Frölich Róbert: Szombatszegés-kitiltás?
Kérdés érkezett a Rabbisághoz: Egy vidéki hitközség vezetői több helyi hívőnek levelet írtak, melyekben szombatszegésre való hivatkozással kilátásba helyezték, hogy „minimális büntetésként” kitiltják őket a zsinagógából, „kizárják és távol tartják a zsidó közösségtől”. Ezen eljárást haláchikus helyekkel igazolják. Mi a halácha álláspontja e kérdésben?
Elsősorban is megállapítható, hogy a levélben a döntést alátámasztó hivatkozások túl általánosak, s az egyetlen konkrét helymegjelölés (Sulchán Áruch Jore Déá 324) pedig nem állja meg a helyét, nem releváns törvényt tartalmaz. Az adott helyen ti. a chálá vételére vonatkozó szabályok találhatóak.
Általánosságban véve a fenti, kilátásba helyezett döntés tórai problémákat vet fel. (Mózes V. könyve 14. fejezet 1. versében) áll: Valamennyien I.ten gyermekei vagytok, ne vagdossátok önmagatokat!
A Tóra kifejezését bölcseink így értelmezik: Ne szakadjatok különálló csoportokra! (Értsd: ne vagdossátok szét az egységet F.R.).
Egy zsidót kiközösítés alá helyezni a legsúlyosabb büntetés, melyet csak és kizárólag a Bész Din, a hozzáértő és I.tenfélő rabbinikus bíróság hozhat meg. Olyan súlyú döntésről van szó, melyet még a közösség döntő részének is jóvá kell hagynia, mielőtt kihirdetik. A Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 228. fejezet 50. paragrafusában áll: Ha kétségek merülnek fel, a közösség tagjainak döntő többsége véleménye szerint ítélnek a chéremet illetően.
Az aláírók a vezetőségre hivatkoznak, az pedig se nem a Bész Din, sem pedig a többség. Nem helyes, és legkevésbé sem célravezető, ha kitaszítunk híveket magunk közül. A templom, a zsinagóga nem pusztán I.ten háza, hanem a gyülekezet otthona. Innen pedig nem lehet kitiltani senkit, aki a gyülekezet részeként I.ten felé kíván fordulni imájával, legyen az a legjámborabb ember, vagy a legmegátalkodottabb vétkes!
Minden zsidó emberre szükség van, főleg ott, ahol kisszámú a minján. A Sulchán Áruch Orách Chájjim traktátus 55. fejezet 21. paragrafusában áll: Ott, ahol csak tízen vannak, s egyikük el akar menni a Félelmetes Napok előtt, kötelezik, hogy maradjon, vagy valakit felbérelnek helyette.
E törvény szellemiségével élesen szemben áll, hogy a közösség vezetése –ahelyett, hogy minden erejét latba vetné, hogy bővítse – csökkenti a létszámot. A közösség héber neve: a szent gyülekezet. A szentséget illetően a Talmud Menáchot traktátusa (92a) így fogalmaz: gyarapítani kell a szent dolgokat, nem pedig csökkenteni azokat.
A kilátásba helyezett döntés egyik indoka, hogy újságot osztogattak a templomban. Eltekintve attól, hogy hogyan és mikor jutottak el a lapok a templomba, a szombatszegés vádját egyrészt erre alapozták.
Mivel az épületen belül zajlott a tárgyak átadása, ez nem lehet alapja a szombatszegésnek. Nyilvánvalóan nincs különbség, hogy például a samesz által átnyújtott tálisz vagy egy újság kerül egyik kézből a másikba. A halácha értelmében tilos tárgyakat mozgatni szombaton magán- és közterület között, de magánterületen belül szabad. Mivel az átadás-átvétel egyaránt ugyanazon a magánterületen történt, fel sem merül a szombatszegés kérdése. Így a probléma csakis az újság, mint olyan lehet.
A Sulchán Áruch Orách Chájjim traktátus 307 fejezet 14 paragrafusában áll: A neki küldött levelet, ha nem tudja, mi áll benne, elolvashatja, de nem hangosan.
