Egyelőre nem jön el a világbéke
Kis Benedek József katonapolitikai szakértő segített körbejárni a világot, megérteni a problémákat és választ találni arra, hogy miért nem születik meg a világbéke.
A napokban ünnepelték a Római Szerződés hatvanadik évfordulóját, ez a szerződés volt az, amelyik többek között megalapozta az Európai Uniót. A mostani ünnepinek szánt ülés, ahol a tagállamok vezetői vettek részt, segíthet esetleg abban, hogy az elkövetkezendő hatvan évben se legyen háború, megmaradjon Európa békéje?
Egy biztos, valaminek történnie kell, az Európai unió jelenlegi intézményrendszerét, illetve néhány politikai dolgot meg kell változtatni. Tudni kell azért, hogy jelentős érdekellentétek vannak, mondjuk a kicsik és a nagyok, az először csatlakozott és a később csatlakozott országok között, láthatóan vannak viták, ugyanakkor a Római Szerződés meghosszabbítását is aláírták most. Annak ellenére, hogy voltak olyan országok, amelyek belengették az alá nem írást, mégis mindenki aláírta azt a nyilatkozatot, amelyet másfél-két oldalon fogalmaztak meg.
Gondolom, a lengyelekre gondolt, ami egészen furcsa lett volna, ha nem írják alá a többiekkel együtt.
Fenyegetőztek ezzel, de azt gondolom, ha ezt megtették volna, akkor saját magukat közösítették volna ki a lengyelek, ami nagyon nem lett volna jó. Mostanában egyre többet beszélnek arról, hogy lassan kialakul a kétsebességes Európa, ezzel szemben azt gondolom, ez már rég kialakult, csak nem mindenki mondja ki, pláne egy ilyen ünnepélyes alkalommal, mint a mostani, amikor az egységet kell hangsúlyozni.
Azért az egykori és a mai szerződés körüli utcaképet, hangulatot nézve, komolyak a különbségek. Akkor mindenki boldog volt, ma meg kordonok, tüntetők, egyetértők, tiltakozók voltak láthatók.
Valóban láthatóak voltak a különbségek, ahogy a megfogalmazott célokban is látható volt ez. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy az egykori szerződést hat ország írta alá, a Benelux államok, Olaszország, Németország és Franciaország, ami akkor egy gazdasági megállapodás volt. Ezt követte később a Maastrichti Szerződés, amivel több lábon állt az együttműködés. Visszatérve az elejére, szerintem kisé elburjánzott az európai intézményrendszer, ha csak a külügyi rendszert nézzük, akkor csak ott több mint kétezer ember dolgozik. Ezzel a rendszerrel sokan nincsenek megelégedve, mert elvettek bizonyos jogokat az államoktól, nem beszélve arról, hogy ezen a területen is elsősorban a nagyhatalmi érdekek érvényesülnek. Ami a gazdasági együttműködést illeti, ez mindenképpen fontos lesz a jövőben, már azért is, mert ezzel gyakorlatilag ketté lehet osztani az Európai uniót és igen, megint a kétsebességes Európáról beszélünk, például az eurozóna tagjait vagy a nemzeti fizetőeszközzel fizetőket nézve.
Érdekes, mert ott van Görögország, ahol euróval fizetnek, de sehogy sem tartoznak a gyorsabb Európához.
Ez így van, komoly tartozásaik vannak, de ez nem az EU hibája, nem is lehet Európára mutogatni ebben az ügyben. Lehetséges, hogy jobban oda kellett volna figyelnie a közösségnek, a görög adatokra, nem csak azokra, amiket megadtak, hanem a valósakra.
Mindeközben Magyarországra jóval nagyobb figyelem hárul.
