Hitközség a számok nyelvén
Kunos Péter, a Mazsihisz és a BZSH ügyvezető igazgatója, egy komoly apparátus vezetője beszélt a feladatairól, az őt érő kihívásokról, valamint a számokról is. Szóba kerültek még a temetők helyzete, de a diplomák értéke is.
Igazgató úr, mivel foglalkozik a Mazsihisz?
Inkább úgy lehet ezt a kérdést feltenni, hogy mivel nem. A Mazsihisz az élet minden területét átfogó tevékenységet fejt ki, akár úgy is lehet fogalmazni, ha nem is a születéstől, de bölcsődétől kezdve egészen a temetőig. A Mazsihisznek, illetve a BZSH-nak van bölcsődéje, óvodája, általános iskolája, gimnáziuma és van egyeteme. Ez az oktatási rész. Van kórháza, ez a Szeretetkórház, van szociális otthona, a fogyatékkal élők otthona, van népkonyhája, vannak idősek klubjai, ez leginkább Budapesten. Van tizenkét zsinagógai körzet, szintén Budapesten. Vannak vidéki szervezeteink, itt a Mazsihisz jelen van. Mindez annak ellenére, hogy a vidéki magyar z6sidóság létszáma erősen megfogyatkozott a II. világháborúban. Vannak jelentős, nagy taghitközségek, mint Szeged, Pécs, Miskolc, Debrecen. Vannak ott is, ahol sok ember nem is gondolná, mint Sopron, Mosonmagyaróvár, Kecskemét és még sorolhatnám. Ha azt mondjuk, hogy ezeknek a vidéki hitközségeknek nincs más dolguk, mint őrizni az elhurcoltak emlékét, azokról, aki jelentőset alkottak a XIX. századtól kezdve, akkor már nagyon fontos missziót töltenek be, de ide lehet sorolni a temetők gondozását is. De ennél sokkal többet tesznek a vidéki közösségek.
Az Önök szervezetéről sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy nem demokratikus. Az eseményeket nagyobb botrányok előzték meg, így azt lehetett tapasztalni, amikor Önök összegyűlnek, akkor megjelennek a kamerák, mikrofonok. Mostanában ebből kevesebb van, legutóbb a gazdasági évet zárták le. Mi is történt ott?
Alakult egy számvizsgáló bizottság, amelynek a tagjai a közgyűlésen olyan dolgokban is véleményt nyilvánítottak, amiről nem kellett volna, de legalább előtte jó lett volna, illet volna leülniük az ügyvezető igazgatóval vagy a pénzügyi apparátus vezetőjével. A közgyűlésen elmondták a tanácsaikat, azokat a kifogásaikat, amelyek részben nem léteztek, részben meg már rég megvalósultak.
Ön akkor válaszolt is ezekre.
Igen, így utólag azt mondom, talán túlságosan is keményen. Belátom, hogy nem voltam elég politikus, kikértem magamnak egyes mondatokat.
Ez abból adódott, hogy egykor egy bank vezérigazgatója volt és ebből következően a lényegi kérdésekre koncentrál?
Remélem, hogy igen, de nem csak a banki szektorban eltöltött évek predesztinálnak erre, hanem előtte a pénzügyi vezetésben betöltött szerepem, hiszen voltam pénzügyminisztériumi államtitkár is.
Akkor Ön politikus volt?
Az nem politikusi szerep volt, a miniszter volt a politikus, az államtitkárnak pedig az apparátus vezetésében kellett szerepet játszania. De ennek előtte is voltak olyan funkcióim, ahol kisebb-nagyobb csapatok irányítás volt a dolgom.
Akkor még felvették, most pedig megválasztották Önt.
Ez igaz, de annak idején az érdemek alapján is kaphatott az ember feladatot, megbízást.
Visszatérve a közgyűlésre, elmondták a véleményüket, Ön válaszolt, helyretéve az elhangzottakat, de mi történt másnap?
