Teréz anya határellenőrzésre készül a UK és az EU között
Hammond szerint 2022-ig is eltarthat a Brexit
Jól láthatóan két erő feszül egymásnak a még fel sem állt May-kabinetben. A miniszterelnök asszony mielőbb átlátható viszonyokat akar teremteni a kilépés kapcsán, és gátat kíván vetni a szabad mozgásnak a UK és az EU között. Philip Hammond belügyminiszter szerint viszont a Brexit tovább tarthat, mint a második világháború.
Theresa May a Daily Express értesülése szerint szigorú határokat kíván szabni a migráció előtt az Európai Unióval folytatandó tárgyalásai alatt.
A lap forrásai szerint a konzervatívok új vezetője, akit Őfelsége, II. Erzsébet ma, szerdán bíz meg kormányalakítással, már listába szedte azokat az alapelveket, amelyeknek érvényesülniük kell a kormány politikájában, mielőtt bármiféle tárgyalások kezdődnének az ország jövőbeli kapcsolatairól Brüsszellel.
A lista első helyén szerepel, hogy London véget kíván vetni az EU-s polgárok szabad mozgásának az Unió és a UK között.
Theresa May arra is elszánta magát, hogy biztosítsa: az EU bíróságának többé semmiféle szupremáciája nem lehet az Egyesült Királyság jogrendszere felett.
Egy Mayhez közeli forrás azt mondta az Expressnek: ha volt a referendumnak egyértelmű üzenete, az az volt, hogy az emberek vissza kívánják kapni az ország határai feletti ellenőrzést. „Theresa abszolúte elszánta magát arra, hogy ezt véghezvigye.”
Theresa May a jelenlegi uralkodó megbízásából lesz II. Erzsébet tizenharmadik miniszterelnöke és Margaret Thatcher után a Downing Street második női lakója. Miután a kinevezést átvette, a miniszterelnöki rezidencia előtt intéz majd rövid üzenetet a nemzethez. Ezt követően haladéktalanul nekilát a kabinet összeállításának.
Theresa Maytől származik a mondás: „A Brexit: Brexit” – és ebből egyértelműnek tűnik, hogy a politikus a népszavazáson kifejtett akarat semmiféle csorbítására nem hajlandó.
Westminsteri bennfentesek találgatása szerint Priti Patel munkaügyi miniszter, a Vote Leave kampány egyik főembere komoly megbízatást fog kapni a Brexit-tárgyalások lebonyolítására felálló csapatban. A lebonyolításra külön minisztérium létesül, az illetékesek már dolgoznak azon, hogy erre kijelöljék a Whitehall megfelelő irodáit.
Maynek volt egy-két szava a parlament feloszlatását és új választásokat követelő ellenzéknek is. „A Munkáspárt a csőd szélére sodorta az országunkat, ezt pedig soha többé nem engedhetjük meg nekik. Vezesse bár őket Tony Blair, Gordon Brown vagy Jeremy Corbyn: amikor a Munkáspárt virágzik, az ország szenved. Úgyhogy tegyünk afelől, hogy ne virágozzanak. Kettőzzük meg erőfeszítéseinket. És legyünk biztosak abban, hogy ezt az időt jól használjuk fel, megszerezzük a számunkra szükséges támogatást négy éven belül, és nem csak, hogy nyerünk, de nagyot nyerünk” – célzott a 2020-as választásokra.
Egy forrás szerint elkapkodni semmiképp nem akarja a May-kormány sem a Lisszaboni Szerződés 50. szakaszának életbe léptetését – ez jelenti majd az EU formális elhagyását –, mivel tisztában van azzal, hogy a migráció és a bevándorlás kapcsán a lehető legjobb megállapodást kell Brüsszeltől kicsikarnia, ami viszont időbe telik. Ezért a célokat lépésről lépésre kívánja elérni, ami évekbe telik.
Ugyancsak hosszú, évekig tartó átmenetről beszélt Philip Hammond belügyminiszter, aki azt állította, a tárgyalások akár hat évnél tovább is tarthatnak. Hammond, aki az EU-ban maradás mellett kampányolt Cameron oldalán, az új kormányban is benne lesz, de helyet cserél George Osborne jelenlegi pénzügyminiszterrel.
Hammond indoklása szerint, amelyet Alex Salmond korábbi skót kormányfő kérdéseire válaszolt, a hosszadalmas kilépést egyebek közt az indokolja, hogy huszonhét uniós tagállammal kell tárgyalni, azután pedig a megállapodásokat egyenként mind a huszonhét ország törvényhozásának ratifikálnia kell. A belügyminiszter szerint a legoptimistább forgatókönyv szerint is négy évbe telik ez, de a hat év sem lehetetlen.
A Lisszaboni Szerződés 50. szakasza értelmében azonban nem adatik ennyi idő. A dokumentum két esztendőben maximálja a tárgyalások lebonyolítását a maradó tagállamokkal. Nyilvánvalónak tűnik, hogy amikor ezt megfogalmazták, senkinek nem fordult meg a fejében, hogy valaki is ki akarna lépni egyszer az EU-ból. Nem tisztázott az sem, hogy bármilyen egyezséget ratifikálnia kell-e az Európai Parlamentnek vagy az Európa Tanácsnak.