Rabbi Ávráhám Chájjim Náe a Kicot Hásulchánhoz írott Bádé Hásulchán c. kommentárjában kitér az újságolvasásra. Az üzleti hírek és reklámok olvasását megtiltja, de a híreket a lélek szükségleteként engedélyezi.
Felmerülhet a mükce (olyan tárgy, melyet szombaton még érinteni is tilos) kérdésköre is az újság kapcsán. Rabbi Méir Zuckerman egy válaszában (www.kipa.co.il/ask/show/179323) így ír: Az újságok nem számítanak mükcének, lehet őket mozgatni sábeszkor.
Törvénykönyveink, a klasszikus rabbinikus irodalom és a legújabb kori tekintélyek mind hoztak haláchikus döntvényeket a szombatszegő zsidókat illetően, de sehol sem tapasztaljuk, hogy a szombatszegés ilyen következményekkel járna. A levélben nagyvonalúan említett „minimális büntetés” terminológia egyszerűen nem létezik.
Egy közösség vezetőinek nagy a felelőssége a közösség sorsát és tagjainak vezetését illetően. Ne vess gáncsot a vaknak. A közösség tagjait korrekten és minden részletre kiterjedően, elfogultság nélkül kell tájékoztatni, és véleményüket kikérni. A legnagyobb vétek, melyet egy közösség önmaga ellen elkövethet, ha helyet ad a bomlasztásnak, a bomlásnak. A mi erőnk mindig az egységben volt.
Végezetül vizsgáljuk meg a „kitiltottak” szemszögéből a levelet.
Immár sokak előtt tudott, hogy valakik ellen chéremet hirdettek Debrecenben. Nyilván sokan személyesen is ismerik az illetőket, vagy tudják, kikről szól az ítélet.
A szombatszegés vádja több annál, semmint csupán a tiltott cselekedetek végzésének vádja.
A Rámbám a Misne Torá Hilchot Sábát 30 fejezet 15 haláchájában írja: A szombat és a bálványimádás tilalma oly fontos, hogy felér a Tóra többi parancsolatával. A szombat a szövetség jele I.ten és közöttünk, s így, aki a többi parancsolatot megszegi, csupán vétkes zsidó, de aki szombatot szeg nyilvánosan, olyan, mint a bálványimádó, s egyik sem számít zsidónak.
Rabbi Alexander Sender Schorr Szimlá Chádásá c munkája 2 fejezet 16 pontjában így ír: Amiért a Tóra a szombati törvényeket súlyosabban kezeli a többinél, az az, hogy miként a bálványimádó elveti a Tórát, úgy a szombatszegő is elveti a vallás alapjait; megíratott: hat nap alatt teremtetett a világ, s a hetediken I.ten megpihent, s aki megszegi a hetedik napot, az olyan, mint az I.tentagadó.
Fentiekből világosan látszik, hogy a szombatszegéssel vádoltakat nem egy aprósággal illették, zsidóságukat kérdőjelezték meg. A levél címzettjei ezáltal súlyosan megszégyenültek. E szégyent a levél aláírói hozták rájuk. A Talmud Bává Meciá traktátus 59a lapján áll: Aki nyilvánosan megszégyeníti felebarátját, a túlvilágra is kiható következményekkel járó vétket követ el.
A megszégyenülteknek jogában áll hozzáértő és I.tenfélő Bész Dinhez fordulnia, ott kártérítést kérnie, s a Bész Din majdani ítéletét közzétennie.
Mivel az adott helyen jelenleg egy zsidó hitközség létezik, a „kitiltottak” elveszíthetik a lehetőséget, hogy Tóra elé járuljanak, s hogy olyan micvákat gyakoroljanak, melyeket csak és kizárólag a templomi közösségben tehetnek meg.
Kimondható tehát, hogy a vidéki hitközség vezetőségének levele súlyosan ellentmond a haláchának, úgy ítélkezik, hogy ahhoz nincs vallásjogi alapja, s rossz hírét keltette több zsidónak.
Nem kételkedünk a levél aláíróinak intencióiban, de a javító szándékot rossz módon, helytelen eszközökkel, a zsidó jog félreértelmezése során rossz döntéssel váltották valóra.
Dr. Frölich Róbert
Országos Főrabbi
