A szemek fontosak, ahogy az is, mit kell tennie egy igazi rabbifeleségnek, egy rebecennek.
A Hetiszakasz ezúttal arról szól, hogy mit jelent a versengés a testvérek között, de megnézhetjük, mennyi dolga is van egy rebecennek, akinek számos saját projektje is van.
Várja Önöket a műsorvezető-szerkesztő Breuer Péter.
Miért gyengülnek el a szemek?
Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum igazgatója a hetiszakasz kapcsán az atyai áldásról, a versengésről, meg a kiemelkedő zsidó gondolkodókról is beszélt.
Melyik a mostani hetiszakasz?
Darvas István
D.I.: Toldot hetiszakasza tulajdonképpen a napjainkig hat, ez persze minden más hetiszakaszról is elmondható. Azonban ennyire élesen és jól láthatóan, mint amelyik Jákobnak és Ézsaunak a születéséről szól, nincs másik, amelyik ennyire fontos egészen a napjainkig.
Ez mit jelent?
D.I.: Nem egyszerűen csak két gyermek születik meg, hanem a személyükben két olyan kultúra is, amelyik a mai napig meghatározza a világ dolgainak az alakulását. Kettejük néha szorosabb, néha távoli viszonya, amelyik konfliktusoktól sem mentes, az alakította ki azt a civilizációt, amelyben ma is élünk.
Két ember, két út?
D.I.: Igen, a zsidó utat, másként fogalmazva, az isteni célt Jákobnak kellett betöltenie. Ahhoz, hogy Jákob elindulhasson ezen az úton, legelőször a leleményességére volt szükség, akik ismerik a hetiszakasz szövegét, azok nem biztos, hogy a leleményesség szóra gondolnak. Tudjuk, hogy Jákob egy tál lencséért szerzi meg az elsőszülöttség jogát Ézsautól, a testvérétől. Másodjára az atyai áldás megszerzése volt előtte, itt nem elsősorban Jákob járt el éleslátóan, hanem az édesanyja. Történt, ami történt, nem mondhatjuk másképpen, hogy nem feltétlenül volt tudatában Izsák annak, hogy valójában nem Ézsaut, hanem Jákobot áldja meg. Azt tudom javasolni, hogy aki a részletekre is kíváncsi, az feltétlenül olvassa el a hetiszakaszt, mert a szövegek egyszerű olvasása is számos információt tartalmaz.
Hogyan is zajlott ez az atyai áldás?
D.I.: A Tóra úgy fogalmaz, hogy az atyai áldás átadása előtt Izsáknak elgyengültek a szemei. Az, hogy a szemek elgyengülése miért is volt, másrészt mit is jelentett, erre a rabbinikus irodalom különböző feltevéseket hoz. Ezek közül a számomra a legkedvesebbet emelném most ki. Eszerint azért gyengültek el Izsák szemei, hogy Jákobot áldja meg. A szemel elgyengülésének más különleges okai nem voltak, egyszerűen az Örökkévalónak más szándéka nem volt, mint az, hogy a két fiú közül Jákob kapja meg az atyai áldást. Emiatt történt meg az, hogy amikor Izsáknak meg kellett adnia az atyai áldást, nem voltak jók a szemei. Azonban az, hogy nem jók a szemek, az nem csak Izsák esetében jelentett problémát, hanem a későbbiekben is. Mint sokan tudhatják, nagyon sok olyan zsidó orvos működött, akik a gyógyításban segédkeztek, voltak közöttük, akik a szemek gyógyítását tűzték ki életcéljukként.
Van-e esetleg olyan kincse a Zsidó Múzeumnak, amelyik kapcsolódhat ehhez a hetiszakaszhoz?
