„Remélem, hogy a zord külső érző szívet takar…”
Kovács Zoltán kormányszóvivő a munkájáról, Európáról, a demokráciaexportról is beszélt, de szóba került a legjobb karácsonyi ajándék is.
Önt szóvivőként, a Kormányinfók egyik szereplőjeként ismerheti a közvélemény, de engem érdekel az is, honnan indult el Kovács Zoltán, mi történt vele a kormányszóvivősége előtt?
Abaúji vagyok, egy kis faluból indultam el, innen kerültem el Debrecenbe az egyetemre. Azt is lehet mondani, hogy elsőgenerációs értelmiségi vagyok, a családból én voltam az első, aki az egyetem felé vette az irányt. Az elhatározottságon kívül a meghatározottság is fontos volt, ami azt jelentette, hogy Debrecenben indult az a szak, amire én jelentkeztem, ez a történelem-földrajz volt. Később a földrajz szakot odahagyva történész lett belőlem, majd ott ragadtam egy időre Debrecenben.
Önt egy határozott, kemény embernek lehet látni, akiről nem tudni, hogy foglalkozott romaügyekkel, felzárkóztatással is. Sikereket is értek el
Azt nem tudom, hogy értünk-e el sikereket, szerintem inkább eredményeket lehet elérni. A kormányzásnak ebben a szegmensében nem egy-két évben kell gondolkodni, hanem generációkban. Ez azt jelenti, hogy a most befektetett energiából megközelítőleg 10-30 év alatt lesz eredmény. Gondoljunk bele, ha egy olyan közegben, ahol nem volt hozzáférése a szolgáltatásokhoz, elkapunk egy gyereket a bölcsődében, őt 18 éves korában mérjük meg legközelebb. Ami a keménységet illeti, remélem, hogy a zord külső érző szívet takar. Én történésznek tanultam, ott azt tanították, hogy a lehető legnagyobb kontextusban kell értelmezni mindazt, ami történt. Miután a politika területére keveredtem, ott is nagykép alapján kell a feladatokat meghatározni egy-egy speciális területen. Egyébként az elmúlt években volt másfél esztendő, amikor speciális, felzárkóztatási, romaügyekkel kellett foglalkozni, a többi négy és fél év pedig alapvetően a kormányzati kommunikációban telik, ahol az úgynevezett big picture, a nagykép az, amit a választók, a közvélemény felé próbálunk közvetíteni.
Ön kormányszóvivő, sajtótájékoztatókat vezet, szervez, ott van a Kormányinfókon, jelen van a közösségi médiában is. Hogy van mindenre ideje?
Ez egy érdekes kérdés, többen is feltették a kérdést, ha az ember egy ilyen feladatot kap, akkor hogyan bírja a tempót. Azt gondolom, ez belülről egy kicsit más, ha az ember teszi a dolgát, mindezt úgy, hogy ezt szereti is, akkor az nem teherként jelenik meg. Az egész időbeosztás és elhatározás kérdése, az embernek mindenre jut ideje, ha akarja. Engem sosem zavart, ha napi 12-16 órát kellett dolgozni, voltak, vannak ilyen periódusok. Én próbálom nem túldimenzionálni ennek a jelentőségét, tehát én a külsőségeket sem szeretem, ha utazom, akkor például turistaosztályon megyek.
Nemrég készítettem interjút Hegedűs D. Gézával, aki elmesélt Önről egy történetet, amikor meglátta kifelé igyekezni egy könyváruházból és akkor azt mondta, lehet, hogy nem mindenben értenek egyet, de ez egy rendes ember.
Köszönöm, de ez azt is megmutatja, hogy mit gondolnak az emberek a politikusokról, azaz már nem is olvasnak. Mint mondtam, én bölcsész vagyok, csináltam két Phd-t, rengeteg könyvet, dokumentumot olvastam eddig életemben, ha nem olvasnék könyvet, akkor ott van a napi 2-300 email, amit el kell olvasni, el kell sajátítani, azért ez az olvasás készségét mindenképpen rendben tartja az embernek. Szerintem a könyv jó dolog, ami sosem megy ki a divatból.