Semmi, ugyanúgy felkelt a nap, szép napra is virradtunk. Az történik majd, hogy újból előterjesztjük a már beadott anyagot, de most is jelzem, nem változtatunk rajta egy sort sem. Ha a számvizsgáló bizottság és az általuk felkért szakértő is megállapítja, hogy nálunk minden rendben van, akkor ez elfogadásra kerül Onnantól kezdve mindaz amivel kapcsolatban rossz hírét költötték a BZSH-nak, visszájára sül el. Voiltak hangok, amelyek szerint a BZSH nem pályázhat sehová, mert nincs lezárt pénzügyi éve, de szerencsére ezt a közgyűlést követte a Mazsihisz hasonló rendezvénye, ahol nagy többséggel fogadták el a szintén általam beterjesztett beszámolót. A BZSH esetében is az volt a hiba, hogy nem mindenkinek sikerült kellően elmélyedni a bonyolult költségvetési zárszámadásban.
Rövidesen megkezdődik a Rumbach utcai zsinagóga megújítása. Mit kell erről tudni, honnan van rá forrás?
Már elkezdtük a munkát, ennek előzményi is v annak. A felújítás nagyban összekapcsolódik a fejünkben az Együttélés Háza projekttel. Itt a zsidó-keresztény együttélésnek a tárgyi dokumentumai és mindenféle egyéb dokumentumai kerülnek egybe egy múzeumjellegű intézménybe. Bemutatnánk mindazt, ami alátámasztja ennek az együttélésnek a pozitívumait és természetesen a negatívumait. Ez lenne a Rumbach zsinagóga fő funkciója, de mi bízunk abban, hogy ha újjávarázsoljuk a zsinagógateret, akkor létrejöhet újra az a közösség, amely egykor egy erős status quo ante közösség volt. Ha ez netalán nem is valósul meg, akkor is a szakrális tér is rendelkezésre áll majd. Ami a forrást illeti, ez egyértelműen állami pénz lenne, már erre az évre kaptunk körülbelül 500 milliót, ennek az elköltésével van gondunk, bármennyire is ritkán lehet ilyet hallani. Azért, mert a jó gazda módjára használjuk fel, a szigorú közbeszerzési és egyéb szabályok betartásával. Ameddig a tervező munka nem jut el abba a stádiumba, hogy már kivitelezőt is pályáztassunk, mi inkább tovább dolgozunk a projekten. Szerencsére kaptunk is határidő-módosítást ennek a félmilliárd forint elköltésére. Arra számítunk, hogy a következő évben a kormány egy nagyobb ö9sszeget különít el a zsinagóga, az Együttélés Háza projekt kivitelezésére, úgy, hogy eljuthatunk oda, megpályáztathatjuk az építészeti részt is, meg azokat az elemeket, amiknek köszönhetően ez a ház olyan lesz, amilyen nincsen sehol.
Ez a projekt akkor nem csak a zsidó közösséget szolgálja, hanem javítja a főváros, az ország imidzsét is, a sok tízezer turistát, akik ellátogatnak ide.
Természetesen erre számítunk, hiszen számunkra ez egyben egy turisztikai látványosság is lesz. Nem csak a múzeum, hanem az épület is, amely Otto Wagner fantasztikus építész alkotása, amelybe ha csak benéz valaki, akkor olyat lát, amilyet kevés helyen láthat a világon.
Akkor ki lehet jelenteni, hogy az épített örökségek tekintetében egészen kiválóak a kormányzattal való kapcsolatuk. De más területeken is vannak kapcsolatok. Bár azt mondta, Ön nem politikus, de mégis, hogyan állnak a kormányzattal?
A Mazsihisz politikamentes szervezet, nem is lehet más. Persze van hivatalos véleménye a szervezetnek sok mindenről, amikor a Mazsihisz elnöke, vezetése nyilvánul meg.
Visszatérve a vidéki közösségekre. Azt mondják, nem csak az a baj, hogy kevesen vannak a vidéki zsidók, de ezek a közösségek messze is vannak a fővárostól, hogy tudják az ott folyó munkálatokat segíteni, ellenőrizni? Lehet beszélni a miskolci, a szegedi, a debreceni felújításokról is.
