Választási vadhajtások és a Közel-Kelet
Kis Benedek József biztonságpolitikai szakértő az európai és a közel-keleti helyzetről beszélt.
Már megint helyzet van, ezúttal Hollandia és Törökország között van feszültség, a hollandok nem engedtek leszállni a török külügyminisztert, aki felszólalt volna egy Erdogan párti megmozduláson, amit vízágyúkkal oszlattak szét. Mi áll a háttérben?
Választási kampányról van szó Törökországban és Hollandiában egyaránt, ennek a kampánynak a vadhajtásai megjelennek mindkét országban. A választások után ez a folyamat elhalkul, bár nyomtalanul nem múlik el. Amit most a hollandok csináltak, diplomáciai szempontból – és ha megnézzük az 1961-es bécsi egyezményt, ami a diplomaták jogállását határozza meg – követtek el hibákat, ezt azért másként is lehetett volna rendezni. Török részről megemlítendő a durva, erőszakos retorika is enyhén szólva megengedhetetlen volt.
Erdogan radikalizálódni szeretne, ahogy a holland választások egyik esélyese is egy radikális pártvezér.
Azt gondolom, nagy esélye nem lesz a győzelemre, a második helyre befuthat, ha győzne, akkor meg a többi párt nem akar koalícióra lépni pártjával. Mindezek mellett a kampány elég éles Hollandiában, azt is látni kell, hogy a szélsőséges indulatok is teret kapnak. Érdekes, hogy a szintén választásra készülő Franciaországban több politikus is kijelentette, hogy őket nem zavarná Erdogan jelenléte. Ez „nagyszerűen” mutatja azt az egységest, ami az Európai unión belül van.
Németország hogyan fogadja Erdogant?
Nem nagy szeretettel, Hamburgban például megtiltották, hogy kampányoljon, nem szeretnék a németek, hogy a török belpolitikai feszültségeket hozzájuk is átvigyék. Ez az egész már azért is erősen problematikus, mert egy szövetséges országról, országokról van szó, amelyek nem egyeztettek egymás között, alakul a helyzet és nem kifejezetten a dicsőség irányába.
Ennek az egésznek lehet az a következménye, hogy az ezekben az országokban élő török vendégmunkások visszamennek, vagy azért jól érzik magukat ott ahol vannak?
Nem szeretnének hazamenni, nagyon jól érzik magukat, köszönik, hogy ezekben az országokban dolgozhatnak, ráadásul már évek óta ott élnek. Őket annyira nem érdekli ez a politikai vita. Ez is lecseng majd a választások után.
Elképzelhető, hogy Erdogan visszalép, visszavesz a kampányból?
Nem olyan ember, stabilan érzi magát, de azért az is igaz, a török lakosság hatvan százaléka van az elnöki rendszer ellen, persze a török elnök eddigi lépéseit is ismerjük már. Szeretne mindennek az ura lenni, de ez nem lesz egyszerű, mert ugyan az emberek nem mennek az utcára, de az előbb említett felmérés azt mutatja, nincs mindenki megelégedve Erdogan rendszerével, az iszlamizálódással, hiszen azért az atatürki hagyomány erősen él a nemzetben.
Mindeközben az EU tárgyalásai megakadtak Törökországgal.
Valóban megakadtak, de ezek a tárgyalások sosem voltak aktívak, nekem az a véleményem, hogy itt az Unió nem volt teljesen korrekt Törökországgal szemben, miután egyszer sem mondták azt, hogy kár ezeket a tárgyalásokat folytatni, hiszen a törököknek esélyük sincs a tagságra. Egyszerűen altatás zajlik közel tíz éve.
Nem áll fenn annak a veszélye, hogy Erdogannak elege lesz az altatásból és egyszerűen kinyitja a határokat a menekültek előtt?
Ez egy másik téma, itt a német kancellárral állapodott meg Erdogan, ebben a kérdésben mindkét félnek az érdeke a jelenlegi állapot fenntartása, a menekültek ügyét nem viszik bele a már említett altatásos tárgyalásokba. Erről egyébként egy konferencián hallottam a török külügyminiszter-helyettest is nyilatkozni. Ha netán valaki megőrül és ezt a megállapodást felmondja, akkor ez egyrészt Törökországot is negatívan érintené. Nézzük az összefüggéseket, Szíria és Irak körül is rendeződni látszik a helyzet, nem biztos, hogy ennek a felmondása most Törökországnak az érdeke lenne. Ha netán mégis felmondanák ezt az egészet, akkor sem egyszerre indulna meg az a kétmillió-nyolcszázezer ember, akik a menekülttáborokban vannak.
A Közel-Keleten mintha az USA is feléledne, tárgyalót küldenek a térségbe, Trump elnök meghívta a palesztin elnököt. Most úgy néz ki, hogy a kétállami megoldáshoz térnek vissza, vagy nem így van?
Nem zárható ki, azt lehet látni, az új amerikai elnök politikája változik, tapasztalt már ezt-azt, néhányan bizonyára felvilágosították, hogy nem csak egyféle szemszögből kell nézni a világot.
Lehetséges, hogy cserben hagyja Izraelt?
Cserben nem hagyja, de nem hagyja magát száz százalékban befolyásolni, az arab világ is ott áll és figyel.
Netanjahu izraeli miniszterelnök eközben Moszkvában tárgyalt.
Rendkívül fontos megbeszélések zajlottak, fontos tudni, hogy mi lesz a palesztin területen, mi lesz Szíriában. Most már azon a szinten vagyunk, hogy az amerikai, a török és az orosz katonai alakulatoknak, amelyek a térségben szolgálnak a vezetői találkoztak egymással. Készülnek a felek az események utáni helyzetre, magyarán szólva, megkezdődött az osztozkodás. Izraelnek sem mindegy, hogy kik vannak a Golan-fennsík másik oldalán, mennyire teszi be a határ közelébe a Hezbollah a lábát. Mindez nagyban függ Putyintól, hiszen neki Szíriában nagy szava van. Most úgy látszik, marad a szír kormány a jelenlegi vezetőivel együtt, így az orosz elnöknek komoly befolyása van. Közben Izrael azon igyekszik, hogy Irán a rendezésben ne vegyen részt, nem szállíthasson fegyvereket a Hezbollahnak.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
