Napi Tóra
|
6:10 (5 perce) | |||
|
||||
K”K,
Vájikrá hetiszakasz 2. kommentár, 5777. Ádár 29.
“Szólította Mózest és szólt hozzá az Örökkévaló a Talákozás Sátrából” (1:1). 2448 tavasza nagyon mozgalmasra sikerült őseinknek. Kivonultak Egyiptomból, egy héttel később átkeltek a Sás-tengeren, az őket üldöző egyiptomi hadsereg őszinte, bár nem túl hosszan tartó bánatára. Ezután hat héttel szemtanúi voltak a Kinyilatkoztatásnak, majd nyár elején, Támmuz-ban (17-én) majdnem elrontottak mindent, mert aranyborjút készítettek. Elég sűrű. 2449 őszén, Tisri tizedikén Mózes jóhírrel és kőtáblákkal érkezett vissza a táborba, az Örökkévaló előtt engesztelést nyertek Izrael gyermekei, tiszta lappal indulhattak. Egy ilyen felfokozott időszak után kellett belekezdeni a hétköznapokba, és a fenntartható istenszolgálatba. Nem lehetett belevágni valami teljesen újba, mert a nép erre nem volt alkalmas, hanem egy ismert gyakorlatot kellett áthangolni. Az áldozatbemutatás lehetővé tette őseinknek, hogy különösebb megrázkódtatás nélkül, a fokozatosság elvét szem előtt tartva kezdjék el megvalósítani az egyistenhitet erősítő és megtartó gyakorlatot, az ávodát-t, vagyis a szolgálatot.
Szép napot mindenkinek!
