Az ünnepek és az emlékezések hónapja
Markovics Zsolt főrabbi Ádár hónapról, annak ünnepeiről, a Zájin Ádárrról és a Purimról is beszélt.
A zsinagógai naptár szerint nemrég köszöntött be Ádár hónapja, mi minden történik ilyenkor?
Nagyon sok minden történik ebben a hónapbsan, amikor beköszönt Ádár hónapja, akkor a zsinagógákban, a zsidó otthonokban szokás kitenni egy táblát, az Ádár táblát, amin ez a mondat áll: Amikor beköszönt Ádár hónapja, megnövekedik az öröm. Ennek a hónapnak a csillagképe a hal, ami9 a zsidó hagyományban az örömöt jelenti. Két nagyon fontos esemény történik Ádár havában, egyik a Zájin Ádár, ez a hetedik nap, ami Mózes születésének és halálának az évfordulója, ilyenkor szoktunk megemlékezni azokról, akiket az elmúlt évben elvesztettünk, a nagy rabbikra is emlékezünk, mint például a nagykállói cádikra, akit szintén ezen a napon vesztettünk el.
Ön ezek szerint egy tradíciót teremt, hiszen neológ rabbiként nem csak neológ rabbikra emlékezik Zájin Ádárkor.
Természetesen rájuk is emlékezünk, nekem volt szerencsém Szegeden eltölteni tizenhat évet, és olvashattam Löw Imánuel beszédeit.
Sok nagy rabbi is volt Szegeden, mint Scheiber Sándor, Raj Tamás.
Ha úgy érti, akkor én nem vagyok nagy,m csak egy egyszerű rabbi. Visszatérve Löw Imánuelre, ő az Ádár hó hetedikén tartott beszédeiben mindig is egy teljes kitekintést adott a világra, megemlékezett írókról, művészekről, a zsidó tudomány nagyjairól, híres cádikokról, ortodox rabbikról, mellette természetesen a neológ rabbikról is.
Mondta, hogy Szegeden volt rabbi, most a Dózsa György úton van. Milyen érzés a nagyzsinagóga után egy kisebb, a hátsó udvarban megbújó zsinagógában szolgálni?
A Tórában ez áll: Építs nekem egy szentélyt, hogy közepette lakhassam! Bármelyik zsinagógát nézzük, sosem az a fontos, hogy mekkora az épület, hanem sokkal inkább az, hogy mi van benne, hogy azokat, akik odajárnak mi is tart össze.
Ádár hónapban lesz egy másik ünnep is, Purim, a sorsvetés ünnepe. A Dózsa György úti zsinagóga miként ünnepel?
Hagyományosan a Bethlen téri közösséggel együtt tartjuk meg a Purimot, a nagyzsinagóghában olvassuk fel a Megilát, Eszter könyvét, majd eleget teszünk a purimi micváknak. Biztosan sok gyerek jön el, hiszen Deutsch rabbival tanítunk a Scheiber Iskolában, sok tanítványunk eljön majd. Mindenki igyekszik jelmezbe öltözni, már a három és fél hónapos kislányunknak is sikerült egy jelmezt találni. Azt hiszem, nagy örömmel és jókedvvel köszöntjük majd Purim ünnepét, március 11-én, a Szombat kimenetele után.
Purim napján is sok mindent csinálunk, így eszünk is.
Purimra alapvetően öt előírás van, két alkalommal, este és reggel is fel kell olvasni Eszter könyvét, a Megilát, ilyenkor sokan vannak a zsinagógában, ráadásul, amikor a történet során eljutunk a gonosz Hámán nevéhez, akkor dübörgünk, zajongunk, kereplőzünk. A másik fontos dolog a slahmónesz adása, ez nem tárgy, hanem ételajándék. A micva szerint alapvetően legalább három embert kell megajándékozni, de igyekezni kell minél több ilyen csomagot készíteni. A harmadik fontos előírás, az a szegényeknek való adakozás, ugye most olvastuk Trumá hetiszakaszát, aminek az alapja az önkéntes, csendes adományozás. Az a gyakorlat a zsinagógákban, hogy amikor szombaton a Tórához hívjuk fel a híveket, akkor ott kihirdetjük, hogy az illető mekkora felajánlást tesz a közösségért, ugyanakkor a legnagyobb cedáká, adományozás az nem más, mint amit az ember csendben hajt végre. Purim alkalmával meg az a szokás, hogy egy kicsivel többet adományozunk, mint amit szoktunk, ilyenkor szoktak gyűjteni azoknak is, akik a közelgő Pészah ünnepére nem tudták maguknak előteremteni a négy pohár bort, a pászkát és a keserűfüvet. Purim napján is van egy előírt étkezés, a kézmosással, az áldásokkal együtt. Ennek az ünnepnek van egy hagyománya, ezen az estén szabad alkoholt inni, sőt addig kell, míg az áldott Mordecháj és az átkozott Hámán nevét össze nem keverjük.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
