A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:10 óra, az ünnep kimenetele: 21:28 óra.

A Tórából ezen a héten az „Böhár” (Mózes 3. 25:1-26:2.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

A belzi Rabbi Áháron szerint „a smitá törvényeinek bevezetésénél írja a Tóra, hogy „tartson a föld szombatot az Örökkévalónak” (25:2), amiből megtanulhatjuk, hogy a mezőgazdasági munkák szüneteltetése nem a talaj javítására okán lett elrendelve, hanem Isten utasítására. Miként ez a micva is a Teremtő miatt (és nem valamilyen praktikus okból) adatott, ugyanígy az összes többi is kizárólag Miatta kötelezi Izrael fiait”.

Ezzel cseng egybe a Talmud (Szanhedrin 39a) tanítása: „A Szent Áldott Ő így szólt Izraelhez: „Vessetek hat évig, és szüneteltessétek a hetedikben, azért, hogy megtudjátok: a föld az Enyém!”

A szidra részletesen ismerteti a hetedik (Smitá) és az ötvenedik (Jóbél) év törvényeit. Minden hetedik esztendőre parancsba kaptuk, hogy hagyjuk megműveletlenül a földeket. „A hetedik évben azonban szombati nyugalom legyen a föld számára, szombat az Örökkévalónak” (25:4).

Látható, hogy a hetedik évet a Tóra összekapcsolja a szombat előírásával. Egy magyarázat szerint közös vonása a két micvának, hogy anyagi veszteséggel járnak, azonban a parancsolatok megtartása által keletkezett hiány végül haszonként jelenik meg életünkben, lévén az Örökkévaló áldását hozza magával.

A smitára vonatkozik a következő mondat: „Én rendelem áldásomat számotokra a hatodik évben és meghozza a termést három évre” (25:21), míg a sábát áldása így hangzik: „És megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt” (1Mózes 2:3).

A sábesz és a smita eszméje Magyarországon különösen radikálisnak számíthat, hiszen mindkettő meghatározó jellemzője, hogy egy errefelé szinte ismeretlen fogalom, a hosszú távú tervezés lehetőségét kéri és kínálja.

A cionista elkötelezettségű rabbik egyik legnehezebb feladata volt, hogy szándékaiknak megfelelő tórai alátámasztást találjanak. Minden lehetőségre figyelniük kellett, különösen a földhöz (Országhoz) kapcsolódó előírásokra, például így: „Szenteljétek meg az ötvenedik évet, hirdessetek szabadságot az ország minden lakójának, jóbél az… ki-ki az örökségéhez és ki-ki a családjához térjetek vissza” (25:10).

Rabbi Smuel Mohliber a vallásos cionizmus egyik szellemi atyja mondta egy alkalommal Bialiśtok városában a zsinagógában összesereglett embereknek: „a hosszú és nehéz diaszpóra, melyben Izrael népe van meggyengítette és lazította egyebek mellett a családi kötelékeket is. Az idő múlásával jellemző lett, hogy a fiak eltávolodtak családjaiktól, az atyák örökségét megvetették. De ha sikerül visszatérnünk a földre és megújulhatunk őseink országában, biztosak lehetünk, hogy nem csak birtokukhoz, hanem családjaikhoz is visszatalálnak a tékozló fiak.

A fenti vers segít megértetni, hogy a földhöz visszatérve újra birtokba vehetjük az atyák által ránk hagyott szellemi javakat is”.

Darvas István rabbi / OR-ZSE