Budapest nem járhat rosszul
Tarlós István a közelgő ünnepekről, egy élhető Budapestről beszélt, de szóba kerültek a szabályok, a tömegközlekedés helyzete, valamint a jövő is, hogy mennyire lehet motivált 2019-ben.
Főpolgármester Úr, mit gondol a közelgő ünnepekről, a Hanukáról és a Karácsonyról?
Nekünk vannak közös értékeink, én magam hívő keresztény vagyok, de az tény, az Ószövetség a mi Bibliánk részét is képezi, nem beszélve arról, hogy a mai világban különösen érdemes összefogni. Így ennek okán is kívánok minden zsidó hívőnek szeretetteljes Hanukát, a keresztény embereknek meg áldott Karácsonyt!
Az ünnepek közeledtével hogyan készül Budapest az olyan emberekre, akik az utcákon, a menhelyeken élnek?
Ha tárgyilagosan szemléljük az elmúlt évek történéseit, akkor azt kell mondjam, odáig sikerült eljutni, hogy csak az a hajléktalan ember nem kap ellátást Budapesten, hogy a Máltai Szeretetszolgálat vezetőjét idézzem, aki ezt nem fogadja el. Nagyon nehéz tárgyilagosan és igazságosan kezelni a hajléktalanügyet, egy ünnep előestéjén nem érdemes belemenni ennek a vitatott részleteibe. Inkább azt mondom, a máltaiakkal közösen fel vagyunk készülve a hajléktalan sorsú emberek téli ellátására, ideértve az ünnepeket is, mikor az ezzel foglalkozó munkatársaink és a Máltai Szeretetszolgálat, amelyikkel szimbiózisban dolgozunk munkatársai felkészültek az ünnepek alatt, kint vannak az utcákon, a hajléktalan szállókon és a lehetőségekhez képest igyekeznek otthonosabbá tenni ezeknek az embereknek az ünnepnapjait. Biztosan nem fog ez maradéktalanul sikerülni, biztosan lehet majd olyan példákat citálni az utcáról, amikor az ott élő emberek emberhez nem méltó körülmények között töltik az ünnepnapokat. Ez nagyon sajnálatos, így azt mondom, a saját mozgásterünkben teszünk meg minden tőlünk telhetőt értük.
Ön hol tölti az ünnepeket?
Nálunk a Karácsony, mióta az eszemet tudom, családi ünnep, szigorúan véve családi ünnep, így én a családom körében töltöm az ünnep minden napját. A családon a feleségemet, a gyerekeimet, az unokáimat, a menyemet, a vejemet és az apósomat kell érteni.
Eljárnak a karácsonyi éjféli misére?
Nem az éjféli misére szoktunk menni, én egyébként rendszeres, gyakorló misére járó vagyok, hanem a 25-i nagymisére szoktunk menni. Hangsúlyozni szeretném, mi nem csak az ünnepek alatt járunk templomba, igaz a hangsúly a karácsonyi és a húsvéti nagymisén van. Én ilyenkor szoktam gyónni, meg áldozni, talán most a sportsérülésem miatt lesz egy kivételes alkalom, mert nem tudok még lépcsőt mászni.
Hol szerezte a sérülését, netán a főváros utcáin sétálva és kiderült, hogy a járda nem egyenes, mert azért be kell lássuk, vannak ilyen járdák Budapesten.
Erdélyben, Székelyföldön jártunk, én egy kisebb dombon lévő szobrot szerettem volna lefényképezni, a dombról lefele jövet megcsúsztam, én igyekeztem a telefonom megóvni, és nem figyeltem oda, a bal bokám befordult, és én a teljes testtömegemmel erre a befordult bokámra estem.
A városban egyre komolyabb építkezések zajlanak, mennyire jelent ez veszélyt a gyalogló fővárosiaknak?
