Fedezd fel a héber nyelvet!
Minden nyelv egyik leggyakrabban használt fogalma az állással kapcsolatos. A héber ezt az ÁJIN – MEM – DÁLET (ע-מ-ד) gyökkel fejezi ki.
Az „áll” ige hímnemben: oméd (עוֹמֵד), nőnemben: omedet (עוֹמֶדֶת).
Az „állni” főnévi igenév: láámod (לַעֲמֹד).
Ha nem tolakodtam, hanem sorban álltam, akkor elmondhatom, hogy ámádti bátor (עָמַדְתִּי בַּטּוּר). A tor (טור) jelenti a sort.
Az állás, mint testhelyzet: ámidá (עֲמִידָה).
Az emdá (עֶמְדָה) álláspontot is, helyzetet is jelent, de állóhelyet is.
Állta a szavát: ámád böhávtácháto (עמד בהבטחתו), nőnemben ámdá böhávtáchátá (עמדה בהבטחתה) – ahol a hávtáchá ígéretet jelent.
Aki ellenállt a kísértésnek, másképpen kiállta a próbát, az ámád bániszájon (עָמַד בַּנִּסָּיוֹן); nőnemben az ámdá (עָמְדָה) alakot használjuk. A niszájon kísértést, a modern héberben kísérletet jelent.
Aki helyt állt a vizsgán – az élet vizsgáján is – az ámád bámivchán (עָמַד בַּמִּבְחָן) – nőnemben itt is ámdá (עָמְדָה) a múlt idejű ige. Ami viszont kiállta az idők próbáját, arra azt mondjuk: ámád bömivchán házmán (עָמַד בְּמִבְחַן הַזְּמַן) – a zmán (זמן) jelentése: idő.
Ha valami napirenden van, akkor ezt így mondjuk: ámád ál háperek (עָמַד עַל הַפֶּרֶק).
Innen már nincs is messze az oszlop, ami héberül ámud (עַמּוּד). Nem csak az építészeti elem, hanem a könyvben, újságban, táblázatban megjelenő függőleges tagolás is.
Újságot, könyvet író ember gyakran találkozik a „tördelés” fogalmával, ami a nyomtatott anyag betűsorai, oszlopai és a képek, rajzok elrendezését jelenti. Héberül ez imud (עִמּוּד).
A máámád (מַעֲמָד ) pozíciót, társadalmi helyzetet jelent. A Szináj hegyi kinyilatkoztatás héberül Máámád Hár-Szináj (מעמד הר סיני).
Visszatérve az oszlophoz és az egyiptomi kivonuláshoz: a sivatagban maga az Örökkévaló ment a héberek előtt: éjjel mint tűzoszlop – ámud háés (עמוד האש), nappal mint felhőoszlop – ámud heánán (עמוד הענן), és mutatta az utat (Mózes 2. könyve, 13. fejezet, 21. és 22. vers).
Az egyik legfontosabb erkölcsi tanítás a társadalmi szolidaritásról szól, Mózes 3. könyvében: Ne maradj tétlen felebarátod vérénél – Lo táámod ál dám réechá (לֹא תַעֲמֹד עַל דַּם רֵעֶךָ); vagyis az életveszélyben lévő ismeretlen mellett sem szabad közömbösen továbbmennünk, még akkor sem, ha önmagunkat veszélyeztetjük. Ez annyira fontos, hogy a mondat így végződik: én vagyok az Örökkévaló.
Az utóbbi idők terrortámadásainál nem is egy esetben avatkoztak be közelben álló katonák vagy civilek és mentettek életeket, többször saját testi épségük árán. ◙
HÉBER NYELVOKTATÁS:
Halmos László
052-3260834
Bejegyezte: Halmos László