Kis Kormányinfót szeretnék most játszani Önnel. Volt-e már kormánydöntés a 2019-es Maccabi Európa Játékok támogatásával kapcsolatban? Ezt az eseményt több ezer sportoló látogatja majd meg, nem beszélve az őket segítőkről és a szurkolókról. A tervek szerint három színhelye lesz a játékoknak, az MTK stadionja, a Margitsziget és egy majd felépülő sportcentrum is, ami a játékok végén a magyar zsidó fiatalok birtokába kerül. Már azért is, mert úgy tűnik, egy rossz döntés született a helyszínt illetően.
Még nem fektettük írásba a döntést, de azt gondolom, hogy megelőlegezhetem azt. Egy temetőről beszélünk, pontos ismeretek hiányában beszélünk róla, illetve egy temetkezési helyről, ahol több száz, több ezer embert temettek el. Olyan megoldást kell találni, ami nem bolygatja ezt a területet, most a szakembereken, a kivitelezőkön van a sor, akiktől olyan megoldást várunk, ami megfelelő. Emberi, vallási szempontból sem szabad azt a területet bolygatni.
A miniszterelnök vitában áll az Európai Unióval, a mostani csúcstalálkozóra is erősen készül. Sokak szerint túlfeszítettük a húrt, mások szerint nagyon jót tesz a keményebb álláspont. Önnek mi erről a véleménye?
Én a kormány álláspontját tudom ismertetni, elmondani, az én magánvéleményem ebből a szempontból nem sokat számít. Jelenleg nem a miniszterelnök van nehéz helyzetben, hanem Európa, lassan rá kéne jönni, mi másfél éve konzisztensen mondjuk nem a magunk véleményét, hanem azt, hogy a megoldás felé vezető útnak van egy logikája. Ha ezt a logikát nem követjük, akkor minden cselekvésből pótcselekvés lesz. Addig nem lehet az elosztásról, a már Európában lévő migránsok ügyéről beszélni, amíg a forrásproblémát nem fogalmazzuk meg, azt nem kezeljük, ez a határok átjárhatóságának és biztosításának a kérdése. Elképesztő és elfogadhatatlan, hogy Európa, annak fényében, ami az elmúlt másfél évben történt, hogy ma is engedi, asszisztál ahhoz, hogy akik elindulnak, azok be is jutnak Európába. Beengedjük őket és a problémájukat, a nyomorúságukat megpróbáljuk belül kezelni. Ez az út nem vezet sehová, mert újabb hullámokban fognak tíz- és százezrek érkezni. Még most télen is látjuk, hogy jönnek az illegális migránsok, akiket nem lehet másként nevezni, mert ez a jelenség lényege és jellege. Az alternatív megoldás az, ha ez nem megy, akkor a folyamat egészét legalizálják, azaz maguk szervezik meg a migránsok idehozatalát. A mi felfogásunk ennek gyökeresen ellentmond, a migráció ebben a formában nem lehet megoldás Európa problémáira, az pedig lehetetlen, hogy Európa a létező szabályait – gondoljunk csak a schengeni övezetre vonatkozóra – egyszerűen figyelmen kívül hagyja vagy pedig a döntéseit megpróbálja letömni azon országok torkán, amelyek ezt az egészet elszenvedik, egy végképp igazságtalan, végrehajthatatlan elosztási mechanizmus képében. Ezzel a kihívással kell a miniszterelnöknek találkoznia, majd kiderül eljut-e odáig a vita, hogy a legkeményebb döntés formájában kelljen fellépni, akár egy vétóval kell élni. Nem ez a cél, hanem az, hogy minél hamarabb legyen egy közös európai megoldás, egy olyan, ami belátja az elmúlt másfél évben, sőt évtizedben elkövetett hibákat.