Ez így van, mert mi a kisebb és gyengébb országok közé tartozunk, azért ne feledjük, a görög gazdaság lényegesebb jobb volt, mint a mienk. Most természetesen a csatlakozási állapotot nézem, azóta eltelt néhány év, történetek dolgok ott is. Akárhogy nézzük, azok az országok, amelyek az eurozóna tagjai, azok megmaradnak a stabil magban. De itt van a V4-ek problematikája is, ahol regionális együttműködésben próbálunk felzárkózni, azt mondva, mi is a maghoz tartozunk, ám ha megnézzük, hogy az ötszázmilliós Európához képest hol vagyunk, akkor azért más a helyzet. A V4-eken belül ott van Szlovákia, amelyik az euroövezeten belül egy komoly pozíciót tölt be, így ők biztosan támogatják a központi mag törekvéseit. Csehország is más, mert egyes politikai vezetői nyilatkozatok ellenére ők tisztában vannak vele és előnyös is számukra, hogy Németország a szomszédjuk, sokak szerint olyan Csehország, mint egy német tartomány, jelentős gazdasággal. Lengyelország jelenlegi vezetése mos megpróbál az EU fenegyereke lenni, de nem biztos, hogy ezt sokáig teheti, mert ebből még kiközösítés is lehet. Mellette a lengyelek végrehajtották azt a gazdasági szerkezetváltást, aminek köszönhetően jobban is megy a gazdaságuk, ellentétben hazánkkal, ahol ez nem történt meg, így sokkal inkább vagyunk ráutalva a német iparra, jóindulatra, a politikai támogatásra. Ebből következően ennek a bolynak sem vagyunk az elején, ha még ehhez hozzávesszük a V4-hez nem tartozó Romániát és Bulgáriát is, akkor látjuk, az ő mutatóik is jók, jönnek fel ők is. Tehát mi jelenleg hátul vagyunk, annak ellenére, hogy jobbak vagyunk, mint valamikor.
Ön katonapolitikai szakértő is, ezért gondolom, érdemes körülnézni ebben a tekintetben is. A NATO előírja, hogy a tagállamokban a GDP 2%-át kell katonai kiadásokra fordítani, amitől még igen messze vagyunk. A NATO tagságból az következhet-e az, hogy a nemzeti hadseregek a tagság miatt leamortizálódnak?
Ez pont fordítva van, a NATO hadserege úgy jön létre, hogy a nemzeti hadseregek bevethető, működőképes, korszerű haditechnikai eszközökkel ellátott hadseregek.
Akkor ezek szerint a Magyar Honvédségnek van légireje, működőképes szállítógépei, egyéb eszközei?
Inkább azt mondanám, hogy nálunk az a nagy probléma, hogy ellentétben a szomszéd országokkal is, a politikai vezetés a hadsereg fejlesztésére nagyon keveset fordított eddig és ez a kormányok színétől teljesen független. Egyszerűen félreértelmezték a helyzetet a politikusok, amikor azt mondták, a NATO majd megvéd bennünket. Miközben a NATO mi magunk is vagyunk. A szövetség úgy működik, hogy adva van a közös védelem, ahol mindenki megteszi a maga felajánlását. Akkor viszont nem beszélhetünk a közös védelemről, ha az adott haderők nem fejlesztenek, viszont egyébként van közös fejlesztés. Ez annyiban különbözik a korábbi Varsói Szerződéstől, hogy ott előírták, kinek mit kell fejleszteni, milyen eszközöket kell beszerezni, miket kell gyártani, ám a NATO esetében ez nem így van. Ha így nézzük, akkor a VSZ céltudatosabb volt, de nem volt demokratikus, mert mondjuk nagyon nem érdekelte a moszkvai vezetést, hogy a tagországok éppen hogy állnak, hova fejlesztenének. A NATO esetében felajánlások vannak, ahol megjelölik a tagállamok, melyek azok a területek, ahol komolyabb képességeket akarnak elérni. A szervezet innentől kezdve ezt komolyan veszi és elvárja, hogy a felajánlást az adott tagország meg is valósítsa. Persze az sem mindegy, hogy ebben a szervezetben kinek milyen technikai eszközök állnak a rendelkezésére.
Magyarországnak orosz helikopterei vannak, akkor a fejlesztés is az oroszokon keresztül valósul majd meg?
