„A téma szó szerint az utcán hever” – Tas Krisztián szerint közterületi válságot okozott a palackvisszaváltás
A Pirkadat július 29-i adásában M. Kende Péter Tas Krisztiánnal, a Településfejlesztési Szövetség képviselőjével beszélgetett a palackvisszaváltási rendszer budapesti következményeiről. A szakember szerint a hulladékcsökkentést szolgáló rendszer önmagában indokolt, ám a turizmus, az elszegényedés, a lakhatási válság és a hiányos szociális ellátás együttesen súlyos közterületi problémát hozott létre.
Három folyamat egyszerre erősítette fel a válságot
Tas Krisztián úgy látja, Budapesten „tökéletes vihar” alakult ki. Egyszerre jelentkeznek a társadalompolitikai problémák, a Covid után gyorsan visszatérő turizmus és a palackok után járó ötvenforintos visszaváltási díj következményei.
A drogprevenció, a rehabilitáció és az ártalomcsökkentés alulfinanszírozottsága, a tömeges elszegényedés, a lakhatási nehézségek és a rendőrhiány már önmagukban is komoly feszültségeket okoznak. A palackok készpénzben kifejezhető értéke azonban új megélhetési lehetőséget teremtett az utcán élők és más rászorulók számára.
„A téma szó szerint az utcán hever, és nem csak képletesen” – fogalmazott.
Az uniós rendszer nem függeszthető fel egyszerűen
A betétdíjas rendszert több belvárosi polgármester is bírálta, Soproni Tamás pedig a felfüggesztését is felvetette. Tas szerint ez jogilag aligha járható út.
A palackvisszaváltás bevezetését az Európai Unió csomagolási hulladékra vonatkozó szabályozása írja elő. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztó készpénzben vagy azonnali átutalással visszakapja a palackdíjat.
A rendszer környezetvédelmi célja helyes: kevesebb csomagolási hulladék kerüljön a lerakókba. A városi működésben azonban Tas szerint olyan mellékhatások jelentek meg, amelyekre a szabályozás nem adott megfelelő választ.
Milliárdok heverhetnek a budapesti kukákban
Tas saját becslései alapján a budapesti agglomerációban évente három–hat milliárd forint értékű visszaváltható palack kerülhet társasházi kukákba és közterületi szemetesekbe.
A turisták általában nem keresnek automatát azért, hogy a városnézés alatt elfogyasztott egy-két ital palackját visszaváltsák. A flakonok ezért a közterületi kukákban kötnek ki, amelyek így jelentős bevételi forrássá váltak.
„Budapest közterületi szemetesei nagyon sok rászoruló ember számára aranybányát jelentenek” – mondta.
A palackok miatt vidékről is érkeznek gyűjtők Budapestre. Tas ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a palackgyűjtőket, a hajléktalan embereket és a közterületen szerhasználókat hiba volna egyetlen csoportként kezelni, még ha vannak is átfedések közöttük.
Nem minden turistaváros vállalta a rendszert
Tas bemutatott egy összehasonlítást Európa húsz legjelentősebb turisztikai célpontjáról. A városok számát tekintve körülbelül a felükben működik visszaváltási rendszer, a vendégéjszakák alapján viszont a turistaforgalom közel kétharmada olyan településekre jut, ahol még nincs ilyen megoldás.
Párizs, Róma, Barcelona és Madrid országai eddig óvatosak voltak a bevezetéssel. Tas szerint Dublin, Amszterdam és Budapest példáján látható, milyen közterületi zavarokat okozhat egy rosszul előkészített rendszer.
A magyar működtetés pénzügyi szempontból sem sikeres: a MOHU számára a rendszer a beszélgetésben idézett számítás szerint évente jelentős veszteséget termel.
Méltóbb megoldás kellene a kukák átkutatása helyett
Tas olyan zárt, kifejezetten palackok számára kialakított gyűjtőedények telepítését javasolja, amelyekbe bedobni lehet a flakonokat, de kivenni már nem.
A palackok ellenértékét ellenőrzött módon szociális célokra, például hajléktalanellátásra, drogprevencióra vagy ártalomcsökkentésre lehetne fordítani.
Szerinte méltatlan helyzet, hogy a társadalom hallgatólagosan arra kényszerít embereket, hogy szemetesekből szerezzék meg a megélhetésükhöz szükséges pénzt.
A becsült többmilliárdos összeg nagyságrendje megközelíti azt, amit a főváros hajléktalanellátásra fordít. „Ennek a pénznek valóban a rászoruló embereknél lenne a helye, de egy sokkal biztonságosabb és méltóbb módon” – jelentette ki.
A lakossági felelősség sem kerülhető meg
A rendszer átalakításáig Tas szerint mindenkinek vissza kellene vinnie a saját palackjait az automatákhoz. Aki egyszerűen a kukába dobja őket, az akaratlanul is fenntartja a társasházi tárolók feltörését, a közterületi szemét szétszórását és az ebből származó pénz káros célokra fordítását.
A szelektív hulladékgyűjtéshez is további oktatásra volna szükség. Sok társasházban a papírdobozokat nem hajtják össze, a különböző hulladéktípusokat pedig összekeverik, ezért a tárolók gyorsan megtelnek.
Tas Krisztián szerint a visszaváltási rendszer megszüntetése helyett annak városi környezethez igazított továbbfejlesztésére van szükség. A következő lépés azoknak a külföldi példáknak a megvizsgálása lehet, amelyek már közelebb jutottak a palackok visszagyűjtésének közterületi károk nélküli megszervezéséhez.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