Az építkezéseknél azért mindenkinek a lába elé kell néznie jobban, nagyon remélem, hogy nagyon kevesen járnak úgy, mint én, de tudni kell, a kivitelezőknek kutyakötelessége a munka- és balesetvédelmi feltételeknek megfelelniük, ahol mondjuk korlátok, netalán fedlapok hiányoznak, azok azért nehéz perceket okoz a kivitelező illetékes embereinek. Ám miután ezzel senki nincs kisegítve, ezért azt tanácsolom, hogy mindenki fokozottan vigyázzon és figyeljen az ilyen munkahelyek közelében, mert maradéktalanul soha nem teljesülnek az előbb említett feltételek. Általában is többet lenne érdemes beszélni azokról a veszélyforrásokról, amik közterületeken leselkednek az emberekre, a közlekedéstől függetlenül is, már említettem az akna fedlapok állapota, megléte, hogy megfelelően legyenek elhelyezve a helyükre. Nagyon komoly veszélyforrásnak tartom még a különböző villanyoszlopokon gyerekmagasságban elhelyezett biztosíték szekrényajtókat, amiket sokszor nyitva hagynak, de volt egy időszak, amikor le is lopkodták azokat. Ezek komoly veszélyforrást jelentenek, mint az omladékok is, amik a háztetőkről, ereszekről esnek le. Én még idesorolnám a kidőlésre hajlamos fákat, ezeknek az állapotát kívülről nehéz megítélni, biztatásként szeretném elmondani, a Főkert különböző műszerekkel minden évben folytatólagosan vizsgálja ezeket a fákat a parkokban.
Budapest a közeljövőben több nagyobb szabású sporteseménynek ad otthont. Hogyan közlekednek majd az ideérkező szurkolók, turisták. Az ellenzék szerint nem biztonságos jelenleg a főváros közlekedése, Önnek mi erről a véleménye?
Sok mindent lehetne rre mondani, de talán most annyit felelnék, viselkedhetnének életszerűbben, szerényebben is azok, akik évtizedekig itt ültek és semmit sem tettek a biztonságért. Ez az érem egyik oldala. A másik oldala pedig az, hogy a mi politikai közösségünknek is csipkednie kell magát, én eléggé sürgetem is, hogy a legfontosabb biztonságot szolgáló intézkedéseket a megvalósítás terén elindítsuk. Én abban reménykedem egyfelől, hogy ez sikerülni fog és belátható időn belül elindul, nyilván a kérdésében a hármas metró felújítására gondolt, a szerelvények felújítása már folyamatban van. Másfelől azt is remélem, hogy a kommunikáció, a politikai kommunikációs stratégiai elemek, amelyet egyesek igyekeznek felépíteni, életszerűbbek, igazságosabbak lesznek és tekintettel lesznek azokra a budapesti lakosokra, az utazóközönségre, akiknek a megzavarása, felesleges riogatása nem éppen egy lelkiismeretes városatyai, városanyai megnyilvánulás.
Ezek szerint az utazók megnyugodhatnak, mivel Ön mihelyst úgy érzi, hogy a hármas metró vagy bármilyen közlekedési eszköz életveszélyessé válik, akkor azt leállítja?
A BKV járműállományában rengeteg járművet kicseréltünk az elmúlt hat évben, amely 2010-ben rendkívül lepusztult állapotban volt, de a kérdésére a válasz az, hogy igen, azzal a kiegészítéssel, nem én állítom le ezeket a járműveket adott esetben, ez a BKV vezetésének a feladata, kötelessége, felelőssége. A cég vezetői pontosan tisztában vannak a felelősségükkel. A jelenleg rendelkezésre álló szakvélemények alapján, hiszen nem én állapítom meg, hogy alkalmas-e valamelyik viszonylat az utasok szállítására, tehát mihelyst az első olyan vélemény, amely az utasbiztonsággal összefüggésben negatív összegzést tartalmaz, akkor a BKV vezetése abban a pillanatban leállítja ennek a forgalomban való részvételét, erre tőlem minden politikai támogatást megkap.
Beszélt már az előbb a pártközösségéről. Előnyt jelent a munkája szempontjából, hogy ugyanannak a közösségnek a tagjai Ön és a miniszterelnök?
Ugyanazon közösségnek, de nem ugyanazon pártnak, én nem vagyok a Fidesz tagja. Ez egy politikai szövetség, amelyik már 1990 óta fennáll, hiszen én már akkor a Fidesz jelöltje is voltam Óbudán, ez a párt engem azóta minden választáson támogatott, ebből hatot sikerült is megnyernek, nem is kis fölénnyel. Hogy segít-e az, hogy ez az engem támogató párt van már hat éve nagy többséggel hatalmon? Ez részben igaz, részben nem. Ott sem mindenkivel értek egyet az alapvető értékek, programpontok tekintetében. Volt egy egyetértés és bizonyos mértékig ma is van. Nagyon nagy lett már a Fidesz-KDNP koalíció, ahol sok ember van és ahol sok ember van – így volt, így van ez mindig és mindenhol l -, ott van ilyen és olyan is. Vannak, akik segítik a munkámat, vannak, akik kevésbé. Ennek számos oka lehet, ezt most nem érdemes részletezni. Én teszem a dolgomat, Budapestért kell harcolnom a rendelkezésemre álló eszközökkel. Én ezt megteszem, ezzel nem csak barátokat szerzek a saját politikai közösségemen belül, egyelőre nem úgy tudom, hogy a miniszterelnök a szembenállók csapatát erősítené, amíg ez így van, addig érdemes ezt a munkát folytatni. Ez a kérdés bonyolultabb annál, hogy a részleteit ki lehessen fejteni, amit érzékelek, amit gondolok, amit a közvélemény előtt elmondhatónak tartok, azt most elmondtam.
