Tulajdonképpen a szememben mindig ő volt a Hölgy
Rátonyi Hajnalka színművész Schubert Évára emlékezett, de természetesen szóba került még saját karrierje is.
Ma is sokat lehet hallani Önről, hol játszik, milyen szerepekben láthatja a közönség?
Szabadúszó vagyok, főleg szinkronizálok, mellette egy darabban, a Pasik a pácban címűben játszom, Gergely Róbert színházában.
Nemrégiben távozott el Schubert Éva, akivel sokat játszott.
Valóban sokat dolgoztam vele, én egyébként gyerekkoromtól kezdve ismerhettem őt, sokat jártunk össze, hiszen a szüleim nagyon jóban voltak vele és a férjével, Verebes Károllyal is. Amikor a Vidám Színpadhoz jött Éva, akkor játszhattunk is együtt, sőt még rendezett is. Meg kell mondanom, még rendezőként is fantasztikus volt. Tulajdonképpen a szememben mindig ő volt a Hölgy. Nagyszerű volt a stílusa, nagyon szeretett és tudott is öltözni, nagyon figyelt arra, hogy mihez mi volt való. Még ha elcsépeltnek is tűnik, de Éva volt az egyik legintelligensebb színésznő, ember, aki mindig művelte magát, szinte az utolsó pillanatig olvasott., arról nem is beszélve, hogy több nyelven beszélt. Egyszerűen mindig élmény volt vele lenni, akár a magánéletben, akár munkában.
Milyen érzés volt Önnek vele kapcsolatban, hogy szinte már csecsemőként ismerhette, hiszen a szüleivel volt jó viszonyban?
Nekem ez a viszony természetes volt, hiszen én ebbe beleszülettem. Nekem is boldogság volt színésznőként találkozni olyasvalakivel, akit régebbről ismertem.
Mi volt az első darab, amiben közösen léptek fel?
A Nyitott ablak című darabban, amit Nóti Károly írt, majd utána jött a Bubus, mindkét darabot több mint háromszázszor játszottuk. Rendezőként meg a Játékszínben a Heltai Szépek szépe Hamupipőke volt, amiben együtt dolgoztunk, itt én az egyik mostohatestvért alakítottam. Itt még a próbafolyamat is egyszerűen csodálatos volt, Éva megmutatta, hogy isteni a humora.
Mi volt Schubert Éva titka, hogy színészként és rendezőként is nagyszerűeket alakított?
Talán az, hogy őt minden érdekelte, voltak ötletei, többször is beszélgetett a Játékszín igazgatójával, Berényi Gáborral, aki egy idő után azt mondta, Éva, miért nem rendezed meg a darabot, hát tele vagy ötletekkel! Így lett meg a darab, már az elejétől koncepciója volt, ugyanakkor mellette szabadságot adott a színészeknek is.
Schubert Éva utolsó éveit tolókocsiban töltötte, ekkor is rendszeresen találkoztak?
Két éve voltam nála, nagyon nehéz volt őt így látni. Telefonon sokat beszéltünk, hosszabban akkor beszéltünk, amikor Csala Zsuzsa meghalt. Éva a betegségét is elegánsan, méltósággal viselte, de nagyon fájdalmas volt nekem is t így látni. Nem játszhattam meg magam a telefonban sem, hiszen Éva kiváló emberismerő volt, engem pedig gyerekkorom óta ismert. Éva a nagy fájdalmak a visszafordíthatatlan betegségét elfogadta, szellemileg igyekezett elfoglalni magát.
Ön szerint melyik magyar színházban emlékeznek majd meg Schubert Éváról?
Nagyon nehéz. Éva játszott a Vígszínházban, a Vidám Színpadon, ez utóbbi már nincs. Jó lenne, ha az egész szakma összefogna és egy színházban emlékeznénk meg róla, mert ő aztán tényleg megérdemelné.
Beszélt arról, hogy leginkább szinkronizál és egy darabban is fellép. Mit szeretne még elérni?
Nekem soha nem voltak külön szerepálmaim, nyitott vagyok mindenre. Nagyon jó társulatokban voltam, legutóbb a Játékszínben, Balázsovits Lajos vezetése alatt, a Petőfi Színházban, előtte voltam a Tháliában, annak előtte huszonegy évet a Vidám Színpadon. Amikor a Játékszínnek vége lett, akkor nem láttam olyan társulatot, mint amilyenekben addig játszottam, így lettem szabadúszó. Ez azért jó, mert az ember saját maga irányítja a dolgait, persze én mindig szerettem egy közösséghez tartozni, valahol jó lenne lenni valahol. Castingokra nem nagyon járok el, mert kicsit direktnek érzem, ami egy kissé begörcsöltet.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