Van még politikus, igaz nem Európában, aki hasonlóképpen gondolkodik, mint Orbán Viktor, ez Netanjahu, Izrael miniszterelnöke, aki szintén azt mondja, a problémákat helyben kell megoldani. Ön szerint miért van az, hogy Európában, akár a V4-ek között sincs meg ez az összhang?
A politikában az érdekek és felfogások, amelyek sokszor ideológiai alapon fogalmazódnak meg, rendkívül szerteágazók. Mi ezért is hangsúlyozzuk, a V4-ek keretében körvonalazódó megegyezést meg kell becsülni, már láttunk a szervezet lényegi együttműködésében gyengébb periódusokat is. Ami most történik az egy megbecsülendő, fenntartandó fázisa az együttműködésnek. A magyar felfogás az izraelihez hasonlóan a valóságon alapul, azokon a hétköznapi tapasztalatokon, amikkel hosszútávon nem lehet vitatkozni. A legjobb reményünk, és mi ezen dolgozunk keményen, hogy az ideológiai, dogmatikus felfogásoknál, a liberális, a balos felfogás a migrációval kapcsolatban, amelyik egy kalap alá vesz mindenkit, akik úton vannak és mindenkit egyaránt menekültnek nevez és gondol, a mienk erősödjön. A gazdasági menekültek esetében el kell mondani, ők jogszerűen be sem léphetnének az Európai Unió területére. Mi azt mondjuk, minden területen egységesen kell fellépni, nincs arra mód, hogy csak az embercsempészettel foglalkozzunk, akik persze kihasználják azt, ami történik, de itt van egy kereslet is.
A világ több országában vannak menekülttáborok, ahol több millió ember él. Mi történik akkor, ha ők megindulnak, mi állítja meg őket?
Csakis egy egységes fellépés tudja őket megállítani és egy szemléletmód váltás. Európában menekültnek lenni az egy jogi státusz, amit egy hosszas eljárással, mint mindenhol a világon, kaphat meg az ember. Szakítanunk kell egy felfogással. Európa jelenleg magából indul ki az életfelfogását illetően, akik elindulnak, azoknak teljesen más felfogás él a fejükben. A kettő között összeegyeztethetetlen ellentétek vannak, meg sem próbáljuk megérteni, hogy ezek az emberek miért kelnek útra. Egy részük valószínűleg azért, mert a háborúban elüldözték, de honnan van az a joga a szíriai menekültnek, hogy szabadon megválaszthatja az országot, ahova menne. Ezt a nemzetközi jog egyáltalán nem ismeri. Ám csak Magyarországon 104 országból regisztráltunk migránsokat. A világban létezik körülbelül 200 ország, ezeknek több mint a fele bocsátott ki migránst. Észre kellene venni, itt valami egészen másról van szó. Európa vonzó, aminek a képe egy hamis képből fakad, amit ezekben a régiókban táplálnak Európával kapcsolatban. Mi tudjuk, Európa nem így működik, amíg nem tudjuk azt az üzenetet közvetíteni, hogy az a kép, ami a fejükben van, az hamis, az embercsempészek által kínált portéka is hamis, addig ez egy megállíthatatlan folyamat. Amíg az a hír megy haza az afgán, a pakisztáni, bangladesi közösségeknek, kellő eltökéltséggel és valamennyi pénzzel be lehet jutni Európába, ahol itt is lehet maradni még az elutasítás esetén, mert tudjuk, az elutasítottak jelentős részét sem tudják visszaküldeni, addig nincs esély arra, hogy megállítsuk az illegális migrációt, illetve megállítsuk azokat a tömegeket, amelyek Európa felé elindulnak. Majd eztán lehet feltenni azt a kérdést, hogy mennyire volt hatékony az, amit Európa tett ezekben a régiókban, hogy ezeket az embereket ott tartsa. Az, hogy az a sok milliárd dollár és euro áramlott oda az elmúlt évtizedben, miként hasznosult, mert nem látszik belőle semmi.
