Kincsvadászat a zsidó múzeumban – Női kötelezettségek egy imakönyvben
A sok érdekes és értékes kincs közül az egyik az a női imakönyv, amelyet nyugodtan lehet luxus imakönyvnek nevezni. Ezt a ritkaságot mutatta be Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum igazgatója, de szóba került még a digitalizálás is, mint az értékek mentése.
Milyen különlegességei vannak ennek az imakönyvnek?
Több is van, ezek egyike az, hogy felsorolja a női kötelezettségeket. Ilyenek azok, amiket a kenyérsütés során kell megtenni, de szerepel még a mikvébe menés is.
Milyen kötelezettsége van egy nőnek a kenyérsütéskor?
A kenyérsütés során a tésztából le kell venni egy darabot, amit aztán a megfelelő áldás elmondása után a tűzbe kell vetni, el kell égetni. Ez a Szentélybeli áldozatnak az emléke.
A mikve?
A zsidó nőnek a menstruációt követő hetedik tiszta napon alá kell merülnie a rituális fürdőben, amit mikvének hívunk. Az imakönyv ábráján a nő egy dézsában ül, ez valószínűleg az élő vízben történő tisztulás előtti tisztálkodást mutatja be, ugye ebben a dézsában esővíz van, a képen ezt a jelenetet lehet látni. Az ábrán még lehet látni azokat is, akik segítik a nőt, hogy mindenütt érje őt a víz. Az imakönyvben szerepel még egy fontos kötelezettség is.
Ez melyik?
A legkönnyebb, a sábáti gyertyák meggyújtása. Itt is, ahol a többi kötelezettség ábrázolásánál is ott szerepel annak az áldásnak a szövege, amit el kell mondani a kötelezettség teljesítésekor. Azonban nem csak az áldás szövege olvasható, hanem az adott kötelezettségre, micvára vonatkozó instrukció is. Mindezt természetesen azon a nyelven, amit minden zsidó ember beszélt, ez pedig az úgynevezett judendeutsch.
Ezek a tárgyak, mint ez az imakönyv, mennyire tekinthetőek közkincsnek?
Az egyik ilyen luxus imakönyvünk, azt amelyiket férfiaknak szántak már online is elérhető és sok más is digitalizálva van. Szerencsére nem az összes, hiszen olyan sok kincsünk van, hogy mindent még nem tudtunk online elérhetővé tenni. Folyamatosan dolgozunk a digitalizáción és elárulhatom, hogy tárgyalunk az Izraeli Nemzeti Könyvtárral, hogy az ő portáljukon keresztül is elérhetővé váljanak a mi értékeink, hiszen nyilvánvalóan sokkal többen keresnek rajtuk keresztül héber nyelvű könyveket, kiadványokat, mint a mi honlapukon keresztül. Az is igaz, hogy reményeink szerint, ha ott is elérhetők lesznek az anyagaink, majd segítenek a digitalizálásban is. Visszatérve az imakönyvekre, amiket már megmutattam, ezek úgy néznek ki, mint a kódexek, ábrákkal együtt. Ezek a könyvek felvállalják azt, hogy kéziratok, nagyon szépek a kézírások, de nem akarnak mások lenni, mint amik, azaz XVIII. századi luxus imakönyvek.
Beszélt már az izraeli kapcsolatról, de itthon mennyire nagy az érdeklődés a kutatók részéről az ilyen kincsek iránt?
Eddig nem volt, azt remélem, hogy minden ilyen beszélgetés segít abban, hogy érdeklődni kezdjenek irántuk. Persze az is igaz, hogy ezekhez az imakönyvekhez olyan sokrétű tudás kell, ami azért nem általános Magyarországon. Úgy gondolom, ha minél többet digitalizálunk, minél többet teszünk elérhetővé, akkor lehet ezeket egy bizonyos szintig kutatni, érintés nélkül, már azért is, mert ezek nagyon érzékeny műtárgyak, ezért ha szeretnénk átörökíteni a következő generációknak, akkor nagyon óvatosan kell eljárnunk.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
