Napi Tóra Darvas István Rabbi
|
||||
K”K,
Tázriá-Mecóra hetiszakasz 5. kommentár, 5777. Ijjár 1.
Kicsit beszéljünk a dupla hetiszakasz másik főszereplőjéről, a mecórá-ról, amit sokszor leprának fordítanak, annak ellenére, hogy gyaníthatóan nem az volt, de ez most részletkérdés. Az biztos, hogy kellemetlen betegség volt, ami bölcseink szerint helytelen viselkedése miatt támadta meg az embert, elsősorban a helytelen beszéd (rossznyelvűség) következményeként. Salamon király már régen megtanította, hogy „még a bolond is bölcsnek számít, ha csendben marad” (Mislé 17:28), amit Rabban Gámliél többek közt annyival toldott meg (Ávot 1:17): „aki túl sokat beszél bűnt hoz magára”. Rabbi Akiva finoman fogalmazott (uo. 3:13): „a bölcsesség kerítése a csend”, Megilla traktátus (18a) hasonlóan gyengéd: ha a beszéd értéke egy szélá, akkor a csendé kettő”. Pszáhim traktátus (99a) kicsit karcosabb, azt állítja: „helyes, ha a bölcsek maradnak csendben, még inkább ha a hülyék”. Ezt a sok bölcsességet bizonyára mind magtanultuk, sőt, belsővé tettük, ezért nincs ma már mecóra! J
Hodes tov! Jó hónapot és szép napot mindenkinek!
