Ha nem találkozunk egy rövid ideig, akkor biztosan telefonálunk egymásnak, hogy tudjunk a másikról
Jávori Ferenc Fegya és Müller Péter Sziámi a közös munkáról és a barátságról beszélt, de szóba került még Budapest és Odessza is.
Egy különleges sorozatot indít el, ahol művészbarátaival beszélget majd, az első vendége pedig Müller Péter Sziámi lesz. Miről beszélgetnek majd?
Jávori Ferenc: Nem tudom, nem beszéltünk meg előre semmit. Az utóbbi két-három évben lehetőségem adódott, hogy nagyon szoros kapcsolatba kerültem Péterrel, alkotópárként is együttműködtünk.
Miben dolgoztak, dolgoznak együtt?
- F.: Még az Élet Menetében való szereplésünkkel kezdődött, Gordon Gábor kért fel minket egy dal megírására, ez lett a soha többé Soah, ami az Élet Menete himnusza lett gyakorlatilag.
Müller Péter: Nagy öröm volt ez a dal, egy nagy kihívás is volt, az Élet Menete egy sok országban létező mozgalom, aminek nem volt nem csak magyar, de nemzetközi dala sem. Azt kérték, úgy írjunk dalt, ami más országokban is szimpátiát kelt. Először Pesten, a Felvonulási téren énekeltük el a dalt, pár tízezren énekelték velünk a refrént, majd utána elmentünk az Élet Menetével Auschwitzba és ott is elénekeltük.
Ki is derült, hogy Önöknek nagy lelke van.
- P.: Ezt a közeli ismerőseim eddig is tudták, de a tréfát félretéve, szerintem, akinek ebben az ügyben nincs lelke, az en bloc lelketlen.
Én először azt hittem, ezt a dalt izraeliek írták, mert van benne emlékezés, emlékeztetés, de ott van benne a jövő is, ilyeneket én elsősorban izraeli szerzőktől hallottam, de most már szerencsére magyaroktól is. Ez a hangulat jellemzi majd a január 15-i találkozójukat is, a sorozat első darabját?
- F.: Valami ilyesmi hangulatú lesz, de azért sem akarunk sokat gondolkozni, hogy miről is szól majd ez a műsor, hogy éljünk a meglepetés erejével is.
A családban mit tudnak a gyerekek arról, amiről az Élet Menete is szól?
- P.: Nálam hat gyerek van, a nagyok teljesen képben vannak, már csak azért is, mert az anyukám szerepelt interjúalanyként a Spielberg által készített dokumentumfilmben és ezt a filmet megnézték a gyerekek. Fontos volt, mert nem biztos, hogy az iskolában ez a téma kellő hangsúlyt kap.
Mégis, miről lesz szó január 15-én?
Beszélgetünk az életről, a barátságról, a kultúráról. A műsornak az a címe, hogy Fegya és a barátai, így az első előadás központi figurája Péter lesz.
Min dolgoznak még szerzőpárosként?
- F.: Két darabon, az egyik a Lévy Strauss életét bemutató színdarab, 2018 tavaszán lesz a premier. Már tizennégy szám elkészült, majd beledolgozunk a librettóba, szeptemberre be is fejezzük. A másik, amin dolgozunk, annak az alapja az volt, hogy Péter az egyik koncertünkön hallott egy odesszai kocsmadalt, ami annyira megtetszett neki, hogy azt mondta, erre is lehetne egy darabot írni.
- P.: Még soha nem jártam Odesszában, de a Lévy Strauss darabhoz már meg kellett írnom egy tősgyökeres, szívfájdító odesszai dalt, az ötletre visszatérve azt találtam ki, meg kéne nézni, be kéne mutatni, hogyan is nézett ki a húszas években Budapest és Odessza. Majd kiderül, hogy mi is a hasonlóság a két város között. A történet szerint egy ukrán zsidó találkozik a vonaton egy pesti zsidó értelmiségivel és elkezdenek beszélgetni.
Akkor ez most egy barátság is, nem csak munkakapcsolat?
- P.: Én már abban a korban vagyok, hogy szeretek emberekkel ismerkedni, de mély barátságok már nem nagyon szövődnek, ám Fegyával, ha nem találkozunk egy rövid ideig, akkor biztosan telefonálunk egymásnak, hogy tudjunk a másikról.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
