Madrid újabb britellenes provokációja Gibraltár miatt
Minőségileg egyre újabb és újabb szintet lép a Gibraltár miatti angol-spanyol feszültség. A Gibraltárba tartó külügyminisztert, Philip Hammondot szállító Royal Air Force gép nem repülhetett be spanyol légtérbe, és arra kényszerült, hogy Portugália felett kerüljön. „Meddig dörgölőzünk még a spanyolok lábához?”, kérdi egy képviselő. „Az arcukba kéne vágni az ajtót.”
A külügyminiszter hivatalos látogatást tett Gibraltárban, hogy az Európai Unióban való maradás vagy kilépés következményeit az ottani vezetéssel megtárgyalja, amikor Spanyolország jónak látta, hogy ellenségesen reagáljon Hammond útjára.
A spanyol hatóságok pontosan tudták, hogy Hammond azon a gépen van, amelynek nem engedélyezik a behatolást a légterükbe.
Hammond kerülni kényszerült Portugália felé
Spanyolország rendszeresen tilt ki légteréből brit katonai gépeket 1989 óta, amennyiben azok végső úticélja Gibraltár. Ezzel tiltakoznak a Szikla szuverenitása ellen. További ellenséges gesztusként fogható fel, hogy Rafael Catala spanyol igazságügyi miniszter, aki ott volt Londonban az antikorrupciós csúcson, távol maradt David Cameron fogadásáról, amelyet a miniszterelnök a Downing Street 10-ben adott.
Hammond arra hívta fel a gibraltáriak figyelmét, hogy amennyiben a június 23-ai referendumon a kilépésre szavaznak, az Egyesült Királyság onnantól fogva nem lesz abban a helyzetben, hogy megvédje érdekeiket. Ugyanakkor Andrew Rosindell tory képviselő – a Brit Tengerentúli Területek és Koronafüggőségek Összpárti Parlamenti Csoportja elnöke – arra figyelmeztetett, hogy amennyiben Gibraltár a maradásra szavaz, tíz éven belül Andalúzia EU-s régió részévé válhat a lagymatag brit hozzáállás miatt.
Andrew Rosindell Gibraltáron
„Szomorú”, mondta a képviselő, „hogy még egy többségi konzervatív kormány esetén is a külügyminisztériumunk továbbra is a spanyolok lábához dörgölőzik, ahelyett, hogy az arcukba vágná az ajtót. Amíg Nagy-Britannia azt a benyomást kelti, hogy nem vagyunk száz százalékig elkötelezettek, hogy van helye bármiféle tárgyalásnak a szuverenitással kapcsolatban, a spanyolok továbbra is úgy fognak viselkedni, ahogyan viselkednek, és a kapcsolatok alacsony szintűek maradnak. Szégyenteljes, hogy Spanyolország így bánik egy NATO-szövetségessel, és közben mi nem teszünk egyebet, mint diplomáciai jegyzékeket küldözgetünk vagy berendeljük a spanyol követet.”
Várakozások szerint a gibraltáriak a maradásra szavazna a jövő hónapban, ugyanakkor a félszigeten szinte senki nincs, aki spanyol fennhatóság alatt szeretne élni. Fordítva már más a helyzet, Spanyolországból tízezrek ingáznak dolgozni Gibraltárba, és a spanyol határőrizeti szervek időnként azzal szórakoznak, hogy készakarva lassítják az átjutást.
Határnyitásra várakozó kocsisor a spanyol-gibraltári határon
Madrid már fenyegetőzött Gibraltár szárazföldi blokádjával arra az esetre, ha az Egyesült Királyság megszavazza a Brexitet. Korábban Francisco Franco generalisszimusz, teljhatalmú diktátor idején, 1969-ben zárták le a határokat, s azok zárva is maradtak egészen 1982-ig, jóval Franco halála után is.
Spanyolországnak angolszász-fóbiája lehet mostanában, mivel a Hammondnak kiosztott madridi pofon egy héttel követte azt az incidenst, amelynek során egy amerikai atomtengeralattjáró és egyetlen kísérője, egy angol őrhajó támadással fenyegetett meg egy spanyol hajót, amely meg akarta akadályozni, hogy gibraltári brit vizekre befusson.
Brit őrhajó gibraltári vizeken
Az Egyesült Államok már évek óta nehezményezi, hogy Spanyolország 2011 óta engedélyezi, hogy a gibraltárihoz igen hasonló, azzal szemben lévő észak-afrikai enklávéja, Ceuta kikötőjében ötvenhét orosz tengeralattjáró és hajó állomásozzon. Ez az orosz ütőerő a kelleténél közelebb van a gibraltári brit Állandó Egyesített Műveleti Támaszponthoz.
Joe Pitts: le kell állítani a spanyolokat
Joe Pitts republikánus kongresszusi képviselő javaslatot nyújtott be, melyben sürgette: Washington formálisan is beszélje le Spanyolországot e gyakorlat folytatásáról. „Az orosz haditengerészet jelenléte a gibraltári brit territoriális vizekhez közel számottevő hírszerzési és biztonsági kockázatot jelent az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal és a NATO-szövetséggel szemben.”