Toronyi Zsuzsa
T.Zs.: Egy orvossal kapcsolatos dokumentumot említenék, amelyik Hirschler Ignácról szól. Ő szemészorvos volt, de azért is érdemes megemlíteni, mert hiszen a Toldot hetiszakaszban is egymással versengőkről van szó, hiszen az ő életzében is volt egy ilyen időpont, amikor konkurálni kellett. Hirschler Ignácról tudni kell, hogy szemészorvosként ő volt az első zsidó tagja a Tudományos Akadémiának, azaz neki nem kellett kikeresztelkednie, vallást váltania ahhoz, hogy ez a tudóstestület befogadja a tagjai sorába. Ehhez persze kellett a testület egyfajta változása, de elsősorban az, hogy Hirschler Ignác olyan kiemelkedő tulajdonságokkal bírjon a hazai szemészetben, ami nem volt megkérdőjelezhető. Azt is érdemes tudni, hogy Hirscler nem csak a tudománynak élt, hanem azt is tudta, a közösségének, a zsidó közösségnek is szüksége van rá, ő nagyon aktív volt ezen a téren is. Olyannyira, hogy a nyilvánvalóan rengeteg munkája mellett elnöke volt a Pesti Izraelita Hitközségnek, így jelen volt azon a kongresszuson is 1868-69-ben, ahol Magyarország zsidósága versengő pártokká szakadt. A versengők, ha nem is az atyai áldást, de a kultuszminiszter jóváhagyását próbálták megszerezni ahhoz, hogy melyik legyen az az irányzat, amelyiknek a szabályzatát, tantéteteleit, életkörülményeit a király jóváhagyja. Hirschler egyike volt a jelesek közül ezen a kongresszuson, minden ülésen jelen volt, egy ideig elnökölte is a kongresszust. Vele kapcsolatban egy képeslapja van a múzeumnak, ami egy festményről készült, ennek számomra az is az érdekessége, hogy egy festmény nem csak lóg valahol, ahol Hirschler Ignácra emlékezik, hanem még képeslapot is kiadtak belőle, azt jelenti, ez a közösség, amelyik a hitközséget akkor fenntartotta, nagyon fontosnak érezte Hirschler személyét. Fontosnak érezte azt a történelmi gondolati rendszert, amit az ő munkássága képviselt. Ezért jelentette meg a Zsidó Múzeum a harmincas években azt a festményt, amelyik már a gyűjteményéhez tartozott. A célja nem volt más, mint ezzel a Hirschler portréval közvetítsenek mindenféle hasznos üzeneteket egymásnak. Ez egy érdekes jelenség, nagyon fontos megérteni azokat az indítékokat, ami arra vezetett, hogy egy jeles elődjük képét elérhetővé tegyék mindenki számára egy képeslapon.
D.I.: Hirschler Ignác ezek szerint a zsidó közösségben és a szakmájában is maradandót alkotott. Én magam rabbiként azon igyekszem, hogy minél több embert vegyek rá arra, hogy jöjjenek el tanulni a zsinagógába. Ugyanakkor azokra is gondolni kell, akik ugyan járnak zsinagógába, de nem feltétlenül képzi az életük részét.
Van-e esetleg olyan javaslata, ha valaki zsidó értelmiségiként, üzletemberként, akár egy olyan zsidóként, aki érdeklődik a hagyományok iránt, de még nem találta meg a hidat, ami ezekhez visszavezeti, az hol tudna a leghasznosabban ebbe a zsidó életbe bekapcsolódni?
T.Zs.: Szerintem ez nem egy másik színtér. Azt gondolom, a XX-XXI. században a zsidó múzeumok, kulturális intézmények képesek felzárkózni a korábban kialakult zsidó intézményrendszerhez, aminek részét képezik a zsinagógák. Ezért hiszem azt, hogy nem múzeumba vagy zsinagógába kell járni, hanem múzeumba is kell járni. Ez a kettő, ha jól csináljuk, ha jól tekintünk a hagyományainkra, a kultúránkra, akkor ez kiegészíti egymást. A múzeum egy olyan hely, ahol megismerkedhetünk azokkal a hagyományokkal, például Hirschler Ignác emlékével, az általa képviselt eszmék jelenvalóságával, de akár ezeknek az eszméknek a meghaladottságával is. Már azért is, mert a történelem olyan, hogy egyrészt változik, másrészt meg semmi sem változik benne. Ezekkel mindig jó szembesülni, találkozni, ennek segítségével lehet mindig valami olyasmit megtanulni önmagunkból, amit máskor a zsinagógában tanulunk meg önmagunkból.
Köszönöm a beszélgetést, a tanítást, találkozzunk a múzeumokban, a zsinagógákban.