Nagyon fontos projektek ezek, nem csak Pesten a Rumbach zsinagóga, hanem a miskolci zsinagóga felújítása is zajlik éppen. Ott az eddigi szerződések alapján a feladat az életveszély elhárítása, mi is igyekszünk ebben a projektben segíteni, közreműködni. A munkálatok jelenleg olyan stádiumban vannak, hogy amit mi egykor gondoltunk, az időben, pontosan halad, az örökségvédelmi Hatósággal egyeztetve. Ez a projekt 450 milliós állami támogatásból valósul meg. A szegedi gyönyörű zsinagógáról is el kell mondani, jelentős kormánytámogatással épül, szépül. Első lépésben kaptunk 50 millió forintot a legsürgetőbb feladatokra, mint a beázások megszüntetése, egyéb helyreállításokra. Jelenleg a második szakasz van folyamatban, itt 950 millió forint állami támogatás áll a rendelkezésünkre. Ezt az összeget arra költjük, hogy a zsinagóga kívülről olyan legyen, mint fénykorában, valamint helyreállítjuk a híres kertjét is.
Mi újság Debrecenben?
Ott már megvalósultak a beruházások két-három lépésben, a zarándokturizmussal kapcsolatban vannak elképzelései a helyi közösség elnökének. Azt nem tudom, hogy ez beleillik-e abba a programba, amit a kormány nemrégiben hirdetett meg a vallási turizmus fejlesztése tárgyában, még nem lehet tudni. A kormány összesen 7.5 milliárd forintot fordít erre a célra. Mi is azon dolgozunk, hogy azokat a zsidó zarándokhelyeket hozzuk rendbe, ahova Jahrzeitkor 4-5 ezer ember érkezik Amerikából, Izraelből, számos más helyről az egykori csodarabbikra emlékezve. Abban biztosak vagyunk, hogy Miskolc lehet egy olyan állomás, ahol megállhatnak. Megfelelő feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy eltöltsenek néhány órát. Abban nem hiszünk, hogy ott a temető látogatottsága nőne. A látogatók Bodrogkeresztúrra, Nagykállóra, Sátoraljaújhelyre mennek tovább. Vannak másutt is ilyen helyek, mint például Makón is.
Ott sikerült már megoldani a parkolást a temetőnél?
Makón többről van szó, az odavezető utat kell használhatóvá tenni.
Mik a tervei, a sok-sok támogatást felhasználva kell működtetni a hitközséget. Vannak rászorulók, Holokauszt túlélők, akiket támogatni kell, nem beszélve az egyre növekvő egészségügyi és oktatási szerepvállalásról.
Komoly gondokat jelent ez, nem elsősorban a túlélőkről, akiknek a száma sajnos egyre fogyatkozik, viszont elég széles körű a rászorulók száma. Ezzel nagyon sokat kell foglalkoznunk, a gondunk itt a rendelkezésre álló források hiánya. Miközben az állam támogatja a nagyberuházásokat, az összeg, ami nekünk az örökjáradék címén a rendelkezésünkre áll, az ilyen feladatokra nem nyújt elegendő fedezetet. Öt évvel ezelőtt egy szerencsétlen intézkedéssel ránk kényszerítették azt, hogy mai áron kb. 200 millióval rövidítették meg a büdzsénket. Ha lehet ilyet mondani, pont ez hiányzik arra a célra, hogy a szociális feladatainknak maximálisan tegyünk eleget. Mond hatják, hogy ez a döntés azt a célt szolgálta, hogy minden zsidó felekezet élhessen, de hozzá kell tennem: valakinek vannak intézményei, amelyeknek a működtetése pénzbe is kerül.
Említette a bölcsődétől az egyetemig vezető utat, de mi van utána? A végzettek el tudnak helyezkedni a diplomájuk megszerzése után?
Amennyiben az OR-ZSE-ra gondolunk, akkor meg kell jegyezni, rabbi hiányunk van. Jó lenne, ha a Scheiberbe járók a gimnázium után elmennének rabbinak tanulni hét éven keresztül, nekik biztos állást tudunk kínálni. Az egyetemen a szociális munkás szakon az a jellemző, hogy annyira szükség van rájuk, hogy már nekünk nem jut a nálunk végzett diplomásokból. Az a diploma, amit az OR-ZSE állít ki, az nagyon értékes, sok területen felhasználható.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter