészet előtt mindenhol kalapot emelnek
Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz vezetője beszélt a világban egyedülálló kezdeményezésükről, ahol vakok számára is élvezhetővé teszik az előadásaikat, de szóba került még az új célközönség, ahogy az utánpótlás is.
Ön egy kreatív igazgató, új és újabb ötletekkel áll elő, most éppen a látássérültek számára is megnyílt a cirkusz kapuja. Honnan jött ez az ötlete?
Ahhoz, hogy egy közép-európai cirkuszművészeti központot hozzunk létre, szükség van a külsőségekre, mint az épület, de ugyanilyen fontos a beltartalom is. Már a tervezés során ki kell derüljön, melyek azok a területek, amelyekben egyedülállóak vagyunk a világban, amiért idejönnek hozzánk Európából, azon kívül is, hogy tőlünk lessék el, mit is tudunk. Ilyen például az audionarráció, ahol, mint egy televíziós közvetítés szól a látnivaló. Szakmailag ennek azért komoly múltja van, hiszen a színházban ezt már régóta használják a vak nézők számára, hogy a színházi előadást könnyebben be tudják fogadni, ahol a narrátor megosztja azokat az információkat, amelyeket a befogadó nem lát.
Azért egy cirkuszi előadásnál ez nem olyan könnyű, hiszen számos olyan produkció van, amihez azért erős képzelőerő is kell.
Mi az előadás előtt két órával a vak nézőinket meginvitáljuk a manézsba, ahol minden az előadás során előkerülő eszközt megérinthetnek, az állatokat, az előadó művészeket egyaránt. Megtapogathatja az izmait, a ruháját, így kialakul benne egy kép, s amikor a művész a porondra lép, akkor már tudja, hogy mit és hogyan ad elő a produkció során. Ezen túlmenően még hallhatják a közönség zaját, az atmoszférát, így ez a három élmény teszi élvezhetővé a produkciót a vak néző számára is, akik a végén szintén átélhetik a katarzist.
Ez mennyire újdonság Európában?
Nemhogy Európában, de még a világban sem csinált ilyet senki rajtunk kívül. Angliában már próbálkoztak a modern táncelőadásokkal a vakok számára, de egy ilyen nem szöveg-, hanem látványcentrikus dolgot megmutatni, ezt csak mi csináljuk a világban.
Milyen a cirkusz nyara?
Bejött a tervünk, azaz, hogy nagyon meleg van, ilyenkor az embere4k szívesen menekülnek olyan helyekre, ahol hűvös van, ez nálunk a jégcirkusz. Tavaly a vízicirkusz szerepelt, az is bejött, ahogy most is a jeges produkciónk. Be kell vallani, ezek mind-mind technikai kísérletek, mert majd az új cirkuszunkban szeretnénk majd vizet is és jeget is.
Lesz új cirkusz?
Biztosan lesz, a kormány eltökélt ebben a kérdésben. Már a tervezés során kell azon gondolkodni, hogyan is lehet jeges produkciót előállítani, most – még a régi épületben – kiváló alkalom nyílt erre, kipróbáltuk, mivel is jár az, hogy egymás után három előadás megy le, amikor háromszor ezerötszáz nézőnk van, ők mennyi hőt termelnek, ez mennyire olvasztja meg a jeget.
Ön lassan két éve vezeti az intézményt, ezalatt az idő alatt – ha lehet ilyet mondani – több újítást vezetett be, mint elődei összesen. Mit szólnak ezekhez a cirkuszművészek, a dolgozók?
Azért ez így sérti az elődeimet, akikre nagy tisztelettel nézek fel, hiszen nagyon komoly munkát végeztek, szakmailag ők alapoztak meg mindent, én az ő munkájukra építek. Én csak azért tudok ilyen gőzerővel haladni, mert a világban az öreg artistáink által letett névjegyre tudok hivatkozni, mégpedig nagyon jól. Akárhová megyek a világban, és szóba kerül a magyar cirkuszművészet, akkor ott megemelik az emberek a kalapjukat.
Fontos az utánpótlás is, hiszen a nagy öregek mellett a fiatalokra is szükség van.
Például most meghívtunk öt csillogó szemű fiatalt, akik a bohócmesterségnek, a pantomimnak a legjobb tanulói, hívtunk hozzájuk egy nagyszerű tanárt, aki Izraelből jött, ő tartott egy workshopot Szarvason. Itt ukrán, lengyel, amerikai fiatalokat engedtünk össze magyar bohócjelöltekkel. Ez alapozza majd meg az új tanszakunkat, amit szeptemberben indítunk el az Artistaképzőben, a bohóc- és pantomimművész szakot. Ehhez az odesszai cirkuszfesztiválon találtam meg azt az izraeli csapatot, akiknek azon kívül, hogy adtam egy külö9ndíjat, azonnal meg is hívtam őket Magyarországra. Ők átadják a tudásukat, de tanulhatnak is. Ez a szarvasi együttlét hihetetlen sikerrel járt, az egy hét után volt egy gála, ahol több mint ezer ember előtt léptek fel a fiatalok. Szarvason van ugyebár a legnagyobb zsidó ifjúsági tábor, én fel is hívtam a tábor vezetőit, felhívtam a figyelmet az izraeli fellépőinkre, háromszáz gyerek el is jött az előadásra. Én eleinte egy kicsit féltem, mit is csinál majd háromszáz kamasz, de nagyon vették az előadást, nagyszerű hangulatot teremtettek ők is a nézőtéren. Nagyon bízom abban, hogy ezek a gyerekek magukkal vitték az előadás élményét, azt tudom, az izraeli fellépőink biztosan magukkal vitték az előadás élményét, hiszen itt élhették meg azt először, hogy az ezeregyszáz néző állva tapsol nekik.
Szó volt a nyári jégcirkuszról, ami nagy sikerrel megy. Mi lesz utána?
Az általános iskola felsőtagozatosai és a középiskolások lesznek az új célközönségünk, egy különleges, egészen hihetetlen Rómeó és Júlia előadással, ahol egy órába belesűrítve, a cirkuszművészet eszközeivel megy le a klasszikus darab. Ezt egy héten át játszuk, nyolc előadásban, nagyon bízom abban, hogy azok a középiskolások, akik a Rómeó és Júliával akarnak foglalkozni, eljönnek, megnézik. Asz előadások után még kapnak egy összefoglalót Shakespearéről egy professzor segítségével. Ezek az előadások is természetesen bevételt produkálnak, arról nem beszélve, hogy szerintem szívesen ülnek be majd a gyerekek erre az előadásra. Mielőtt bárki félreértené, ezzel csak erősítjük a társ-előadóművészeti ágakat, mint a színház. Ha mi beemeljük a tánc-, a zene-, a bábművészetet a saját produkcióinkba, azzal pont az ő közönségüknek is adunk valamit. Mi is elmegyünk más előadásokba, most éppen Székesfehérváron, a koronázási játékokba teszünk bele négy nagyon komoly cirkuszi jelenetet. Minden ilyen alkalom talán felnyitja azoknak a szemét, akik nem hitték, nem hiszik, hogy a cirkuszművészet az nagyon komoly üzeneteket közvetíteni képes művészeti ág.
Beszélt már az Artistaképzőről, de ott mi várható az új tanévben?
Bízunk abban, hogy az új szakok, új szakmák bevonzanak majd embereket, mint a porondmester, fénytechnikus, hangtechnikus, cirkuszi táncos. Ezek mind érettségire épülő, tizennyolc éves korban elkezdhető kétéves képzések lesznek. Most vannak a felvételik, reméljük, hogy 12-15 fős osztályokat tudunk majd elindítani. Azoknak, akiknek nem sikerült a felsőoktatási felvételi, van művészeti érzékük, vonzalmuk, azok szinte útlevelet válthatnak ki a képzés után egy komoly nemzetközi utazáshoz. A mi képzésünk során megszerzett tudással akár Európának is tudunk cirkuszművészeti háttérembereket adni, akikre mindenhol szükség van, ők lesznek azok, akik elszerződnek egy-egy produkcióhoz, cirkuszhoz, utána meg jönnek vissza Magyarországra..
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
