K”K,
Behukotáj hetiszakasz 2. kommentár, 5776. Ijár 22.
Ha úgy tűnik, hogy elérkeztünk a Rási által említett lejtő aljára (“megtagadja Istent”), akkor feltétlenül érdemes eltűnődni a felfelé vezető út lehetőségén. Jöjjön Goldziher első tanácsa, aki alapvetően fontosnak tartotta kijelenteni, hogy a “zsidósággal tudniillik nem mint holmi archeológiai kérdéssel fogunk foglalkozni…mely a jelenkorral élő kapcsolatban nem áll, de még a puszta kegyelet tárgyául sem fogjuk tekinteni…mely nem volna egyéb, mint szentimentális visszahatás, melynek egyébként nem volna lényeges tartalma…sem antiquitás-nak, sem reliquiá-nak nem fogjuk nézni, hanem fogjuk tekinteni élő szervezetnek, melyben egyéni részünk van és melynek részei vagyunk, mely nem pusztán tudományunk, hanem életünk, nem leltára a múltnak, hanem légkör, melyben lélegzünk és vagyunk…Nem úgy tekintünk hátrafelé a múltba, mint a bibliai Lót felesége, e visszapillantáskor sóbálvánnyá váljunk, hanem a régiség tényeiből és a fejlődés menetéből tanulságot fogunk levonni a jelenre és mi még fontosabb, a jövőre nézve”.
Szép napot mindenkinek!















