Nyissuk meg szíveinket az örömnek – Heisler András pészachi üdvözlete

A szabadságot igazán azok érzik bőrük minden egyes pórusán, lelkük minden rezdülésével, akik ismerték-ismerhették az alávetettséget és a szolgaságot. A sokat megélt, sokszínű és mégis egységes magyar zsidóság ma éjjel megkezdi a szimbolikus kivonulást Egyiptom földjéről, a Szolgaság Házából.

Amikor elindulunk, amikor elhagyjuk azt, amit ismerünk azért, amiben csak bízunk – ez a pillanat a szabadság születése a bibliai hagyomány szerint. Ahogy Ábrahám hagyta el atyái földjét, hogy új nép atyja legyen, és ahogy Mózes népe indult el a szabadság felelőssége, a Tízparancsolat, a Szináj hegye felé, úgy kell járnunk nekünk, a kései nemzedékeknek is a nyomukban. Nem feledve, hogy a hagyomány összeköti a kivonulást a Tízparancsolattal, a szabadságot a felelősséggel és nem feledve soha, hogy „a Fáraó földjén rabszolgák voltunk”, hogy azért kell szeretnünk az idegent, a jövevényt, mert mi magunk is jövevények voltunk Egyiptom földjén, amíg az Úr erős kézzel, kinyújtott karral kivezetett Bennünket, igen, Bennünket onnan.

Nagy felelősség van rajtunk, és nagy lehetőségek kapujában állunk: a 21. század, amelynek nemrég nekivágtunk, nehéznek, de ígéretesnek tűnik, amilyen őseink bolyongása volt: meg kell keresnünk és értenünk nekünk, magyar zsidóknak először egymást, azután honfitársainkat, segítenünk a régió apró zsidó közösségeit és közös hazánk, Európa veszélyeztetett zsidóságát.

Pészáh a hit és a szabadság ünnepe. E két, közösségünk tagjai számára mással nem helyettesíthető fogalom egyénenként eltérő mértékben, de szervesen kapcsolódik életünkhöz.

A sokszínű magyar zsidóság sokféleképpen tartja egyik legnagyobb ünnepünket. Vannak, akik közösségben, mások családi körben. Vannak, akik az askenáz étkezési szokások szerint és vannak, akik másképpen. Sokunk születésünktől kezdve, de olyanok is lesznek, akik idén először találkoznak vele.

A Pészach lényege az, hogy újra jelenné teszi a múltat, a Hagada, amelyet ma felolvasunk, voltaképpen űrlap, ha tetszik, sorvezető: nekünk kell megtöltenünk a mesét eleven, közös életünkkel, hogy a szolgaság és a szabadság mai formáiról beszélhessünk.

És mindenekelőtt meg kell nyitnunk ma este szíveinket a legnagyobb micvának: az örömnek.

Mert – erre emlékeztet minket a Széder-asztalon Éljáhunak, a Messiás előhírnökének serlege – a szabadságba tartó utunk végső soron a Megváltás felé vezet.

Boldog és kóser pészachot kívánok a sokszínű magyar zsidóság minden tagjának:
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke