Hetiszakasz: Tázriá פָּרָשָׁת תַזְרִיעַ
2016. április 3 – 9
Jelentése: Teherbeesés
körülmetélés
„És a nyolcadik napon metéld körül előbőrének húsát”(12:3). A circumcisiot követő micvalakoma alkalmával szokás énekelni a következőket: „a Könyörületes áldja meg a gyermek apját és anyját… tegye érdemessé őket, hogy felneveljék, megneveljék, bölcsességgel ruházzák fel…”.
Ezzel kapcsolatban merült fel a kérdés: mivel a gyermek (meg)nevelése korábban kezdődik, akkor miért mondjuk, hogy „felneveljék, megneveljék”, hiszen a fordított sorrend logikusabbnak tűnne?
Rabbi Jehosua Leib Diszkin válasza nagyjából így szól: életünk során tapasztalhatjuk, hogy az esetek többségében a kisgyermekek nevelése ha nem is könnyebb, de lényegesen kevesebb konfliktussal jár, mint a nagyobbaké…ezért énekeljük a szeuda során ebben a sorrendben a szavakat, mert nincs nagyobb áldás a gyereknevelésben annál, ha a szülői intelmek nagyobb (kamaszodó) gyermekeiknél is meghallgatásra találnak.
kóser állat
A Ramban úgy vélte, hogy a kásrut racionális alapokon nyugszik, ezért is gondolhatta a következőket: „A múlt héten Smini hetiszakasza a tisztátalan állatok törvényeivel fejeződött be, a mostani pedig a fiú- vagy lánygyermeket szülő nő tisztátlanságával kezdődik. E témák és szakaszok közelsége tanítja utalásként (dereh háremez), hogy milyen körültekintőknek kell lennünk az elénk kerülő ételekkel, mert ha tisztátalan ételeket fogyasztunk, annak – Isten óvjon – az lehet a következménye, hogy születendő gyermekünk testben és/vagy lélekben károsodva jön a világra”.
A mester, aki 1194 és 1270 között élt, valószínűleg a már az ő korában is ismert gondolatot akart erős szavakkal elmélyíteni, hogy az ételek befolyással vannak egészségünkre és önmagában ez a közelítés elfogadható napjainkban is. Ugyanakkor nem szabad egyenlőségjelet tenni a kóser és az egészséges étkezés közé, részint mert nem feltétlenül igaz (a cukor ezen az alapon tiltva lenne), és ami legalább ennyire fontos: nem racionális okból eszünk kósert, hanem mert Isten parancsba adta.
körülmetélő székek
A körülmetélések ismert „szereplője” a kiszé sel Elijahu HáNávi, vagyis Illés próféta széke. A próféta különleges módon távozott a földi világból, hiszen nem halt meg, hanem tüzes szekéren ment fel az égbe (2Királyok 2:11), és részint ennek, részint pedig a földi pályafutása során következetesen képviselt értékrendnek köszönhetően a rabbinikus irodalom meghatározó alakja lett.
A brit mila kapcsán merül fel a kérdés, hogy miért ő, és nem Ábrahám ősatya az esemény központi alakja? Indokolt a felvetés, hiszen a brisz által Ábrahám szövetségébe lép be a gyermek.
Rabbi David Cohen szerint a körülmetélés szövetsége a zsidó nép múltjának, jelenének és jövőjének az egybeillesztése, Ábrahám a múlt, a brit milára összegyűltek a jelen, míg a halhatatlan Elijáhu – aki a végső megváltás előhírnöke is – a jövő reprezentánsa. Illés próféta nem csak a körülmetéléseken van jelen, hanem okkal számíthatunk érkezésére a Széder-estéken is, ezért feltétlenül töltsünk majd a prófétának is egy pohár bort!
poklosság
A poklosság témájával foglalkozva bölcseink arra a megállapításra jutottak, hogy a nem halálos, de feltétlenül kellemetlen betegség kiváltó oka cselekedeteinkben keresendő. Különböző források más-más magyarázatot találnak, abban viszont teljes az összhang, hogy a poklosság elszenvedői helytelen viselkedésükkel érték el, hogy betegek legyenek.
Mestereink négy listát állítottak össze a lehetséges kiváltó okokról, kisebb-nagyobb eltérésekkel a következőket említik: rablás, rosszindulat, hazug gondolatok, eltulajdonítás, rossznyelvűség/pletyka, istenkáromlás, hamis eskü, vérontás, szexuális vétségek, bálványimádás, nagyképűség. Szerteágazó felsorolás, nem ártott óvatosnak lenni, viszont mivel napjainkban nincs már poklosság, ezért akár arra is gondolhatunk, hogy a kiváltó okok is megszűntek.
Az összes felsorolt betegség körül az egyik legkülönlegesebb a „bohák” (13:39), aminek az volt a sajátos velejárója, hogy nem okozott tisztátalanságot. Ennek ellenére meg kellett mutatni a kohénnak, fel is merült a kérdés bölcseinkben, hogy ha nem vezetett tisztátalansághoz, akkor mégis miért?
Ráv Mose Feinstein szerint „aki ilyen betegség szenvedője volt, nem követhette el azt a hibát, hogy úgy tekintsen állapotára, mint aminek nem volt – a cselekedeteiben keresendő – előzménye. A zsidó embernek kötelessége, hogy időről-időre kérdéseket tegyen fel önmagáról és tetteiről, és ha – isteni figyelmeztetés gyanánt – egy enyhébb lefolyású betegség éri, akkor legyen nagyon körültekintő az önvizsgálat során, nehogy rosszabbra forduljanak a dolgok”.
Szép napot mindenkinek!
Darvas István
rabbi
