Napi Tóra
|
||||
K”K,
Vájigás hetiszakasz 4. kommentár, 5777. Tévét 6.
„Odalépett hozzá (Józsefhez) Jehuda” (44:18)…és beszélni kezdett. Ebben az esetben is az első lépés megtétele volt a legnehezebb, utána ment minden, mint a karikacsapás. Szavait befejezve arra lett figyelmes, hogy „nem bírta József magát tartóztatni mindazok előtt, akik mellette álltak”, a titokzatos nagyhatalmú „egyiptomi úr” felfedte magát, és tudatta megszeppent testvéreivel: „Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Most pedig ne bánkódjatok, és ne keltsen haragot szemeitekben, hogy eladtatok engem ide, mert életfenntartásra küldött engem Isten előttetek”. Zseniális húzás volt részéről, hogy a nagy leleplezést követően azonnal arra törekedett, hogy a múltbéli cselekedeteik okán lelkiismeretfurdalással küszködő fivérei válláról levegye gyötrő terhüket. Nem igazságot osztott, nem élt vissza testvérei kiszolgáltatott helyzetével, hanem minden szavával azon igyekezett, hogy a sebeket gyógyítsa, a lelkeket megnyugtassa. Mindketten okosan beszéltek, hozzájárultak az áldatlan viszony rendezéséhez, de ne feledkezzünk meg apjuk, Jákob szerepéről sem! Folyt. köv.