Ahhoz, hogy valaki a zsidó közösség tagja legyen, szív kell, meg lélek
Verő Bán Linda rebecen egy rabbifeleség feladatairól beszélt, de szóba került a Zsidongó könyvsorozat, no meg az is, hogy mai gyerekek telefonnyomkodása nem rossz dolog.
Közelednek a nagyünnepek, ilyenkor megszaporodnak a rabbi és a felesége, a rebecen teendői is, de miket kell tennie ebben az időszakban?
A nagyünnepek nem tudnak jókor jönni, ha nagyon korán kezdődik, akkor az a baj, mert egyszerre kezdődik a tanév, az iskola és máris nyakunkon az ünnepek. Ha későn vannak, mint idén, amikor október elején köszönt be az újév, az a baj, mert éppen akkor szakad meg a belelendülés a munkába, amikor kezdődnek az ünnepek. Egy biztos, mi már a gyerekekkel a zsinagógában elkezdtük a készülődést, pont most vasárnap beszélünk az ünnepekről. Nagyon könnyű átadni, hogy miről is szólnak ezek a napok, már kívülről fújják a gyerekek, hogy zsidó újév, teremtés, 5777. év, azt is, hogy átgondoljuk a jó- és a rossztetteinket, majd megbocsájtunk. Tudják nagyon, de amikor a megbocsájtásról beszélünk velük, hogy ez mit is jelent, akkor mondják, hát persze, bocsánatot kérünk, Istentől, embertől. És amikor arra kérdezünk, a gyakorlatban ez hogyan is működik, na, innentől kezdődik az ünnepek igaz üzenete.
Hány éves gyerekekkel foglalkozik?
Van egy tinédzser közösségünk, a BBYO, ami egy nemzetközi, amerikai központú szervezet. Tavaly alapítottam meg a magyarországi szervezetet, aminek a feladata a legnehezebb korosztálynak, a 16-18 éveseknek a megszólítása. Velük már otthon nehezen megy a kommunikálás, mi ezt próbáljuk meg, mellette tanítani őket, közösséget építeni.
De mégis, milyen szervezet a BBYO?
Ez egy pluralista, nyitott szellemiségű szervezet, ahova vallási irányzattól függetlenül járnak gyerekek, a hozzánk járó gyerekek többsége tradicionális neológ zsidó családokból jön. Ezekkel a gyerekekkel rengeteget találkozom Szarvason, másutt is, igyekszem összeszedni őket, szerintem egy remek közösséget alkottunk.
Mit szólnak ehhez a saját gyerekei?
Imádják! Úgy kezdődött, hogy a lányom elérkezett a 12 éves korba, ugye bat micva szertartás, de Magyarországon senkinek sincs egyedül bat micvája, nem akart egyedül beszélni a zsinagógában. Mondtam neki, rendben, de akkor keressünk még lányokat, akik szintén nem akarnak bat micvát, találtam is egy csomót, és utána csináltunk egy nagyobb közös bat micvát. A szarvasi táborban rendeztük meg, mert ugye ott nagyobb buli, mintha a zsinagógában tartottuk volna, végül ebből nőtte ki magát a BBYO szervezet. Sikerült megszólítani ezt a tinédzser korosztályt, először ezzel az avatással, majd más programokkal.
Ha jól tudom, akkor Amerikából érkezett egy salijach is?
Igen, Benji egy egész éven át lesz velünk, segíti a munkánkat és azt a rengeteg sok dolgot, ami ahhoz kell, hogy egy tinédzser közösség igazából működjön, az oktatás és a bulizás egyensúlya meglegyen.
A kisebb gyerekek is készülnek az ünnepekre, ebben segítséget kaphatnak az Ön nevéhez köthető könyvekből. Hol tartunk a Zsidongó sorozatban?
Most az őszi ünnepek zsidongója van soron, ebben a Ros Hasana, Jom Kippur, Szukot és Szimhát Tóra szerepel. A könyvben az ünnepek rövid összefoglalója, történelmi háttere, a hagyományai vannak benne, hogyan ünnepeljük most, persze az is, hogy ezeknek mi az üzenete.
Sokan mondják azt, hogy ma Magyarországon a gyerekek tanítják meg a szüleiket az ünnepekre, a zsidó hagyományokra, de így van ez a férje zsinagógájában, a Frankelben is?
Van ilyen is, nem is kevés, én azt is gondolom, egy átlagszülőnek csak arra van ideje, hogy egy gyorstalpalón nézze át az ünnepeket, de azért járnak hozzánk olyan felnőttek is, akik azért képben vannak.
Vannak vegyesházasságok, mi történi a gyerekeikkel? Mindenki jöhet, netán mikroszkóppal nézik meg őket?
Nincs mikroszkópunk, de nem is szeretnénk ilyet beszerezni. Én nem tartom számon, hogy ki, milyen ágon, hány százalékban zsidó. Ahhoz, hogy valaki a zsidó közösség tagja legyen, nem mikroszkóp, hanem szív kell, meg lélek.
Mi van akkor, ha mondjuk egy gyerek Hanukakor megy el a zsinagógába, mit mond neki ilyenkor, hogy ez olyasféle, mint a karácsony?
Nem, egyáltalán nem mondok semmi ilyesmit, örülünk a gyerekeknek.
Akkor nézzük a most következő ünnepet, Ros Hasanat. Már a gyerekek tudják, hogy miért van méz, meg alma?
A kicsik mindenképpen, a nagyok esetében másként közelítjük meg, most a bocsánatkérésről, a megbocsájtásról beszélünk. Majd az lesz a házi feladatuk, hogy oda kell menniük valakihez, akivel nincsenek jóban, akit nem szeretnek, akivel összevesztek, tőle, ha nem is bocsánatot kérjenek, de beszéljék meg a dolgot, majd erről a következő héten számoljanak be, meséljék el, milyen is volt ez. Borzasztó dolog ez a megbocsájtás, családok nagy része küszködik ezzel a feladattal, gondoljunk bele, a családokon belül sem tudják rendezni az emberek ezt a feladatot, nem beszélve osztálytársakról, volt szerelmekről, barátokról. Ez nagyon nehéz, ez az igazi üzenete az egésznek. A konklúziója az lesz, hogy nagyon nehéz Jom Kipurkor odamenni valakihez bocsánatot kérni, mint 25 órát böjtölni.
Ön kitől kér majd bocsánatot? A férje, Verő Tamás rabbi miként magyarázza majd el a híveknek a bocsánatkérést?
Majd elmesélem Hanuka előtt, mert én is készülök erre. Tudom, hogy kivel szeretném rendezni a viszonyomat, tudom azt, hogy miért zavar ez és természetesen meg is teszem. A gyerekek miatt is fontos ez, mert átlátnak a felnőtteken, tehát, ha a felnőtt nem teszi meg azt, amiről beszél, máris elveszti a hitelességét a szemükben. Tehát én is megcsinálom ezt, én is elmesélem nekik, hogyan történt ez, milyen volt, ahogy azt is, miért nem tettem meg ezt az év közben, miért vártam az utolsó pillanatig.
A szülő-gyerek kapcsolatban hogyan működik ez?
Mi azért sok időt töltünk a gyerekekkel otthon, mi azonnal reagálunk a dolgokra, elég hamar teremtünk alkalmat, hogy megbeszéljük a problémákat. Hozzátartozik, nálunk otthon van egy „Siratófal”, sok ablakkal, amibe cetlit lehet tenni. Az ember olyan, hogy leírni könnyebb, mint kimondani. Nem véletlen, hogy Jeruzsálemben, a Siratófalnál az emberek nem csak imádkoznak, hanem leírják a mondandójukat. A mai tinédzsereknél látjuk, ha szinte állandóan a telefonjukat nyomkodják, majd egyszerre nevetnek fel, akkor egymással beszélgetnek, mindezt úgy, hogy egy szobában ülnek. Sokan mondják erre, hogy nem normális, szerintem meg jó, a gyerekek úgy tudják kifejezni magukat írásban, hogy sokkal jobban ki tudják fejezni magukat. Amikor én voltam gyerek, a naplóírás ciki volt, ők blogot írnak, így kommunikálnak egymással, képeket küldenek egymásnak, sokkal interaktívabb a kommunikációjuk, mint valaha a mienk volt. Ezért van ez a falba írás is, sőt már arra is gondoltam, hogy akár sms-ben is el lehessen küldeni a mondandót.
Köszönöm a beszélgetést.