Vannak helikoptereink, de olyan állapotban, hogy inkább a múzeumba kéne rakni őket. Nem mindegy ezek után, hogy mit veszünk, a haditechnika a repülést nézve legalább húsz évre szól.
A NATO ad egy irányelvet, hogy mit vegyünk?
Vannak irányelvek, a fegyverzeti főnökök közösen határozzák meg a fejlesztési irányokat. Azonban azt nem mondják meg, hogy mit kell venni, ezt az adott kormányok döntésére bízzák.
Erre lehet példa a NATO tag Törökország, amelyik a szövetség egyik legfontosabb bázisa, de saját hadifejlesztéseik keretében az oroszoktól is vásárolnak.
Ez politikai szándék kérdése is náluk. Ha a vezetés úgy dönt, hogy az atatürki vonalat abbahagyják és mondjuk orosz technikát vásárolnak, mondjuk légvédelmi rendszert, akkor ez bizony nem illeszkedik bele a NATO légvédelmi rendszerébe. Márpedig ebben egységesnek kell lenni, ideértve a radarrendszert, a reagálási képességet. Tehát itt elsősorban politikai céljai vannak a török vezetésnek, no meg gazdasági is, mert úgy vélem, az oroszok árban erősen alámentek a nyugati rendszereknek. Tehát az a kérdés, de másutt is, hogy mit lehet tenni. Felújítsuk a meglévő rendszereket, netán újat kell vásárolni. A döntésben a célszerűség, a szövetségi rendszer és az ár is meghatározó tényező. A döntést természetesen a politika hozza meg, ha normálisan működik, akkor előtte kikéri a szakemberek véleményét, de a végeredményt befolyásolják az anyagi források is. Itt vannak a Gripen repülők, amelyeket mi lízingelünk, azaz még nincsen a tulajdonunkban. Ezekkel a gépekkel a magyar légteret védik, de miután Szlovéniának nincs légireje, így az olaszokkal együtt közreműködünk ebben is. A szlovének döntöttek így, nekik nem kell saját légierő, megrendelik külföldről. A magyar légierő még benne van a balti országok légvédelmi rendszerében, ahol a több országgal együtt biztosítjuk a légteret. Itt azért erre szükség van, mert előfordul időnként egy-egy orosz berepülés, ilyenkor felszállnak a gépek, figyelmeztetik a behatolót.
Itt van a szomszédunkban Szerbia, ahol a hadsereget az oroszok felszerelik teljesen.
Ezzel kapcsolatban csak egyet lehet csinálni, tudomásul venni a döntést, mert Szerbia sem az EU-nak, sem pedig a NATO-nak nem tagja. Románia például amerikai technikát vásárol, náluk az átfegyverzés egyébként nagy intenzitással folyik, ők már nagyon megközelítették az elvárt 2%-os GDP szintet, ez egyébként áll Lengyelországra is, így lassan nekünk is fel kell zárkózni most már.
Mindeközben a világ másik részén Iránban úgy döntött a vezetés, hogy kitilt több amerikai céget is az országból, olyanokat, amelyek üzletelnek Izraelben. Ezt mire kell vélni?
Iránt hosszú ideig embargó sújtotta, nem vásárolhattak különböző eszközöket, ennek megszűnésével kinyíltak a lehetőségek és az országnak vannak pénzügyi forrásai is. Számukra még mindig Izrael a nagy ellenség, arra figyelnek, hogy a zsidó állam kivel üzletel, mit fejlesztenek. Mellette még figyelnek Szaúd-Arábiára, amelyik a legkorszerűbb eszközöket kapja az Egyesült Államoktól, ez nagyon zavarja Iránt és persze Izraelt is. Az iráni hadsereg sincsen még a legjobb állapotban, ők eleddig elsősorban a rakétaprogramra helyezték a hangsúlyt, ellentétben a partvédelemmel, ami eddig gyenge volt, tehát itt is fejleszteniük kell. Pénz van rá, így elég csak körbenézniük, hogy honnan szerzik be a felszereléseket, akár Kínából is. Ott is döntést kellett hozni, vagy csak a kínai hadsereget fejlesztik, netán tekintsenek ki, nézzenek távolabb is. Kína azért igyekszik távolabb nézni, elegendő csak az afrikai befolyásukra gondolni.
