Kincsvadászat a múzeumban – Anyakönyvezés a zsidó közösségekben
Miért kellett többször is elrendelni a zsidó anyakönyvezés bevezetését? Mi lett ezeknek a sorsa? A választ az anyakönyvek és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum igazgatója adja meg.
Az eddig bemutatott luxus imakönyvek elsősorban utazóknak készültek, de felmerülhet a kérdés, ma mit visz magával egy zsidó utazó?
Ennek megválaszolása az antropológusok feladata, ma is vannak olyan kis matricák, könyvek, amiket az utazási irodák adnak ajándékba, sőt ma már vannak a repüléssel kapcsolatos imák. Nagyon szép dolognak tartom, hogy a tradíció megőrzi a régmúlt értékeit, de mellette képes beemelni újabbakat is. A folyamatosan megújuló hagyománnyal így kell folyamatos párbeszédben lennünk.
Bejártuk a luxus imakönyvek világát, de még olyan sok kincs van a múzeumban.
Szerencsére van még sok érdekességünk, például vannak anyakönyveink is, most éppen egy zalaszentgrótival dolgozunk. Tudni kell, hogy 1851-ben rendelik el nem először a zsidó anyakönyvezést, a zalaszentgróti anyakönyv is ettől az év januárjától indul. Nagyon nehezen ment a zsidó anyakönyvezés bevezetése, a közösségeknek erre nem volt szüksége, ezt állami nyomásra rendelték el. A zsidó közösségek megérezték, hogy ez majd kapcsolatba hozható lesz az állampolgársággal, a katonasággal, ezért is húzták sokáig az anyakönyvezés bevezetését. Többször is volt már kísérlet ennek előtte a bevezetésre, a XVIII. század végén, 1827-ben is. Ha sokszor hoznak törvényt ugyanarról, akkor az azt üzeni, hogy az első törvény nem ment át a gyakorlatba. 1851-ben is született erről rendelkezés, akkor már azért ennek megfeleltek a közösségek.
Hogyan sikerült ezeket megmenteni?
Ebben kitüntetett szerepe van az elődeimnek itt a múzeum élén, nagyon kitartó és sokszor heroikus küzdelmet folytattak ezeknek a dokumentumoknak a megőrzéséért. Scheiber Sándor és tanítványai, Landeszmann György, aki a Zsidó levéltárat vezette egykor. Ő volt az, aki csűrökből, pajtákból, elhagyott hitközségi épületekből igyekezett összeszedni anyakönyveket.
Ha az állami levéltárakban vannak ilyen anyakönyvek, azokat át kell adni a Zsidó Múzeumnak?
Nem kell átadni, egyébként az anyakönyvezés két példányban folyt, az egyik maradt a rabbinál, a másik meg ment a területileg illetékes hatósághoz, ezek a példányok a mai napig is megtalálhatóak ott. Van azért ezekkel egy kis gond. Az anyakönyvet vezető mindig is tudta, hogy az egyik példány a hatósághoz megy, az adattartalma a két példánynak nem mindig azonos.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