Önnek mi a véleménye az úgynevezett demokráciaexportról?
Butaságnak gondolom. Nem elképzelhetetlen, hogy egy egész iparág létesüljön arra, ami abból indul ki, hogy a világon élő emberek, bárhol is éljenek, ugyanazon elképzelés, életmód, felfogás, világlátás alapján fognak élni. Ez egy utópia, nem azért, mert ne tudnám elképzelni, hogy Hong-Kongban vagy Budapesten egy multinacionális vállalatnál ugyanolyan feltételek mellett használják a tudását, zsigerelik ki, hanem azért, mert a világ nem így működik. A világban meglévő különbségek nem problémát, hanem értékelt kell hogy jelentsenek, Európa erről sokat tudna mesélni, ez itt is egy komolyan jelentkező kérdés. Európa erejét az adta, hogy a különbségekben rejlett az az erő, ami Európa egységét jelentette. Attól szép Európa, hogy vannak benne britek, románok, meg olaszok és magyarok, svédek, meg spanyolok, nem kell a svédnek spanyollá, a britnek magyarrá válnia. Tiszteletben tartjuk egymás hagyományait és különbségeit, abból próbálunk erőt kovácsolni, ami egységes bennünk gazdasági és egyéb kérdésekben. A demokráciaexport az én és a kormány felfogásában abból áll, hogy civil szervezetek álcájában olyan politikai agendák próbálnak megvalósulni, ami egy utópiában hisz, ami kivitelezhetetlen. Rengeteg kárt okozott eddig egyes országoknak, Európa egészének és a világnak. Egyszerűen szét kell nézni az elmúlt nyolc év fényében, mi van a Közel-Keleten, mi van Észak-Afrikában, ez mindent elmond arról, hogy milyen kárt, pusztítást tud okozni, ha azt gondoljuk, rá tudjuk erőltetni valamely társadalomra, országra, amit a demokráciáról, egy ország működéséről való felfogásunkat.
Van egy másik felfogás, ami szerint az öregedő és fogyó Európának szüksége van kívülről emberekre, akik esetleg olyan munkákat is elvégheznek, amit az ottaniak nem szívesen. Mit gondol erről?
Azt gondolom, ez egy másik hajmeresztő kísérlet. Ez a kísérlet egy valóságos népesedési problémából indul ki. Létezik egy ilyen értelmezése annak, amit a mai világgazdaságról gondolnak, ez az egyik hajmeresztő dolog, a másik pedig az, hogy ezt meg is próbálják valósítani. Mi ezzel szemben egy másik utat választottunk, szerintem ez a helyes út. Minden európai országnak saját magát megújítva kell megerősödnie. Rengeteg energiát és pénzt áldoznak a migráció szervezésére, szerintünk ezt a pénzt lehetne arra is fordítani, hogy a saját közösségeinket megerősítsük, olyan körülményeket teremtsünk, amelyek közt több gyerek születik, és akkor még a többi kérdést, technológiait, mint a robotika nem is említettem. Van egy a baloldali, liberális gondolkodók által kisajátított, vallott felfogás, ez egy jó megoldás lehet a népesedési kérdésekre, ami abból indul ki, hogy a betelepültek majd előbb-utóbb baloldali szavazók lesznek. Mi látjuk, ez nem így működik, a párhuzamos társadalmak saját civilizációs alapját felmondó társadalomban ezek életveszélyesek.
December 24-én köszönt ránk Karácsony és ez Hanuka első estéje is. Önnek már sikerült az ajándékokat beszerezni?
Már túl vagyok az ajándékvásárláson.
Hol lesz az ünnep?
Most lesz az első év, hogy nálunk lesz a Karácsony, nekem két nagylányom van, akik nekem jelentik a legnagyobb ajándékot, mert két év különbséggel, de december 26-án és 27-én születtek, így születésnapot is ünneplünk, ezért lesz két-három napunk is, hogy együtt legyünk.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