Kína más területeken is igyekszik növelni a befolyását, mint az egyre növekvő számú Konfucius Intézetekkel.
Valóban egyre jobban figyelnek a kínai kultúra terjesztésére, de meg kell említeni az egyre növekvő eszközöket is, amelyekkel az egész világot ellátják, itt gazdasági és más dolgokra érdemes gondolni. A fegyvereladással kapcsolatban meg kell jegyezni, a kínaiak egyelőre a térségben vannak jelen, arab országokkal még nem üzletelnek, oda elsősorban polgári termékeket visznek.
Ha már a Közel-Kelet, akkor Izrael is szívesen exportál haditechnikát, de kik a potenciális vevők?
Elsősorban a harmadik világ, de azért bőven szállítanak az Egyesült Államokba is. A vevők között van Szingapúr például, de már megkörnyékezték az izraeliek a volt FÁK országokat is, a volt szovjet eszközök felújítása területén professzionálisak. Izrael komoly eszközöket képes előállítani, elegendő csak a légvédelmi rendszerekre gondolni, ebben világszínvonalon vannak.
Egy ilyen komoly fejlesztéshez szükség van kiváló egyetemekre, képzésre is. Vajon a magyar hadierő fejlesztéséhez elegendő lehet az itthoni oktatás színvonala?
A műszaki színvonalat tekintve megvan, a baj az, hogy a magyar kormány nem sokat fordít a K+F programokra, ezért sokan elmennek külföldre. Ugyanakkor a mai együttműködési rendszerben, ahol nemzetközi projektek vannak, így nem nehéz jó szakembereket találni. Visszatérve Izraelre, ott azért a nagyobb hadiiparral foglalkozó cégek örömmel vesznek fel volt katonákat, hogy segítsék a munkát, mert hiába van egy jó mérnök, aki kifejleszt egy új szoftvert, ha mondjuk még nem üt repülőben. Ezért kellenek olyan emberek, akik tudják, hogy körülbelül mire van szükség.
Akkor az is elképzelhető, hogy a magyar helikoptereket is majd az izraeli szakemberek újítják fel?
Ez csak akkor lehetséges, ha mint a volt FÁK országok esetében történt, megszerzi a gyártási engedélyt az eszköz gyártójától.
Akkor a hadiiparnak is köszönhetően az áhított világbéke még odébb van.
Ez így van, de mi sem a civil fejlesztésekről beszéltünk eddig. A hadiipari érdekes meghatározó jelentőségűek, mert hatalmas pénzösszegek forognak itt. De egyszerűsíthetem a helyzetet, hogy a legtöbb hadiipari termék azért átmegy a polgári élet területére is. Itt van mindjárt a teflon, amit először a hadiipar alkalmazott, de van még sok más, ma itt van a GPS is.
Nemrégiben döntést hoztak, hogy az Egyesült Államokba tartó gépekre nem lehet az arab országokból laptopot és más kütyüket felvinni. Ez hova vezethet még?
Ez addig tart így, míg a terrorszervezetek nem használják ezt a lehetőséget, mert találnak jobbat. Jelenleg nincsen jobb, sőt vannak olyan hírszerzői jelentések, melyek szerint nagyon sok készüléket próbálnak úgy átalakítani, hogy az robbantásra legyen alkalmas. De ez előfordulhat akkor is, ha nem viszik fel a gépre ezt, csak a távirányítót, ami akár át is csúszhat az ellenőrzésen. Így a csomag ugyanolyan bizonytalanságot jelenthet, mint ha a fedélzeten van a kütyü az illető kezében. Vannak jelzések arra, hogy terrorszervezetek a repülőkön próbálnak meg tenni valamit.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