Egy kicsit bulváros kérdést még engedjen meg ezzel kapcsolatban. Ugye az csak egy színjáték, ami Ön és Lázár János miniszter úr között zajlik, alapjában minden rendben van a felek között?
Nem színjáték. Tulajdonképpen mindketten más környezetből származunk, ezt nem az ő minősítésére mondom, csak ténymegállapításként. Más környezetben szocializálódtunk, egészen más korosztályhoz tartozunk, hiszen a miniszter úr a legnagyobb gyerekemmel egyidős. Azt kell mondanom, én nem vagyok az ellensége. Az, hogy harcolunk, az azért van, mert ő inkább egy erős vidéki lobbista, én meg egy elvakult ősbudapestiként fővárosi lobbista vagyok. A forrásokért mindig folyt egy küzdelem, a vidék és Budapest között, amit azért nem kívánatos tényezők is befolyásolnak. Én ezt nem tartom egy egészséges dolognak, de Magyarországon ez létezik jelenleg, van, aki kimondja, van, aki nem, de ettől függetlenül ez létezik. A máik ok is összefügg az előzővel, ez pedig az, alapvetően más a feladatunk. Bizonyos mértékig megértem Lázár Jánost, hiszen neki kell kiállnia a Kormányinfókon, neki kell válaszolnia, amit azon melegében meg is szokott tenni, de tudni kell, nem ő az elsőszámú gazdája a hármas metró ügyének a kormányban. Ebbe a vonatkozásban én úgy gondolom, van egy kis színpadiasság abban, amit ott elmond, de alapjában véve, ez nem egy színjáték. Mi nem vagyunk ellenségek, de barátok sem vagyunk. Nem pontosan érzékeli az én világomat, ahogy én sem pontosan érzékelem az ő világát, ebben a tekintetben sem egy megjátszott színjáték, amit a közönség láthat. Abban hasonlítunk egymásra, hogy mindketten viszonylag bevállalósak vagyunk, nem akarjuk a szőnyeg alá söpörni az ellentéteket, tehát mi nem játszuk meg magunkat.
Főpolgármester Úr, 2016-ban is rengeteg kulturális eseményt támogatott, ezek közül melyik volt az, amelyik a legjobban tetszett Önnek? Lehet akár a zsidó kulturális eseményekre gondolnia.
Nekem van egy véleményem, ami sok embernek nem fog tetszeni, de remélem, hogy soknak fog. Manapság egyre több vallás tűnt fel, én meg ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik a történelmi egyházakat helyezi előtérbe. Így általában a polgármesteri célalapból a katolikus, a protestáns, a zsidó egyházakat, illetve rendezvényeiket igyekszem támogatni. Amennyire lehet, a kiegyensúlyozottságra is igyekszem figyelni. Ez eddig is így volt és feltehetőleg, amíg az én dolgom lesz, ne is változik. Azt nem mondom, hogy mindig minden igény kielégíthető, mert az igények felülmúlják a lehetőségeket, de erre erősen törekszem. Budapesten nagyon nagy a kulturális kínálat, van sok minden. Mondjuk a romkocsmákkal szemben még nekem vannak fenntartásaim, a fiatalok biztonságát ott nem látom megvalósíthatónak. A nagyon sok kulturális kínálatból nagyon nehéz bármit is kiemelni, ezért én egy olyat emelek ki, amivel a magyar lakosság túlnyomó többsége feltehetőleg egyetértett, ebben az évben volt az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója. A főváros is jó néhány ilyen rendezvényben részt vett, az ezzel kapcsolatos rendezvénysorozatokat, a spirituális motivációkat, az akkori eseményeknek a lélektani elemeit is figyelembe véve, én ezt a kulturális rendezvénysorozatot tenném az első helyre.
Önnek óbudai polgármesterként, majd főpolgármesterként is voltak csörtéi a Sziget Fesztivál szervezőivel. Most hogyan áll ezzel a rendezvénnyel?
Valóban voltak konfliktusaink, amikor nem sok, de két markánsan megjelenő, egymással szemben álló igényt kell kielégíteni, a kettő között valamilyen szintézist találni, az nem egy könnyű feladat. Óbudán 2006-ban egy viszonylag konszolidált helyzetet hagytam az utódomra, ma már ez nem egy olyan nehéz kérdés, mint korábban. Én a Szigettel kapcsolatban mindig is ambivalens voltam, egyszerre vonzott és taszított. Én a hatvanas években, a hetvenes évek elején egy nagy bulizós voltam, a szónak abban az értelmében, hogy szinte mindenhol megfordultam. Nagy zenekarok, mint az Illés, a Liversing, a Scampolo, és még sorolhatnám. Én annak a generációnak vagyok a tagja, amelyik telibe kapta azokat a zenei, felfogásbeli, életmódbeli változásokat, amik akkor bekövetkeztek. Talán a rendszerváltozás hasonlítható hozzá a politikában, a közéletben. Ebben az értelemben én mindig is igyekszem megérteni a fiatalokat, hogy mi az, amit szeretnének, keresnek egy életérzést, amit nem mindig könnyű megtalálni, ezért is volt bennem mindig megértés a Sziget iránt. Azt is elhiszem, elismerem, hogy nemzetközi szinten ez egy rangos fesztivállá nőtte ki magát. A problémám mindig az volt vele, amikor volt, hogy túlságosan a város belsejében van. Én Gerendai Károlyt kisgyerek kora óta ismerem, még egyszer sem említettem neki, hogy lehet a woodstocki fesztiválhoz is hasonlítani a Szigetet, de ott van a másik példa is, Altamont, ahol a tragédia után Mick Jagger mondta, soha nem szabad egy ilyen nagy fesztivált rendezni. Mára szerencsére már olyan konszolidáltan történik a rendezés, Gerendaiék olyan jól megszervezik az egészet, ahol már nem csak zene van, hanem a kultúra egész szegmensére kiterjedő programok is, hogy ilyen veszélyek nem fenyegetnek. Az, hogy a Sziget a városban van benne, az egy onnan 300 méterre lévő lakótelepen zavarokat okozott. Velem szemben Óbudán kettős volt az elvárás, az egyik irányú nyomás a sajtó által méltán agyontámogatott Szigetről jött, a másik irány a lakosság azon részétől jött, akik a sajtóban kevésbé voltak képesek megjelenni. Én mindkét részről érkezett nyomást érzékeltem.
Budapesten is divatba jöttek az airbnb lakáskiadások, ide túlnyomórészt fiatalok jönnek, akik Budapestre szórakozni jönnek, megnézni a romkocsmákat, stb.
Sokféle politikai felelősségem van, vannak olyanok viszont, akik kevésbé megértőek bizonyos intézkedéseimmel szemben, halkan jegyzem meg, ilyenek vannak a saját politikai közösségemben is, de el kell mondani, egy házban a lakóközösségnek is megvannak a maguk kötelmei. Ami a bulizási szokásokat illeti, szerintem a szabadságot is helyesebben kellene értelmezni. Bizonyos következetességnek, a szó jó értelmében vett rendnek jelen kell lennie a közéletben, ezt a politikusok repertoárjában is biztosítani kellene. Ha mindenki azt teheti, amit éppen akar szórakozás közben, akár mások alapvető érdekeinek a veszélyeztetésével is, erre sokan azt mondják, nem szabad beleszólni, mert akkor nincs szabadság, nincs demokrácia, miért a főpolgármester mondja meg, mit szabad, mit nem, akkor ez a város nem lesz élhető város. Nagyon sokszor az a helyzet, hogy meg tud szólalni egy nagyon hangos kisebbség, mert kap felületet és úgy tűnik, mindenki ezt akarja, a túlnyomó többség, amelyiknek más a véleménye, meg sem tud szólalni. Erre lehet azt mondani és ebben lehet is relatív igazság, hogy nem biztos, hogy az a jó, amit a többség akar, én viszont azt felelem, számomra az a működőképes demokrácia, ha vannak egyértelmű, nem értelmezgethető szabályok, jogszabályok, ezeket mindenkinek be kell tartania. A keretek között az a demokratikus modell, hogy akiket megválasztanak arra, hogy valamilyen szintű hatalmat gyakoroljanak, azoknak meg kell hozni a felelős döntéseket, amennyiben ezzel, velük a többség nem elégedett, akkor arra valók a ciklikus választások. De az, ha valaki mindig mindenbe beleszólhat, egymásnak ellentmondó akaratokat kéne kielégíteni, akkor rendszereket nem lehet működtetni.
Mit tervez a következő ciklusban? Indul, nem indul újra a posztért?
Nagyon sokszor megkérdezik ezt tőlem, de a választásokig még majdnem három év van, az önkormányzatit megelőzi majd másfél évvel egy parlamenti választás is, tehát nem megbántva Önt, akik az indulás esélyét latolgatják, azt tudom mondani, jó lenne, ha 2019 vége helyett 2018 elejére koncentrálnának. Azon gondolkodjanak, hogy azt a választást hogyan sikerül lebonyolítani és milyen eredménye lesz. Természetesen, ha egy páért már 1990 óta folyamatosan támogat, akkor én igyekszem nekik segíteni, ha valami egészen rendkívüli esemény nem történi. Hogy mi lesz 2019 őszén, azt még nem túl ésszerű prognosztizálni.
2019 egy másik szempontból is jelentős év lesz, akkor rendezi meg Budapest a Maccabi Európa Játékokat, ahová több ezer zsidó sportolót, szurkolókat, kísérőket várnak. Budapest hogyan tud felkészülni erre az eseményre? DFe a remények szerint még lesz Budapesten olimpia is 2024-ben.
A rendezvény támogatom, már mint a Margitsziget gazdájaként, hiszen az a fővároshoz tartozik. Általában minden sporteseményt támogatok, mert az a sportszerűségre épül, az egészséges versenyszellemet emeli ki, itt nem divatosak azok a szokások, amik a politikában dívnak. Aki mégis ilyen módszerekkel él, azt a sportból igen hamar kiutálják. Ezért is támogatom a Maccabi Játékokat. Az olimpiáról azt tudom mondani, még nincs a zsebünkben a rendezés joga. sajnálom, hogy megint kibontakozik egy olyan jelenség az országban, ami nem politikai ügy, de mégis valóságos politikai kommunikációs stratégiát kezdenek ráépíteni. Azt nem tudom megmondani, hogy az ország jól jár-e majd az olimpiával vagy nem. Nagyon sokan nem tudják, az olimpia rendezési jogát város kapja, nem ország, nincs olyan nagyváros, amelyik az állam segítsége nélkül képes lenne a rendezvényt megszervezni, a költségeket nem csak az adott ország és város állja, a NOB is óriási összegeket ad az olimpia megrendezéséhez. Aki azt gondolja, hogy az elnyerés esetén a teljes költséget Magyarországnak kell állnia, az téved. Szóval nem tudom, hogy az ország jól jár-e vele, de Budapest biztosan jól járhat, ahogy a sporttársadalom is, hiszen a sportolók, a agyar sport megérdemelné, hogy mi rendezhessük az olimpiát. A magyar sport valamivel több dicsőséget hozott az országnak az elmúlt hetven évben, mint a politika. Budapesten meg az a helyzet, az a beruházás, ami jóval később valósulna volna meg, az „kényszerű módon” az olimpia miatt előrébb kell hozni. Sőt olyan beruházások is megvalósulnak, amik egyáltalán nem valósultak volna meg. Ezek mind itt maradnak Budapesten, tehát a város nem járhat rosszul. Visszatérve az indulásom kérdésére, én 2010-ben nagyon szerettem volna Budapest főpolgármestere lenni, négy évvel később ez a motiváció már lényegesen gyengébb volt, annyit már most tudok mondani, 2019-re ez már a 2014-nél is kisebb lesz.
Ön mit tud üzenni azoknak, akik a főváros iránt érdeklődnek?
Mindenkit nagy örömmel, szívesen várunk és látunk. Budapest a legújabb statisztikák szerint is komolyan lépett előre az élhető városok statisztikájában, ez hitem szerint nem független a jelenlegi városvezetéstől, a közgyűlés tagjaitól sem. Azt tudom kívánni mindenkinek, hogy viseljük el jobba egymást, mert egyre nehezebben teszik meg ezt az emberek a világban is, lassan mindenki mindenkivel harcol, én az örökös versenyt sem tartom jónak, ezért kívánok egy kicsivel több nyugalmat, békességet Magyarországnak, Európának, az egész világnak.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
