„A Mazsihisz az egy neológ hitközség, nem azt keressük, hogy éppen mit tiltsunk le.”
Radnóti Zoltán rabbival, a Rabbitestület vezetőjével átnéztük a lapokat, de beszéltünk egy kicsit a zsidóságról is.
Ma az egyik napilap a hitelgaranciával foglalkozik. Mi jut eszébe a hitel szóról?
Több dolog, egyik az, ami a zsidóság egyik alapja, ami úgy szól, ha valaki rászoruló, akkor annak hitelt, kölcsönt kell adni, nem pedig adományt. Mert a hitellel arra késztetem a másikat, hogy munkával járuljon hozzá a hitel törlesztéséhez. A másik a hitelesség kifejezés. Amikor a kilencvenes évek legelején megjelentek Magyarországon a cionista szervezetek, ők azt tanították, a jó vezető alapismérve a hitelesség, amelyik vezető beszél, de nem cselekszik, az bizony nem vezető. Ezt követjük a Rabbitestületben is. A Talmud azt mondja, minden ember jó, hiszen a zsidóság egyik alapvetése, az emberben isteni lélek van. Az ember maga a tökéletesség, isteni jósággal, szeretettel, de a szabad választás után, amikor eldönti, merre is menjen tovább, akkor időnként az ember elrontja önmagát. Ilyenkor van megadva a lehetőség a visszatérésre, ez a tesuvá.
Sokat beszélnek ma is a menekültügyről.
Zsidóként ez egy valóban nehéz ügy, hiszen az elmúlt kettőezer esztendő négyötödében voltunk menekültek, megtűrtek, tiltottak, üldözöttek. Azt gondolom, hogy az emberek alapvetően jók. persze tudom azt is, hogy nehéz azokat az embereket európéer módon gondolkodni, akik generációkon keresztül éltek úgy, hogy nem voltak egyenlőek. Azt gondolom, Európa elvileg képes integrálni az embereket, tudom, hogy az eddigi willkomenskultur nem mindig jó, de nem szabad a gyűlölet kultúrájára sem építeni. Rámbám szerint a gyűlölet az nem más, mint bálványimádás. Aki gyűlöl, aki haragszik, az nem Istent szereti. Kicsit visszatérve az újságra, én minden alkalommal elolvasom az újságok sporthíreit is, mert bármilyen furcsa is, érdekel a sport. Ezzel kapcsolatban csak emlékeztetni szeretnék a muskenjuden mozgalomra, amely a sportos, egészséges zsidók kinevelését tűzte ki célul. A zsidók mindig benne voltak a sportban, sportolóként, vezetőként egyaránt, talán azt is érdemes lenne megjegyezni, a neves magyar sportklubok, min t a Ferencváros, az Újpest alapítói közt ott voltak a zsidók. Mindig is az volt a cél a modern korban, hogy legyenek az ablakok kinyitva, a zsidók igenis tanuljanak, ismerkedjenek meg világi tudományokkal is. Igen, mellette együtt kell működni a más felekezetekkel, legyen szó konferenciáról, ételosztásról.
Ha már ételosztás, ha szerveződik december 24-re egy ételosztási akció, mondjuk a Bálint házban, akkor ezen megjelenik egy rabbi is, ha a hanukia mellett ott van egy karácsonyfa is, hiszen ezen az estén van Hanuka első napja és egyben ez Karácsony estéje is?
Van egy alaptanítás, ez a tikun olám, azaz minden erővel a világ jobbá tételéért kell küzdeni. Tehát meg kell találni a segítségnyújtásban azt a módot, hogy a saját kultúránkat felvállalva, azt büszkén hirdetve segítsünk az embereknek. Teljesen mindegy, hogy ez az ételosztás milyen alkalomból valósul meg.
Egy másik lap foglalkozik az itthon elsőfokon 10 évre terrorizmusért elítélt szír férfi ügyével, meg azzal, hogy az amerikai külügyminisztérium neheztelését fejezte ki az ítélet kapcsán. Ön is egy másfajta, de mégis bíróság, a rabbinikus bíróság tagja. Be lehet szólni az Önök munkájába?
Demokrácia van, el lehet mondani mindent, de visszatérve a szír férfi esetére, rajta próbálták ki a terrorizmus ellenes törvényt. Én ezt a tíz évet irreális dolognak tartom, kiabálásért, kődobálásért. Már láttunk ilyen tetteket Magyarországon, amelyek büntetlenül végződtek. Sokkal inkább az emberi motivációt kellene nézni. A zsidó hagyomány szerint az embernek van két része, a teste és a lelke. A lélek nélkül a test olyan, mint a gyertya láng nélkül. Meg kell nézni, hogy ebben az esetben mi volt a láng, ezt az embert mi vezette. Bízom abban, hogy a másodfok másként dönt majd.
Milyen újságokat forgat, főleg azért, mert látom, már a magyarnarancs.hu oldalain is publikál. Mikor van erre ideje?
Áldott emlékű Schweitzer professzor mondotta, egy nap áll 24 órából, meg egy éjszakából. Nincsen sok időm, de a világ megjavításáért tenni kel. A Narancs megkérte Toronyi Zsuzsát, Darvas Istvánt és engem, hogy heti rendszerességgel publikáljunk nem vallási dolgokról, hanem olyanokról, amelyek egy zsidó ember lelkében vannak benne. Fontos egy olyan közönség, közösség felé megnyílni, amelyik nem jön be a zsinagógákba, de mégis kíváncsi erre a kultúrkörre, a vallásos konzervatív zsidó kultúrkörre.
Az új amerikai elnök családjában is vannak olyanok, akik ennek a körnek a tagjai. Mit szól ehhez?
Trumpnak vannak zsidó unokái, akik egy kósert evő, szombattartó családban élnek.
Ha már év vége, Ön megünnepli a polgári év búcsúztatását?
Átalszom általában, nem ünneplem.
Most olvastam, hogy Izraelben az orosz bevándorlók miatt elkezdődött valami évbúcsúztatási szokás.
Én is olvastam ezt, sőt ki is tettem a Facebook falamra azt a képet, ami Izraelben készült a kóser Mikulás képével, azaz már ilyet is lehet Izraelben kapni.
Mennyire verné ki a biztosítékot itthon egy ilyen a Rabbitestületben?
Biztosan vicces lenne, de azért le kell szögezni valamit: Izraelben az identitás kérdése az nem kérdés. Itthon az én döntésem, hogy nekem december 8-a van vagy éppen Kiszlév hó 8-a. Nekem ugyanolyan fontos Kiszlév hónapja, mint decembe hava.Kiszlév a Hanuka, a csodák hónapja.
Kicsit más. Mi a véleménye rabbiként, a Rabbitestület vezetőjeként az ígéretekről?
Azt tanultam anyukámtól: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. A Tóra is azt mondja: ami a szádon kijön, azt tartsad meg.
Ennyit a lapokról, most nézzük meg, mi a helyzet a Síp utcában, a magyar neológia központjában? Megint a temetőről lehet hallani, meg más ügyek is vannak.
A Mazsihisz az egy neológ hitközség, nem azt keressük, hogy éppen mit tiltsunk le. Az eleink is azon dolgoztak, hogy a zsidóság és a magyarság egy párhuzamos csoport legyen. A Dohány utcai zsinagóga ennek az egyik példája, a tornyos épületével, az oldalhajójával, az orgonájával, az oldalsó szószékekkel. Ez egy szimbólum, amit fel kell vállalni! Az asszimilációs igény egy szintig vállalható, mert itt élünk ebben az országban, magyarul beszélünk, álmodunk, sírunk, ez a mi életünk. Már a kommunizmus alatt jött egy vallásellenes igény a zsidóság irányába, ez az urnás temetés. Ez a zsidóságban egy világvége dolog, sokkal rosszabb, mint a vegyesházasság. A holokauszt utáni időszakban az eleink, nálam sokkal okosabb rabbik az urnás temetésre igent mondtak. Külön parcellában vannak eltemetve ezek az emberek. A vegyesházasság ügye az elmúlt évtizedben jött elő, még az áldott emlékű Deutsch Róbert főrabbi vezette be azt, hogy egy külön parcelában vannak eltemetve azok, akik vegyesházasságban éltek. A háláchá világosan megmondja, hogy mit kell és lehet tenni. Nem értem, hogy miért van szükség arra, hogy ebből „ügyet” csináljanak. Ez a vegyesházas parcella betelt, most nyitunk egy újat. én azt gondolom – és ez a modernság kérdése – inkább legyen egy zsidóval egy sírban egy nem zsidó, mint egy zsidó a nem zsidó temetőben, ahol 25 év után kidobhatják a csontjait, a sírhely lejártakor. Nekem rabbiként az a dolgom, hogy minden zsidó elhunytat eljuttassak egy zsidó temetőbe. Ha ennek az ára az, hogy vele egy sírban nyugodhasson az a nem zsidó, aki az élete párja volt, akkor én ezt vállalom, mert itt vagyunk Európában, Magyarországon 2016-ban, 5777-ben.Bármiféle hazug híreszteléssel szemben, a zsidó temetőben nincsenek nem zsidó temetések.
Ön vezeti a Rabbitestületet, ez mekkora testület?
Van egy vicc ezzel kapcsolatban, amikor az első izraeli elnök elment az amerikai elnökhöz. Kérdezte amerikai kollégáját, hogy milyen is az USA elnökének lenni. Mire azt a feleletet kapta, 200 millió amerikai elnökének nem könnyű lenni. Kérdezték tőle, milyen Izrael elnökének lenni. Mire azt mondta, 1 millió elnök elnökének lenni jóval nehezebb. Tizennégyen vagyunk, mindenki egy önálló entitás, lelkes, dolgozik, csinálja a munkáját különböző hevülettel, vallási vérmérséklettel, de az irány az egy, ezért dolgozunk.
Szoktak veszekedni is?
Megvédjük egymást.
Több pozíció is van a rabbik között, ezek egyike az országos főrabbi tisztje. őt hogyan választják meg, maguk közül vagy kívülről?
Az alapszabály egyértelmű, a Rabbitestület a saját maga tagjai közül választja meg a testület elnökét, a két helyettest és az országos főrabbit. Minden pozíció négy évre szól, amiről le lehet mondani. Bizalomvesztésről az alapszabály nem beszél, de miután egy testület választ, így az akár vissza is hívhat bárkit.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
