El kell indulni!
Darvas István rabbi beszélt arról a pillanatról, amikor el kell indulni, minden más csak pótcselekvés. A beszélgetés bár egy éve hangzott el, ma sem vesztette el aktualitását. Sőt…
Mi a mostani hetiszakasz?
Eltelt egy hét, eleink kivonultak Egyiptomból, s elindultak egy hosszú úton. Besáláh a szidrának a címe, ez azt jelenti: Amikor elküldte. A bölcseink szerint nem véletlenül kapta a kivonulás ezt a címet, mert az őseink nem mindegyike a saját akaratából hagyta el Egyiptomot, kellett a fáraó erőteljes noszogatása is. A fáraó megelégelte a Tízcsapást, ezért gondolta, hogy a zsidók nélkül harmonikusabb lesz az élet az országában.
Miért is volt mindez?
Kimentek az őseink, de nem volt teljes egyetértés, ezt jól tükrözi az a tény is, hogy a fáraó, aki közben meggondolta magát és üldözőbe vette a zsidó nép tagjait, amikor utoléri őket, akkor döbbenetes dolog történik, a zsidó közösség megosztottnak tűnik. Vannak, akik azt gondolják, harcolni kéne az egyiptomiakkal, mások szerint meg kéne adniuk magukat, s vissza is kéne fordulni. Egy csoport szerint ilyenkor a legjobb imádkozni, van egy másik csoport, amelyik azt mondja, vessék magukat a tengerbe. Ez az egész a zsidó történelemnek az összesűrített pillanata, amikor még Mózes is úgy gondolja, az Örökkévaló felé fordul.
Mi történik ebben a pillanatban?
Az Örökkévaló figyelmezteti Mózest, nem is egészen szelíden, hogy ez nem a harcnak, nem az imádkozásnak, nem az öngyilkosságnak az ideje, egyetlen dolgot kell tenniük, el kell indulni. Menni, menni tovább, mert van egy isteni ígéret, ezt Isten megtartja, ezért minden más tevékenység az csupán pótcselekvés, időhúzás. Vannak olyan pillanatok, amikor sem a pótcselekvés, sem az időhúzás nem hasznos, sőt kifejezetten káros. El kell indulni! A történet ismert, a tenger kettéválik, az őseink átkelnek, míg az egyiptomiak nem. Többen, így a lubavicsi rebe is azt mondja, akkor, amikor egy zsidó ember a Szináj felé szegezi a tekintetét, fizikai, de szellemi értelemben is, akkor fel kell ismerni azt a pillanatot, amikor nincs más dolga, menjen előre, a többit majd az Örökkévaló elrendezi körülötte.
Tulajdonképpen, mi történt a Szináj hegyen, mi történik, amikor lélekben erre fordulunk?
Ebben a szóhasználatban a Tóraadásra és a kinyilatkoztatásra utal a Szináj hegy szerepe. Erre azonban nem tekinthetünk egy lezárt folyamatként, hiába van most 5776., hiába gondoljuk, hogy a Tóraadás 2448-ban lezajlott, ez folyamatos. Ahhoz, hogy ez folyamatos legyen, van egy örök Szinájunk, van egy Örökkévalónk és kell egy örök szándék is, hogy a jelenleg is zajló Tóraadásnak mi is aktív részesei legyünk.
Csak fáraónk ne legyen…
Tulajdonképpen a fáraót tekintve, nagyjából minden nemzedékben születik egy úja fáraó, de őket is meg kell próbálni szeretni, mert nekik köszönhetően sokáig – néha nehéz, néha tragikus helyzetben – megmutatták az őseink, hogy nem a fáraók uralják ezt a világot, hanem az Örökkévaló.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
